Pentagon. Fehérház. Sok sok múzeum. Az Ocean Hall-t és a Dino termet látogattam meg. Hát nem az ember minden nap bálnát, meg dinocsontokat...
Gyönyörűséges volt.
A Pentagont újraépítették, középen működik a kávéház, és az oroszoknak üzenem, hogy nem érdemes szétlőni, mert nincsen ott semmi fontos. Áruló lennék?
szerda, december 31, 2008
vasárnap, december 28, 2008
Gondolatok a Szép Szeretetről - részlet a 2. adásból
Mosolygok magamban, mert nagyon irónikusnak érzem ezt a helyzetet. Öt éve történt amikor Jézus Krisztus így szólt hozzám Kövess engem, és ebben az egy mondatban egyszerre benne volt az is, hogy régen vártam rád, nem élhetsz nélkülem, semmi nem választhat el tőlem, vágyom arra, hogy szerethesselek. Megéreztem, hogy a Legfontasabb hiányzik az életemből. Mindez egy Szent áldozás alatt történt. Öt év után pedig.. most hasít belém, hogy alapjában nem értem a szeretetet, és ha Isten a szeretet, akkor őt sem értem. A munkából hazafelé így imádkoztam: Papa mindenképpen segítened kell. Lásd megingathatatlanul hiszek benned, tudom, hogy bűnös vagyok, tudom, hogy Jézus Krisztus megváltott, tudom, hogy meghalt értem, de mondd, hogyan lesz az, hogy ez ...az Örömhír száraz adattá lesz bennem. És különben is miért váltottál meg? Hogy örök életem legyen, jó, és nálad olyan szép lesz, amit még szem nem látott és fül nem hallott. Jó. És mit fogunk ott csinálni? Dicsérünk téged. Jó. Na ezaz. Ezt nem értem. Ezt nem értem. Újból veled, mint a paradicsomban.. nem ez azért más...mert a paradicsomban csak teremtmények voltunk, de Jézusban Gyermekeiddé fogadtál. Ez azért sokkal másabb. És mit fogok ott csinálni? Mi lesz a feladatom? Mire megy ki az egész? Mi a végső célod? Mit akarsz Uram?
Hát ilyen körkörös kérdésekben ütköztem, közben pedig egyre jobban szégyelltem magam, mert olyan egyre szárazzababn koppantak a kérdéseim és egyre butábbaknak is tűntek, és közben iszonyatosan kínzott az egész mert ezen érzéseim ellenére még mindig nem értettem. A lényeg felett csúszok el. Éreztem, és egyre erőteljesebben gondoltam a s Szeretet himnuszra...olyan vagyok mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. Kínzott ez a felismerés, de közben felismertem, hogy milyen az amikor az embernek van hite, de nincs szeretet a szívében... segítség... semmi sem vagyok... azon kezdtem el gondolkozni, hogy hol ragadjatnam meg a szeretetet ... rögtön tudtam, hogy annál nagyobb szeretete senki nincs mint a ki életét adja barátaiért. Eszembe jutott az ükknagyapám ahogyan meghalt nagytatámért... de nem volt elég, folyamatosan azt éreztem, hogy elcsúszok valami felett, hogy nem látom a fától az erdőt. Közben a hó recsegett a talpam alatt...hazaértem, és lakótársnőm kedvessége, jelenléte kioldott ebből az egészből... valahogyan elcsendesedett bennem a kétségbeesés hangja, gyorsan az Úrra bíztam az egészet... Másnap reggel a munkahelyen a közös imán ezeket mondtam: Uram te látod, hogy alapjában nem értelek, nem értem a szeretet lényegét, már fájt is, ahogyan kimondtam ezeket a szavakat. Ima után odajött az egyik tesó hozzán és megkérdezte, hogy mi a baj? Mondtam biztosan elmúlik, csak itt ez a kínzó kérdés bennem... úgy érzem, hogy valamit nem értek... a legfontosabbat... a szeretetet nem értem. Nem tudom idézni válaszát, csak azt ahogyan behúztam a kéziféket... a lelkem kézifékét... valamit az Isten és köztem lévő kapcsolatról mondott... hogy ez a lgfontosabb... de hiszen ezt tudtam... mégis valahogyan ettől megállt a forgatag bennem... megálltam... nem is értettem, hogy hova rohanatam... nem is értettem a nagy elméletek, és hittételek nagy forgatagát... Én és Jézus Krisztus.... Megálltam. Én és Jézus. Karácsony előtti este a barátnőm elvitt a katolikus misére, mert amúgy baptista vagy más protestáns tempolmba járunk, mert nincs autónk, és oda megyünk ahová visznek, és örömmel hallgatom, ahogy az Úr igazságát hírdetik ezekben a templomokban, de vágytam arra, hogy újból áldozzak... Kétszín alatt történt az áldozás. Magamhoz vettem Krisztus testét, majd kettőt léptem, hogy a kelyhet tartó személyhez lépjek, hogy Urunk vérét is magamhoz vegyem...ahogyan megláttam a bort a kehelyben kibuggyant a könny a szememből... hát itt vagy... újból itt vagy Jézusom. Helyemre mentem és folyamatosan azt éreztem, hogy ott áll előttem. Ő meg én. Úgy tud állni... olyan tartása van... és újból tudtam Ő meg én... ez a fontos. Hogy mi a szeretet? Ő az, aki akar időt tölteni velem, aki akar tőlem valamit. Aki, ha rám néz látom értékem... Érteni? Megérteni? Nem tudom, hogy lehet-e... mint ahogy az végtelenségét sem... barátnőm kisöccsének magyarázta az édesapja, hogy Isten mindig is volt és lesz, nincs kiindulási pontja és nincs végső pontja... A tíz éves drágaság csak ennyit mondott: megfájdul ettől a fejem. Azt hiszem egy pillanatra megprobálta elképzelni, és nyomban észrevette, hogy nem tudja.
Nem fejfájást akar okozni nekünk az Úr. Kapcsolatot akar. Ő meg Én. A Szép Szeretetet meg én. Hogy mi lesz ebből?????
Hát ilyen körkörös kérdésekben ütköztem, közben pedig egyre jobban szégyelltem magam, mert olyan egyre szárazzababn koppantak a kérdéseim és egyre butábbaknak is tűntek, és közben iszonyatosan kínzott az egész mert ezen érzéseim ellenére még mindig nem értettem. A lényeg felett csúszok el. Éreztem, és egyre erőteljesebben gondoltam a s Szeretet himnuszra...olyan vagyok mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. Kínzott ez a felismerés, de közben felismertem, hogy milyen az amikor az embernek van hite, de nincs szeretet a szívében... segítség... semmi sem vagyok... azon kezdtem el gondolkozni, hogy hol ragadjatnam meg a szeretetet ... rögtön tudtam, hogy annál nagyobb szeretete senki nincs mint a ki életét adja barátaiért. Eszembe jutott az ükknagyapám ahogyan meghalt nagytatámért... de nem volt elég, folyamatosan azt éreztem, hogy elcsúszok valami felett, hogy nem látom a fától az erdőt. Közben a hó recsegett a talpam alatt...hazaértem, és lakótársnőm kedvessége, jelenléte kioldott ebből az egészből... valahogyan elcsendesedett bennem a kétségbeesés hangja, gyorsan az Úrra bíztam az egészet... Másnap reggel a munkahelyen a közös imán ezeket mondtam: Uram te látod, hogy alapjában nem értelek, nem értem a szeretet lényegét, már fájt is, ahogyan kimondtam ezeket a szavakat. Ima után odajött az egyik tesó hozzán és megkérdezte, hogy mi a baj? Mondtam biztosan elmúlik, csak itt ez a kínzó kérdés bennem... úgy érzem, hogy valamit nem értek... a legfontosabbat... a szeretetet nem értem. Nem tudom idézni válaszát, csak azt ahogyan behúztam a kéziféket... a lelkem kézifékét... valamit az Isten és köztem lévő kapcsolatról mondott... hogy ez a lgfontosabb... de hiszen ezt tudtam... mégis valahogyan ettől megállt a forgatag bennem... megálltam... nem is értettem, hogy hova rohanatam... nem is értettem a nagy elméletek, és hittételek nagy forgatagát... Én és Jézus Krisztus.... Megálltam. Én és Jézus. Karácsony előtti este a barátnőm elvitt a katolikus misére, mert amúgy baptista vagy más protestáns tempolmba járunk, mert nincs autónk, és oda megyünk ahová visznek, és örömmel hallgatom, ahogy az Úr igazságát hírdetik ezekben a templomokban, de vágytam arra, hogy újból áldozzak... Kétszín alatt történt az áldozás. Magamhoz vettem Krisztus testét, majd kettőt léptem, hogy a kelyhet tartó személyhez lépjek, hogy Urunk vérét is magamhoz vegyem...ahogyan megláttam a bort a kehelyben kibuggyant a könny a szememből... hát itt vagy... újból itt vagy Jézusom. Helyemre mentem és folyamatosan azt éreztem, hogy ott áll előttem. Ő meg én. Úgy tud állni... olyan tartása van... és újból tudtam Ő meg én... ez a fontos. Hogy mi a szeretet? Ő az, aki akar időt tölteni velem, aki akar tőlem valamit. Aki, ha rám néz látom értékem... Érteni? Megérteni? Nem tudom, hogy lehet-e... mint ahogy az végtelenségét sem... barátnőm kisöccsének magyarázta az édesapja, hogy Isten mindig is volt és lesz, nincs kiindulási pontja és nincs végső pontja... A tíz éves drágaság csak ennyit mondott: megfájdul ettől a fejem. Azt hiszem egy pillanatra megprobálta elképzelni, és nyomban észrevette, hogy nem tudja.
Nem fejfájást akar okozni nekünk az Úr. Kapcsolatot akar. Ő meg Én. A Szép Szeretetet meg én. Hogy mi lesz ebből?????
szombat, december 27, 2008
:) Na hogy telik a Karácsony? 2. adás a Mária Rádión ma este 9 órától
Online is hallgatható. www.mariaradio.ro
21 órától Szép Szeretet: Istent kereső és dicsérő gondolatok a művészetről
21 órától Szép Szeretet: Istent kereső és dicsérő gondolatok a művészetről
kedd, december 23, 2008
Mesó barátnőmtől kölcsönvéve
Mesó pedig Bara László atyától vette kölcsön... egy életre:
"Minden hivő ember életében van, vagy lesz egy olyan elintézhetetlen, megbotránkoztató esemény melynek Isten az okozója és ez nagyon lesújtja, mert nem érti."
...miért érzem azt, hogy ezen már túl vagyok. Vagy több ilyen esemény is lehet egy emberi életben?
"Minden hivő ember életében van, vagy lesz egy olyan elintézhetetlen, megbotránkoztató esemény melynek Isten az okozója és ez nagyon lesújtja, mert nem érti."
...miért érzem azt, hogy ezen már túl vagyok. Vagy több ilyen esemény is lehet egy emberi életben?
vasárnap, december 21, 2008
100. bejegyzés
Valahogyan "csindarattásra" kellene faragni ezt a bejegyzést - gondoltam magamban. A tény, hogy élek elég nagy csindaratta. Nem...nem. Semmilyen életveszélyes helyzet nem környékezett meg, még csak beteg sem vagyok. Csak egy újabb dokumentumfilm felébresztette bennem a hálát egyszerűen azért, hogy élek. A Lion in the house. Néhány rákos gyerek életét követi nyomon. A diagnózistól a halálig vagy a gyógyulásig. Ez a dokumentumfilm nem csak a nagy Miértet dobja szembe veled, hanem elönt hálával. A nagy miértet pedig az Úr válaszolja meg majd. Én most úgy döntöttem, hogy egyszerűen bízok benne. A film egyik rendezője és producere Steven Bognar amúgy magyar származású. Büszkék lehetünk rá.
West Virginia-ban töltöm a karácsonyi szünetet Faith barátnőm családjával.
West Virginia-ban töltöm a karácsonyi szünetet Faith barátnőm családjával.
csütörtök, december 18, 2008
Érteni vagy bízni? és egy hirtelen vers
Azon gondolkoztam, hogy mi a fontosabb megérteni az Urat vagy bízni benne. Tud a kettő egymástól függetlenül létezni, vagyis a bizalom megértés nélkül? Azt hiszem elengedhetetlenül kell működnie.
arany gömbök, az ige és tervek
elmúlt, de
az ige lásd ma is él
én nem voltam hű
de a Hűre mutattam, ki
megbocsájtott nekem
megbocsájtott neked
nekünk
egyszer megbocsájtok magamnak
egyszer megbocsájtasz nekem
egyszer megbocsájtottam neked
az arany gömbök szépek lesznek a karácsonyfán
ha úgy akarod
arany gömbök, az ige és tervek
elmúlt, de
az ige lásd ma is él
én nem voltam hű
de a Hűre mutattam, ki
megbocsájtott nekem
megbocsájtott neked
nekünk
egyszer megbocsájtok magamnak
egyszer megbocsájtasz nekem
egyszer megbocsájtottam neked
az arany gömbök szépek lesznek a karácsonyfán
ha úgy akarod
Rendezetlen gondolatok
A bátyám a világ másik részén van. Itt havazott, és arra gondoltam, hogy itt is csak olyan mint máshol a Földön. Itt is néz rám az Úr.
Gyönyörűszép fehér hótakaró lepte be ankis falucskánkat.
Hamarosan Annakaval fagyizni megyünk. :)
A tegnap azt mondta az Úr nekem, hogy szeret időt tölteni velem. Tudjátok úgy a szívembe valahol, nem is tudom hol, csak azt hogy mondta, és én meg hallottam. A nagy akarásban néha elfelejtem, hogy a lényeg, hogy hagyjam, hogy szeressen.
Josh Groban énekel itt a fülemben és olyan szépen.
Közben meg belenézegetek a Megasztárba, és annyira bánt ami ott folyik. A véleményezések annyira bután bántóak, és könyörtelenek. Mi magyarok miért nem tudunk egyszerűen örülni az ekkora tehetségeknek. A zene nem kötelező, ha valakinek nem tetszik nem kell hallgatani. Lüszit például vagy féltik vagy szídják, elemzik, teszik, veszik. Nem lehet, hogy ennyire kiehezettek és üresek vagyunk, hogy egy 13 éves életén kell csámcsognunk. Remélem, hogy az Úr valahogy kiragadja ebből a forgatagból vagy megőrzi.
Aztán meg olyan hálás vagyok azért, hogy beszélgethettem az engemet megsirató dokumentumfilm rendezőjével. Milyen áldás, amikor valaki elég bátor ahhoz, hogy megossza az életét másokkal, és milyen tiszeteletet ébresztő az egész gesztus. De nem csak a gesztus, hanem ahogyan teszi. Sugárzik a filmből a szeretet, az őszinte érteni akarás. Egyszerűen hálás vagyok.
A Mária Rádióban szombaton meghallgattam kis adáskámat, és megállapítottam, hogy van ahova fejlődni, de közben meg egyszerűen örültem neki. Böjte atya következett utánam és egyszerűen éreztem, hogy valami alapvető különbség van kettőnk beszéde között. Nem csak az évek miatt, nem csak az miatt mert Ő többet élt meg látott, bár ez kétségkívül szükséges... de volt valami teljesen üdítő abban ahogyan beszélt, üdítő önazonosság, ami szépséges bátor nyugodtsággal társult. Na hát növekednem kell. Állapítom meg így hirtelen. Jön a folytatás és várom a visszajelzéseket. Nem szídni kell engem, az nem használ. Csak megmondani a hibáimat, nagy részét magam is ismerem, de soha nem árt hallani.
Tényleg a Papa valahogy úgy tud megszídni, hogy hálás vagyok érte. Ezt nekünk nagyon meg kellene tanulni. Főként nekünk, magyaroknak. Itt ámerikában jobban értik ezt...legalábbis ezek az emberek. Lehet, hogy ők már kemény leckéket vettek az Úrtól.
Az édesanyám szomorú lesz Karácsonykor, mert sem én sem a bátyám nem leszünk otthon. Nem szeretném. Tudja ám ő, hogy nagyon jó nekem itt, és az akarta, hogy ide jöjjek akit éppen Karácsonykor ünnepelünk... na de nekünk embereknek mégis nehéz.
Mi jut még eszembe? Hálás vagyok. Szeretni tanulok, és ennél jobb nem is történhet velem.
Péneteken megyek Washington DC közelébe, majd Karácsony után Washington DC-be is.
Olyan szép mosolyt ajándékoz az Úr egy egy embernek, de lehet, hogy mindenkinek, csak nem mindenki használja.
Ja. Van még valami. Lenyűgözött egy barátom munkatempója a napokban.
Egy barátom papája pedig nagyon beteg. Milyen is ez... Nem tudok vigasztalni, mert okoskodni kezdek, és arra ilyenkor nincs szükség. Küldtem egy "oszlop" ölelést, és imádkozom érte.
Ja. És van nekem egy gyerekkori barátnőm, aki tíz évre eltűnt az életemből, aztán egyszer ott ált az ajtóban. A napokban online megint beszélgettünk, és én annyira hálás vagyok érte. Természetesen eljátszodtam már a gondolattal, hogy milyen lenne, ha hazaköltözne, és én is és majd együtt dolgoznánk. Szép a forgatókönyv és erre én mindig kapható vagyok. De tényleg... nem lenne szép?
Legyetek oly nagyon áldottak, amily nagyon meg tud áldani a Mennyei Papa benneteket.
Puszo.
Krisztina
Gyönyörűszép fehér hótakaró lepte be ankis falucskánkat.
Hamarosan Annakaval fagyizni megyünk. :)
A tegnap azt mondta az Úr nekem, hogy szeret időt tölteni velem. Tudjátok úgy a szívembe valahol, nem is tudom hol, csak azt hogy mondta, és én meg hallottam. A nagy akarásban néha elfelejtem, hogy a lényeg, hogy hagyjam, hogy szeressen.
Josh Groban énekel itt a fülemben és olyan szépen.
Közben meg belenézegetek a Megasztárba, és annyira bánt ami ott folyik. A véleményezések annyira bután bántóak, és könyörtelenek. Mi magyarok miért nem tudunk egyszerűen örülni az ekkora tehetségeknek. A zene nem kötelező, ha valakinek nem tetszik nem kell hallgatani. Lüszit például vagy féltik vagy szídják, elemzik, teszik, veszik. Nem lehet, hogy ennyire kiehezettek és üresek vagyunk, hogy egy 13 éves életén kell csámcsognunk. Remélem, hogy az Úr valahogy kiragadja ebből a forgatagból vagy megőrzi.
Aztán meg olyan hálás vagyok azért, hogy beszélgethettem az engemet megsirató dokumentumfilm rendezőjével. Milyen áldás, amikor valaki elég bátor ahhoz, hogy megossza az életét másokkal, és milyen tiszeteletet ébresztő az egész gesztus. De nem csak a gesztus, hanem ahogyan teszi. Sugárzik a filmből a szeretet, az őszinte érteni akarás. Egyszerűen hálás vagyok.
A Mária Rádióban szombaton meghallgattam kis adáskámat, és megállapítottam, hogy van ahova fejlődni, de közben meg egyszerűen örültem neki. Böjte atya következett utánam és egyszerűen éreztem, hogy valami alapvető különbség van kettőnk beszéde között. Nem csak az évek miatt, nem csak az miatt mert Ő többet élt meg látott, bár ez kétségkívül szükséges... de volt valami teljesen üdítő abban ahogyan beszélt, üdítő önazonosság, ami szépséges bátor nyugodtsággal társult. Na hát növekednem kell. Állapítom meg így hirtelen. Jön a folytatás és várom a visszajelzéseket. Nem szídni kell engem, az nem használ. Csak megmondani a hibáimat, nagy részét magam is ismerem, de soha nem árt hallani.
Tényleg a Papa valahogy úgy tud megszídni, hogy hálás vagyok érte. Ezt nekünk nagyon meg kellene tanulni. Főként nekünk, magyaroknak. Itt ámerikában jobban értik ezt...legalábbis ezek az emberek. Lehet, hogy ők már kemény leckéket vettek az Úrtól.
Az édesanyám szomorú lesz Karácsonykor, mert sem én sem a bátyám nem leszünk otthon. Nem szeretném. Tudja ám ő, hogy nagyon jó nekem itt, és az akarta, hogy ide jöjjek akit éppen Karácsonykor ünnepelünk... na de nekünk embereknek mégis nehéz.
Mi jut még eszembe? Hálás vagyok. Szeretni tanulok, és ennél jobb nem is történhet velem.
Péneteken megyek Washington DC közelébe, majd Karácsony után Washington DC-be is.
Olyan szép mosolyt ajándékoz az Úr egy egy embernek, de lehet, hogy mindenkinek, csak nem mindenki használja.
Ja. Van még valami. Lenyűgözött egy barátom munkatempója a napokban.
Egy barátom papája pedig nagyon beteg. Milyen is ez... Nem tudok vigasztalni, mert okoskodni kezdek, és arra ilyenkor nincs szükség. Küldtem egy "oszlop" ölelést, és imádkozom érte.
Ja. És van nekem egy gyerekkori barátnőm, aki tíz évre eltűnt az életemből, aztán egyszer ott ált az ajtóban. A napokban online megint beszélgettünk, és én annyira hálás vagyok érte. Természetesen eljátszodtam már a gondolattal, hogy milyen lenne, ha hazaköltözne, és én is és majd együtt dolgoznánk. Szép a forgatókönyv és erre én mindig kapható vagyok. De tényleg... nem lenne szép?
Legyetek oly nagyon áldottak, amily nagyon meg tud áldani a Mennyei Papa benneteket.
Puszo.
Krisztina
hétfő, december 15, 2008
Kis szívem telve van az nagy örömmel
Tegnap este a kis gyufaárus lányt játszodtam. Mindig is szerettem ezt a mesét, bár sokáig nem is tudtam a teljes történetet és azt gondoltam szomorú mese... de nem az. Tényleg nem az.
Mi vagyunk szomorúak, mert sajnáljuk és közben észre sem vesszük, hogy ő fényt akart hozni az életünkbe, és a mindenható megmentette őt a körünkből.
Mi vagyunk szomorúak, mert sajnáljuk és közben észre sem vesszük, hogy ő fényt akart hozni az életünkbe, és a mindenható megmentette őt a körünkből.
péntek, december 12, 2008
Szeretet?
Néha megrémülök attól, hogy alapjaiban nem értem a szeretetet, és így az Istent sem. Vagy az Istent nem értem és ezért a szeretetet sem...
Lehet, hogy életünk végéig tanulunk kell mert olyan felfoghatatlanul csudaszuper dolog?
Lehet, hogy életünk végéig tanulunk kell mert olyan felfoghatatlanul csudaszuper dolog?
kedd, december 09, 2008
Mária Rádió
Hahó mindenki. Szombaton 13.án este 9 órától a Mária Rádióban lesz egy 55 perces műsorom.
Szép Szeretet. Ez a címe. Istent kereső és dícsérő gondolatok a művészetről. Ez a témája
Szép Szeretet. Ez a címe. Istent kereső és dícsérő gondolatok a művészetről. Ez a témája
péntek, december 05, 2008
A documentary film made me cry
What shall I say? I have never experienced something like this in my entire life. I do not want to talk about the documentary, just about the feeling that had came up in my heart as I was watching it.
Love and helpless anger. Compassion and helpless anger. Understanding and refusing to understand. Suffer and joy. Proud and shame. All these... because I am Hungarian. Sometimes I feel that I would love to beat my nation, but in the same moment I just love it. I am a part of. But we need to learn forgiveness. We have forgive God, the history, ourselves. We need to learn God's rules. We have to trust Him. We need a Savior.
Love and helpless anger. Compassion and helpless anger. Understanding and refusing to understand. Suffer and joy. Proud and shame. All these... because I am Hungarian. Sometimes I feel that I would love to beat my nation, but in the same moment I just love it. I am a part of. But we need to learn forgiveness. We have forgive God, the history, ourselves. We need to learn God's rules. We have to trust Him. We need a Savior.
csütörtök, december 04, 2008
Mi magyarok
Soha nem sírtam dokumentumfilm hatására. A tegnap este ez is megtörtént. Nem akarok a címéről a témáról és szerzőjéről írni csak arról ami megmozdult bennem.
Megértettem mit jelent magyarnak lenni. Egyszerre lettem újra szerelmes a ténybe, hogy magyar vagyok, és egyszerre haragudtam nagyon a magyarokra. Ordított a szívem a fájdalomtól és ünnepelt a meghatódottságtól.
Miért gondoljuk mi magyarok azt, hogy minket senki nem ért meg... miért sajnálkozunk annyit a történelmünk miatt, miért forgatjuk a sebeinkben a kést? Miért nem tudunk megbocsájtani a történelemben ért pofonok miatt? Miért nem tudunk fellélegezni, és egyszerűen hálát adni azért, hogy még egyáltalán élünk, hogy még beszélik emberek ezt a nyelvet a Földön.
Emberek életei mennek tönkre a nagy közösségi szenvedésben, megnembocsájtásban, haragban, amit több évtizede hurcolunk, és átörökítünk... átörökítjük sérelmeinket. A magyarság kollektíven meg kellene bocsásson Trianonért, 56-ért, a németnek, az osztráknak, a töröknek, a románnak... és vegyen végre egy száj levegőt hálát adva az Úrnak, hogy mér nem törlődött el a Föld felszínéről.
Megbocsájatni és megtérni.
Én magammal kezdem.
Megértettem mit jelent magyarnak lenni. Egyszerre lettem újra szerelmes a ténybe, hogy magyar vagyok, és egyszerre haragudtam nagyon a magyarokra. Ordított a szívem a fájdalomtól és ünnepelt a meghatódottságtól.
Miért gondoljuk mi magyarok azt, hogy minket senki nem ért meg... miért sajnálkozunk annyit a történelmünk miatt, miért forgatjuk a sebeinkben a kést? Miért nem tudunk megbocsájtani a történelemben ért pofonok miatt? Miért nem tudunk fellélegezni, és egyszerűen hálát adni azért, hogy még egyáltalán élünk, hogy még beszélik emberek ezt a nyelvet a Földön.
Emberek életei mennek tönkre a nagy közösségi szenvedésben, megnembocsájtásban, haragban, amit több évtizede hurcolunk, és átörökítünk... átörökítjük sérelmeinket. A magyarság kollektíven meg kellene bocsásson Trianonért, 56-ért, a németnek, az osztráknak, a töröknek, a románnak... és vegyen végre egy száj levegőt hálát adva az Úrnak, hogy mér nem törlődött el a Föld felszínéről.
Megbocsájatni és megtérni.
Én magammal kezdem.
szombat, november 29, 2008
Gondolatok Ohio-ból
Egyszerre annyi minden töténik a Földön. Indiában terrortámadás van. Itt Amerikában pedig azért halt meg egy fiatal Wal-Mart munkás, mert a Hálaadás utáni napon a bevásárlók eltaposták, amikor kinyitotta az ajtót. Egy terhes anyából valósággal kipréselték a pocaklakót... tehát az is meghalt. (Thanksgiving utáni nap hatalmas árengedmények vannak a nagy bevásárló központokban, az emeberek őrülten rohanják meg az üzleteket.) Hálaadás után a kapzsiság napja van? Egészen elképesztő. A szörnyűség az, hogy akár én is ott lehettem volna a tömegben. Olcsón vehettem volna számgépet magamnak. Szóval a kapzsiság embert is ölhet.
Béla bácsi bemutatta a Wright State University-t. A helyet, ahová majd eltemetik az egyetem közelébe.
Láttam Dayton várost, és életemben először hallottam a Kossuth kolóniáról. Több száz magyar lakott itt. Béla bácsi szerint a mai Szlovák, Ukrán, Magyar (hármas határ) vidékéről jöttek ki. Mindenféle famunkát végző mesteremberek.
Láttam a Kossuth Hall-t, melynek látványa számomra kissé viccesen keser-édes volt. A terem jól látható falán hatalmas magyar címer. Egy kedves nénit mutat be nekem Béla bácsi, aki magyar származású, de nagyapja származási helyét úgy tudta kiejteni, hogy egy kukkot nem értettem belőle. Aztán Petőházát említette. Nem ettől volt vicces és egyben szomorú az egész, hanem amit ezután tudtam meg, hogy Bingo-ra készülődnek. Ahhoz, hogy fenn tudják tartani a helyet, néha Bingo-t szerveznek. Hát mit szólna ehhez Kossuth? Nem tudom. Én nem vagyok nagy magyarkodó, aki féltéglával veri a mellét, de ez kissé rosszul esett. Még rosszabb azt tudni, hogy egy volt református lelkésznek köszönhető a rossz anyagi helyzet.
Béla bácsi rengeteget mesél. Bár felét meg tudnám jegyezni, akkor jó lenne. Szeretem, amikor a diákokról mesél, akiket hozzán hasonlóan támogatott, rengeteg okos és nagyszerű diákok életéről hallottam ezt-azt. Újból rájöttem arra, hogy a hálásnak lenni micsoda jó dolog.
Közben megerősítést kaptam, hogy milyen irányba gondolkozzak az egyéni estemről, melyet angol és magyarul is kívánok játszani. Erről nyilván nem írok többet, mert még az elején járok, de majd hiszem, hogy hallatni fogom a hangom, amikor keszen vagyok. Jézus szeretete sürget, tehát remélem hamarosan.
Az Úr útjai kifürkészhetetlenek, és amikor visszanézünk, vagy célhoz érünk, csak ámulunk és GYÖNYÖRKÖDÜNK a nagyságán.
Béla bácsi bemutatta a Wright State University-t. A helyet, ahová majd eltemetik az egyetem közelébe.
Láttam Dayton várost, és életemben először hallottam a Kossuth kolóniáról. Több száz magyar lakott itt. Béla bácsi szerint a mai Szlovák, Ukrán, Magyar (hármas határ) vidékéről jöttek ki. Mindenféle famunkát végző mesteremberek.
Láttam a Kossuth Hall-t, melynek látványa számomra kissé viccesen keser-édes volt. A terem jól látható falán hatalmas magyar címer. Egy kedves nénit mutat be nekem Béla bácsi, aki magyar származású, de nagyapja származási helyét úgy tudta kiejteni, hogy egy kukkot nem értettem belőle. Aztán Petőházát említette. Nem ettől volt vicces és egyben szomorú az egész, hanem amit ezután tudtam meg, hogy Bingo-ra készülődnek. Ahhoz, hogy fenn tudják tartani a helyet, néha Bingo-t szerveznek. Hát mit szólna ehhez Kossuth? Nem tudom. Én nem vagyok nagy magyarkodó, aki féltéglával veri a mellét, de ez kissé rosszul esett. Még rosszabb azt tudni, hogy egy volt református lelkésznek köszönhető a rossz anyagi helyzet.
Béla bácsi rengeteget mesél. Bár felét meg tudnám jegyezni, akkor jó lenne. Szeretem, amikor a diákokról mesél, akiket hozzán hasonlóan támogatott, rengeteg okos és nagyszerű diákok életéről hallottam ezt-azt. Újból rájöttem arra, hogy a hálásnak lenni micsoda jó dolog.
Közben megerősítést kaptam, hogy milyen irányba gondolkozzak az egyéni estemről, melyet angol és magyarul is kívánok játszani. Erről nyilván nem írok többet, mert még az elején járok, de majd hiszem, hogy hallatni fogom a hangom, amikor keszen vagyok. Jézus szeretete sürget, tehát remélem hamarosan.
Az Úr útjai kifürkészhetetlenek, és amikor visszanézünk, vagy célhoz érünk, csak ámulunk és GYÖNYÖRKÖDÜNK a nagyságán.
péntek, november 28, 2008
I woke up...
I woke up for I wanted to see the sunset and it was beautiful.
Why am I so greedy I asked myself quickly? Sometimes give this answer: Because I have always lacked some important things in my life that I should have had. Giving this answer to myself deep in my heart I feel that I am a little bit angry with God not letting me to born in a rich family. I have so many good ideas which could be flourished with a little money for the Glory of God. Well… Something stinks in this simple reasoning. Or even more things stink. First of all: Ideas appear suddenly in ones had. So they belong to those invisible things that God created. So ideas belong to HIM. And there are for Jesus as everything in the whole Universe. Considering the idea being mine is wrong. And then if God wants something He will make it happen.
Jesus did not need money for dying on the cross, which was the GREATEST idea for our SALVATION project.
Why am I so greedy I asked myself quickly? Sometimes give this answer: Because I have always lacked some important things in my life that I should have had. Giving this answer to myself deep in my heart I feel that I am a little bit angry with God not letting me to born in a rich family. I have so many good ideas which could be flourished with a little money for the Glory of God. Well… Something stinks in this simple reasoning. Or even more things stink. First of all: Ideas appear suddenly in ones had. So they belong to those invisible things that God created. So ideas belong to HIM. And there are for Jesus as everything in the whole Universe. Considering the idea being mine is wrong. And then if God wants something He will make it happen.
Jesus did not need money for dying on the cross, which was the GREATEST idea for our SALVATION project.
hétfő, november 24, 2008
Vasárnapi gondolatok :)
Felébredtem. A nap pedig nyugodni készült. Aztán le is nyugodott, mint mindig.
Miért vagyok kapzsi? Néha azt gondolom azért, mert olyan sok mindenem nem volt meg, és igazán kijárna nekem több. De ekkor, nem az Úrra haragszom valahol rejtetten, hogy miért nem születtem egy gazdag családba. Annyi jó ötletem van, amit egy kis pénzzel megvalósíthatnék az Úr dicsőségére. Ebben a kijelentésemben is sántít valami. Talán több dolog is. Az ötlet természete szerint csak úgy felbukkan. A láthatatlan dolgok kategóriájába tartozik, és tudjuk jól, hogy a láthatatlant is a Papa alkotta és Jézus Krisztusért van. Tehát már a birtokos eset használata tévedés a részemről. És aztán, ha valamit szeretne az Úr, hogy meglegyen, hogy megdicsőüljön általa, akkor gondoskodik is róla.
Jézus Krisztusnak meg nem kellett pénz ahhoz, hogy engedelmesen meghaljon a keresztern. Ő az aki megdicsőítette a Papát, mert odaadta magát az emberekért. Gazdag volt, és szegénnyé vált, egy istáló alig jutott neki, és most nem a karácsonyi képeslapok által idealizált csillogó, villogó romantikus holdsütötte istálóra, kis jászolkára és a kis plüss barikákra gondolok. A valóság ennél kegyetlenebb: trágya szag, szúrós széna, vér, dongó legyek talán. Szerintem Mária sem ilyennek képzelte el. De az igazság mégis szebb a valóságnál. A Szép Szeretet született meg. Az, aki olyan őrült lesz majd, hogy nem menti meg magát, holott ezreket megmentett, eltűri, hogy rosszat gondolnak és mondanak róla, hogy szidják, hiszen éppen azokért jött, akik vakok, akik nem tudják, hogy mit cselekednek, akik nem látják az igazságot csak a valóságot. Utolsó erejével azt kéri, hogy bárcsak belátnák, hogy vakok, mert akkor már szükségük lenne orvosra, és az ORVOS ott függ már kétezer éve a kereszten. Mint a rézkigyó, amelyre a zsidók fel kellett nézzenek, hogy megmeneküljenek. Nem csak nézni kellene a keresztet, mert a zsidók sem csak nézték a rézkígyót, hanem benne látták megmenekülésüket. Jézus Krisztust sem nézni kell, hanem látni. Ő elénk tárta magát. Semmit nem rejtett el. Nem takarta kis kendő a szemérmét sem. Ott fügött mint egy leölt bárány. Éppen csak a megnyúzása maradt el, de csak azért, mert nem tudtak volna mit kezdeni a bőrével. A köntösére pedig sorsot vetettek.
Azt akartam írni, hogy Ő lesz az az őrült, aki felmászik majd a keresztre. Igen. Ha Pilátus utolsó pillanatban megkönyörült volna rajta és rendelettel érkezett volna egy katona, hogy azonnal vegyék le, Jézus magához ragadta volna a keresztet és könyörgött volna, hogy ne kelljen leszálljon. Vagy, ha anyja kérte volna őt, akkot hátat fordítva neki, belekapaszkodott volna a keresztbe. Vicces tudom, hogyan fordított volna hátat a kereszten? Vagy hogyan kapaszkodott volna a keresztbe, hiszen hozzá volt szegezve. Nem tudom, de megtette volna.
Hányszor mondják a férfiak, és talán komolyan is gondolják, hogy az életüket adnák szerelmükért. Hát Jézus életét adta Értünk.
Miért vagyok kapzsi? Néha azt gondolom azért, mert olyan sok mindenem nem volt meg, és igazán kijárna nekem több. De ekkor, nem az Úrra haragszom valahol rejtetten, hogy miért nem születtem egy gazdag családba. Annyi jó ötletem van, amit egy kis pénzzel megvalósíthatnék az Úr dicsőségére. Ebben a kijelentésemben is sántít valami. Talán több dolog is. Az ötlet természete szerint csak úgy felbukkan. A láthatatlan dolgok kategóriájába tartozik, és tudjuk jól, hogy a láthatatlant is a Papa alkotta és Jézus Krisztusért van. Tehát már a birtokos eset használata tévedés a részemről. És aztán, ha valamit szeretne az Úr, hogy meglegyen, hogy megdicsőüljön általa, akkor gondoskodik is róla.
Jézus Krisztusnak meg nem kellett pénz ahhoz, hogy engedelmesen meghaljon a keresztern. Ő az aki megdicsőítette a Papát, mert odaadta magát az emberekért. Gazdag volt, és szegénnyé vált, egy istáló alig jutott neki, és most nem a karácsonyi képeslapok által idealizált csillogó, villogó romantikus holdsütötte istálóra, kis jászolkára és a kis plüss barikákra gondolok. A valóság ennél kegyetlenebb: trágya szag, szúrós széna, vér, dongó legyek talán. Szerintem Mária sem ilyennek képzelte el. De az igazság mégis szebb a valóságnál. A Szép Szeretet született meg. Az, aki olyan őrült lesz majd, hogy nem menti meg magát, holott ezreket megmentett, eltűri, hogy rosszat gondolnak és mondanak róla, hogy szidják, hiszen éppen azokért jött, akik vakok, akik nem tudják, hogy mit cselekednek, akik nem látják az igazságot csak a valóságot. Utolsó erejével azt kéri, hogy bárcsak belátnák, hogy vakok, mert akkor már szükségük lenne orvosra, és az ORVOS ott függ már kétezer éve a kereszten. Mint a rézkigyó, amelyre a zsidók fel kellett nézzenek, hogy megmeneküljenek. Nem csak nézni kellene a keresztet, mert a zsidók sem csak nézték a rézkígyót, hanem benne látták megmenekülésüket. Jézus Krisztust sem nézni kell, hanem látni. Ő elénk tárta magát. Semmit nem rejtett el. Nem takarta kis kendő a szemérmét sem. Ott fügött mint egy leölt bárány. Éppen csak a megnyúzása maradt el, de csak azért, mert nem tudtak volna mit kezdeni a bőrével. A köntösére pedig sorsot vetettek.
Azt akartam írni, hogy Ő lesz az az őrült, aki felmászik majd a keresztre. Igen. Ha Pilátus utolsó pillanatban megkönyörült volna rajta és rendelettel érkezett volna egy katona, hogy azonnal vegyék le, Jézus magához ragadta volna a keresztet és könyörgött volna, hogy ne kelljen leszálljon. Vagy, ha anyja kérte volna őt, akkot hátat fordítva neki, belekapaszkodott volna a keresztbe. Vicces tudom, hogyan fordított volna hátat a kereszten? Vagy hogyan kapaszkodott volna a keresztbe, hiszen hozzá volt szegezve. Nem tudom, de megtette volna.
Hányszor mondják a férfiak, és talán komolyan is gondolják, hogy az életüket adnák szerelmükért. Hát Jézus életét adta Értünk.
szombat, november 22, 2008
Képek és kérdések - Pictures and questions
Megért az idő egy újabb fénykép sorozatra.
Néha emberek kiöntik a szívüket nekem, mondjuk írásban, és komolyan veszem, és válaszolok. Aztán az válasz nem jön. Gyakran van így. Miért? Várjak választ? Segítettem egyáltalán? Fontos ezt egyáltalán tudnom?
Itt ragadtam a számgép előtt. Az iwiw-et böngészem. Honvágyam lenne?
Fáradt lennék?
Here are some pictures by Annaka.
Sometime people share with me their deepest problem ... usually I reply, and I take their problems seriously and I do care. Than I receive no answer. Often happens. Why? Shall I wait for answers? Did I help them somehow? Is it important for me to know if my answers were helpful or not?
I can not leave my computer. Hanging on iwiw. Am I homesick?
Am I tired?
O Henri novellákat olvastunk Faith-el és a srácok Jazz-et játszodtak. Kis zene, kis hangulat Winona Lake kavézójában.
Julie és én a kávézóban
Julie and me in the Bakery
Megnyertük az Activity-t.
The WINNERS
Ott az a kis fekete én vagyok. A házunk udvarán, és a tó partján.
That little black... it is me. Our backyard.
Néha emberek kiöntik a szívüket nekem, mondjuk írásban, és komolyan veszem, és válaszolok. Aztán az válasz nem jön. Gyakran van így. Miért? Várjak választ? Segítettem egyáltalán? Fontos ezt egyáltalán tudnom?
Itt ragadtam a számgép előtt. Az iwiw-et böngészem. Honvágyam lenne?
Fáradt lennék?
Here are some pictures by Annaka.
Sometime people share with me their deepest problem ... usually I reply, and I take their problems seriously and I do care. Than I receive no answer. Often happens. Why? Shall I wait for answers? Did I help them somehow? Is it important for me to know if my answers were helpful or not?
I can not leave my computer. Hanging on iwiw. Am I homesick?
Am I tired?
O Henri novellákat olvastunk Faith-el és a srácok Jazz-et játszodtak. Kis zene, kis hangulat Winona Lake kavézójában.
Julie és én a kávézóban
Julie and me in the Bakery
Megnyertük az Activity-t.
The WINNERS
Ott az a kis fekete én vagyok. A házunk udvarán, és a tó partján.
That little black... it is me. Our backyard.
hétfő, november 17, 2008
Van egy ügyem a Facebook-n ---- CAUSE on facebook
Nem vagyok együgyű, de egy ügyem van a facebook-n. Tulajdonképpen nem kizárólag az enyém, hanem a szervezeté, ahol jelenleg dolgozom, és hát mindazok ügye is, akik Jézus Szeretetét akarják a világnak adni. Ez az ügy kimondottan az előadóművészekre vonatkozik. Segíthetsz te is. Csatlakozz az ügyhöz, és ha úgy érzed, hogy az Úr arra indít, hogy adakozz, akkor tedd meg, nehogy az legyen, hogy az Úr ellen hadakozol.
Itt csatlakozhatsz:
http://apps.facebook.com/causes/148880?recruiter_id=28129008
I have a cause on facebook. Actually it is the Christian Performing Artists Fellowship's cause. A good cause. Performing artist needs to know Jesus. We at the CPAF are working daily to bring Jesus to their world. Help us, so we can help.
Click on the address below and join our Cause, and if you feel that God wants you to support us financially, you can also make your donation. :) Thank you.
Join and/or donate here:
http://apps.facebook.com/causes/148880?recruiter_id=28129008
Itt csatlakozhatsz:
http://apps.facebook.com/causes/148880?recruiter_id=28129008
I have a cause on facebook. Actually it is the Christian Performing Artists Fellowship's cause. A good cause. Performing artist needs to know Jesus. We at the CPAF are working daily to bring Jesus to their world. Help us, so we can help.
Click on the address below and join our Cause, and if you feel that God wants you to support us financially, you can also make your donation. :) Thank you.
Join and/or donate here:
http://apps.facebook.com/causes/148880?recruiter_id=28129008
kedd, november 11, 2008
Tegnap esti bemutató - My first performance in english
Tegnap este volt a bemutatkozóm. Igazi élmény. Előttem lépett fel Julie, kürtön játszott... Én még soha nem hallottam kürt szólót. Az az érzésem támadt, hogy a kürt hangjainak az a küldetésük, hogy az ég kapuit feszegessék, és ha bejutottak, akkor dícséretet mondjanak az Egek Urának. És mellette a finom zongora, kicsit olyan mint amikor egy sas romantikusan “sétál” egy hattyúval, vagy olyan mint egy rakéta és egy papírsárkány szerelme, ahogy helyet kérnek maguknak az égben.
És ezután következtem én. Nem szeretek bevezetőt, vagy használati utasítást nyújtani ahhoz amit csinálok... mégis gyakran meg kell tennem. Tegnap este is így történt. Bevezető, a kis lapom, melyre a szöveget írtam, beleért a kelléktálacskámba, úgyhogy viccesre sikerdett az indulás...de nagyon jó feszültségoldó volt.
Azok, akik látták a vizsgaelőadásom emlékeznek arra a részre, amikor a visszatérő álomról beszél a nő... az elvetett kisfiúról. Ez volt az első része a kis szösszenetemnek, és ezután Mária története következett... amikor megtudja, hogy gyereke lesz a Szent Lélektől (Szent Szellemtől - ideje lenne, jól fordítani a harmadik isteni személy nevét).
Miért akartam ezt a két dolgot egymás után bemutatni?
Nem azért, mert két anya, két gyerek, két apa története mindkettő, és e közös alap jó indító ok, és végképp nem azért, hogy valamiképpen újjal mutassak azokra, akiknek visszatérő álmuk van... hogy lám lám...
Nemrég valakit nagyon szerettem volna meggyőzni arról, hogy ne vetesse el a gyerekét...a nagyon szerettem volna igazából megakadt a szívembe, és a számot csak néhány gyenge mondat hagyta el: Meg fogod bánni. Vagy valami hasonló szánalmasság. Udvariasan még hozzétehettem valamit. Mekkora baromság... egy emberi életről beszélünk, és megvédésére udvarias nem bántó eszközöket használunk. Az én ükknagyapám az életét adta a nagyapámért, elé állt, hogy kivédje a puskagolyót. Én nem élnék ma. És, ha ma egy születendő gyerekért kell kiállani, udvariasság eszközeit keresem?????? Mekkorra... Nem fejezem be, mert nem szívesen írnám le azt a szót ami ide talál.
És bár meggyőződésem, hogy jól fel kellen pofozni minden anyát, aki el akarja vetetni gyerekét, hogy észhez térjen, hogy felfogja, hogy nem dönthet egy életről, amit Isten akar, és hogy tudja, ha megteszi visszatérő álmai lehetnek, mégis a legnagyobb együttérzéssel vagyok, és tudok lenni azok iránt, akik egy ilyen döntés után vannak, és akiknek a szívük hasad meg amikor az örökkévalóság buszának hátsó ablakában látják gyereküket továbbhaladni. Ezeket a nőket már nem pofoznám fel, és ezeket a nőkre soha nem mutatnék újjal, hogy lám lám... Én megmondtam. Ezeket a nőket csak átölelni tudnám...
Hát ezért tettem ezt a két monológot egymás után... Jézus Krisztus születése az ölelés, Ő az aki azt tudja mondani, hogy: Megbocsájtok, nem kell emésztened magad minden éjjel, ahogyan a gyermeked elhalad előtted azon a buszon. Velem van a Gyermeked, és a te rossz döntésedért, melyet hiszem, hogy vakon hoztál, és nem tudtad, hogy mit cselekszel, én kifizettem az árat. Nézd magamra vettem a bűntetésed, szabad vagy. Mondd ki vádolhat még?
Last night I played for the very first time in english. A real challenge and a great experiment as well. Julie had performed before me. She is horn player. Ouwoww. I have never heard french horn solo before. I felt, that the sounds of the horn have the mission to rip the sky and praise the Lord Almighty. And there was the piano with it's silky sounds. It was like a walk of an eagel and a swan or the love of a rocket and a kite, who claim their place in the sky.
And than it was my turn. I do not like to give directions for use to whatever I perform, but I find myself doing it almost all the time. Same thing happened last evening, my paper with my speech on it got wet, so the beginning was really funny, but also stress-relieving.
Those, who saw my exam performance remember the monologue of the women, when she is speaking about her recurring dream about his avorted son. This was the first part of mine performance and right after this Mary's story followed, when she receives the message of the angel that the Holy Spirit will be the father of her child...
Why did I want to put these monologues one after another?
Not because both speaks about a mother, a child and a F(f)ather and I thought that this resemblance is a good starting point, and finally not because I wanted to point at those with a finger who have recurring dreams...
Recenlty I strongly wanted to convince somebody that she shoul not abort her child...the strong desire sticked in my heart, and only a few weak sentences left my mouth: You will regret your decision. And politely I added something similar pathetic “nothing” to it.
What a nonsense. We are talking about somebody's life, and we for defending a life we use polite and non hurting manners. Who cares about the manner when somebody's life is in danger? My great-great father gave his life to safe my grandfather. If he would not have given his life, I would not drop these lines today. And I am looking for the devices of politeness? Shame on me...
I strongly believe that every mother who wants to kill her baby, deserves a big slap or even two, to make tham realise that they are not the lord of life and death, they must know that they may not decide about a life which is wanted by God and if they do, they may have reccurring dreams. And even so, I am with the greatest compassion for somebody who is after a decision like this, and whose heart breaks every time she sees her son standing at the rear window of the bus of eternity as it is going on ... I would never slap these women and I would never point them with my finger, but I would embrace them... That is the reason, I wanted to put these monologues on after another, because Jesus Christ's birth is the embrace, He is the One, who can say: I forgive you. You do not need to accuse yourself every night as you see your child going on. Your child is with me, and I payed for your bad decision, which you made blind and unknowing the gravity of your fact. Who can accuse you?
Krisztina
És ezután következtem én. Nem szeretek bevezetőt, vagy használati utasítást nyújtani ahhoz amit csinálok... mégis gyakran meg kell tennem. Tegnap este is így történt. Bevezető, a kis lapom, melyre a szöveget írtam, beleért a kelléktálacskámba, úgyhogy viccesre sikerdett az indulás...de nagyon jó feszültségoldó volt.
Azok, akik látták a vizsgaelőadásom emlékeznek arra a részre, amikor a visszatérő álomról beszél a nő... az elvetett kisfiúról. Ez volt az első része a kis szösszenetemnek, és ezután Mária története következett... amikor megtudja, hogy gyereke lesz a Szent Lélektől (Szent Szellemtől - ideje lenne, jól fordítani a harmadik isteni személy nevét).
Miért akartam ezt a két dolgot egymás után bemutatni?
Nem azért, mert két anya, két gyerek, két apa története mindkettő, és e közös alap jó indító ok, és végképp nem azért, hogy valamiképpen újjal mutassak azokra, akiknek visszatérő álmuk van... hogy lám lám...
Nemrég valakit nagyon szerettem volna meggyőzni arról, hogy ne vetesse el a gyerekét...a nagyon szerettem volna igazából megakadt a szívembe, és a számot csak néhány gyenge mondat hagyta el: Meg fogod bánni. Vagy valami hasonló szánalmasság. Udvariasan még hozzétehettem valamit. Mekkora baromság... egy emberi életről beszélünk, és megvédésére udvarias nem bántó eszközöket használunk. Az én ükknagyapám az életét adta a nagyapámért, elé állt, hogy kivédje a puskagolyót. Én nem élnék ma. És, ha ma egy születendő gyerekért kell kiállani, udvariasság eszközeit keresem?????? Mekkorra... Nem fejezem be, mert nem szívesen írnám le azt a szót ami ide talál.
És bár meggyőződésem, hogy jól fel kellen pofozni minden anyát, aki el akarja vetetni gyerekét, hogy észhez térjen, hogy felfogja, hogy nem dönthet egy életről, amit Isten akar, és hogy tudja, ha megteszi visszatérő álmai lehetnek, mégis a legnagyobb együttérzéssel vagyok, és tudok lenni azok iránt, akik egy ilyen döntés után vannak, és akiknek a szívük hasad meg amikor az örökkévalóság buszának hátsó ablakában látják gyereküket továbbhaladni. Ezeket a nőket már nem pofoznám fel, és ezeket a nőkre soha nem mutatnék újjal, hogy lám lám... Én megmondtam. Ezeket a nőket csak átölelni tudnám...
Hát ezért tettem ezt a két monológot egymás után... Jézus Krisztus születése az ölelés, Ő az aki azt tudja mondani, hogy: Megbocsájtok, nem kell emésztened magad minden éjjel, ahogyan a gyermeked elhalad előtted azon a buszon. Velem van a Gyermeked, és a te rossz döntésedért, melyet hiszem, hogy vakon hoztál, és nem tudtad, hogy mit cselekszel, én kifizettem az árat. Nézd magamra vettem a bűntetésed, szabad vagy. Mondd ki vádolhat még?
Last night I played for the very first time in english. A real challenge and a great experiment as well. Julie had performed before me. She is horn player. Ouwoww. I have never heard french horn solo before. I felt, that the sounds of the horn have the mission to rip the sky and praise the Lord Almighty. And there was the piano with it's silky sounds. It was like a walk of an eagel and a swan or the love of a rocket and a kite, who claim their place in the sky.
And than it was my turn. I do not like to give directions for use to whatever I perform, but I find myself doing it almost all the time. Same thing happened last evening, my paper with my speech on it got wet, so the beginning was really funny, but also stress-relieving.
Those, who saw my exam performance remember the monologue of the women, when she is speaking about her recurring dream about his avorted son. This was the first part of mine performance and right after this Mary's story followed, when she receives the message of the angel that the Holy Spirit will be the father of her child...
Why did I want to put these monologues one after another?
Not because both speaks about a mother, a child and a F(f)ather and I thought that this resemblance is a good starting point, and finally not because I wanted to point at those with a finger who have recurring dreams...
Recenlty I strongly wanted to convince somebody that she shoul not abort her child...the strong desire sticked in my heart, and only a few weak sentences left my mouth: You will regret your decision. And politely I added something similar pathetic “nothing” to it.
What a nonsense. We are talking about somebody's life, and we for defending a life we use polite and non hurting manners. Who cares about the manner when somebody's life is in danger? My great-great father gave his life to safe my grandfather. If he would not have given his life, I would not drop these lines today. And I am looking for the devices of politeness? Shame on me...
I strongly believe that every mother who wants to kill her baby, deserves a big slap or even two, to make tham realise that they are not the lord of life and death, they must know that they may not decide about a life which is wanted by God and if they do, they may have reccurring dreams. And even so, I am with the greatest compassion for somebody who is after a decision like this, and whose heart breaks every time she sees her son standing at the rear window of the bus of eternity as it is going on ... I would never slap these women and I would never point them with my finger, but I would embrace them... That is the reason, I wanted to put these monologues on after another, because Jesus Christ's birth is the embrace, He is the One, who can say: I forgive you. You do not need to accuse yourself every night as you see your child going on. Your child is with me, and I payed for your bad decision, which you made blind and unknowing the gravity of your fact. Who can accuse you?
Krisztina
hétfő, november 10, 2008
Eljött az idő, hogy újból két nyelven írjam a blogom - It is time to start writing my blog in english too
Azért született meg bennem ez a döntés, mert azt vettem észre, hogy amerikánusok is kíváncsiak lennének arra, hogy mit írok, meg eredetileg is két nyelven írtam.
I made this decision, because I found out that I have a lot of English-speaking friends, who would love to read my blog. My English is still not perfect, but I am working on it.
I made this decision, because I found out that I have a lot of English-speaking friends, who would love to read my blog. My English is still not perfect, but I am working on it.
szombat, november 08, 2008
Eltelt egy hónap - néhány kép
Hűha. November 7. van, egy hónappal ezelőtt reppentem ... vagyis reppppppppppppppppppppppppentem, az Euból az USAba. Nem híztam meg. Ne aggódjatok!!!!!
Férjhez sem mentem. Ne aggódjatok. Jaajjj, csupa rossz vicceskedés jut eszembe, de egyszer a kicsiháznál megtanultam, hogy ha a rossz viccek elhagyják az embert, akkor sor kerülhet a jóra is.
Igazából csak meg akartam állapítani, hogy egy hónap eltelt. Megállapítottam. Tehát mára ennyi. Dicsőség az Úrnak.
Krisztina
Férjhez sem mentem. Ne aggódjatok. Jaajjj, csupa rossz vicceskedés jut eszembe, de egyszer a kicsiháznál megtanultam, hogy ha a rossz viccek elhagyják az embert, akkor sor kerülhet a jóra is.
Igazából csak meg akartam állapítani, hogy egy hónap eltelt. Megállapítottam. Tehát mára ennyi. Dicsőség az Úrnak.
Krisztina
péntek, november 07, 2008
?????
Élek és panaszra nincs okom. Ha panaszra nyitanám gondolatom hálátlan lennék. Biztosan találkoztatok már nagy és súlyos helyzetekkel, mely után csak annyit tudsz mondani, hogy HÁT NEKEM SEMMI BAJOM, és talán kissé kellemetlenül is érzed magad azért, hogy nincs semmi bajod.
Ma egy olyan családnál voltunk, ahol öt gyerek van, az anya 24 éves és rákos, a családbam nemrég meghalt valaki, az egyik gyereket most diagnosztizálták autistának. Én elhallgatok, és... imádkozom.
Ma egy olyan családnál voltunk, ahol öt gyerek van, az anya 24 éves és rákos, a családbam nemrég meghalt valaki, az egyik gyereket most diagnosztizálták autistának. Én elhallgatok, és... imádkozom.
hétfő, november 03, 2008
Nyugodtan alszom
A nagymamámat és az édesanyámat is megműtötték a múlt héten. Egyik sem kis műtét, egyik sem élet-halál kérdés, de mindkettőjük felépülési ideje hosszabb lesz. Én nem tudok ott lenni velük, de éjjel mégis nyugodtan alszom, mert tudom, hogy az Úr vigyáz rájuk. Micsoda kegyelem ezt ilyen erősen tudni.
Élet-térképet készítettünk ezen a héten. Száraz adatok és piros-betűs események, hősök és ősök és Isten, aki mindezt akarta, aki engem akart. Mit akar még? Ez itt a kérdés? És ezért vagyok én itt. Tudni akarom, hogy mit akar az aki az eget és a földet teremtette az én életemben. Kicsit költői kérdés, és ugyanolyan költői türelmetlenséggel szeretnék válaszolni rá.
Butaságokat beszélek. Az élet legfontosabb kérdésére nem várok választ? Hogy is juthatott ilyen eszembe? Talán a bátortalan szívem nem akarja hallani a választ. Bátortalan szív, melyet táplál a félelem, mert nem szabott határt neki az Istenbe vetett bizalom. Bekötött szemmel oly bátran járok, ha barátom vezet, és a Megfeszített lépteit félem követni? Mily Hazugság tart megkötözve engem? Mily jogtalan Hazugság? A Megfeszítettért, Jézus Krisztusért hagyj szabaddá válnom engem! Az Ő nevenék hallatán meghajol minden térd, és elszakadnak a láncok. Ő értem jött. Mert én elismertem gonoszságom, félszegségem, betegségem és ha újabb nyavaja üti fel fejét azt is elismerem, mert gyógyulni akarok, az Ő dicsőségére, hogy szeretetben éljek, most és mindörökké, ámen.
Élet-térképet készítettünk ezen a héten. Száraz adatok és piros-betűs események, hősök és ősök és Isten, aki mindezt akarta, aki engem akart. Mit akar még? Ez itt a kérdés? És ezért vagyok én itt. Tudni akarom, hogy mit akar az aki az eget és a földet teremtette az én életemben. Kicsit költői kérdés, és ugyanolyan költői türelmetlenséggel szeretnék válaszolni rá.
Butaságokat beszélek. Az élet legfontosabb kérdésére nem várok választ? Hogy is juthatott ilyen eszembe? Talán a bátortalan szívem nem akarja hallani a választ. Bátortalan szív, melyet táplál a félelem, mert nem szabott határt neki az Istenbe vetett bizalom. Bekötött szemmel oly bátran járok, ha barátom vezet, és a Megfeszített lépteit félem követni? Mily Hazugság tart megkötözve engem? Mily jogtalan Hazugság? A Megfeszítettért, Jézus Krisztusért hagyj szabaddá válnom engem! Az Ő nevenék hallatán meghajol minden térd, és elszakadnak a láncok. Ő értem jött. Mert én elismertem gonoszságom, félszegségem, betegségem és ha újabb nyavaja üti fel fejét azt is elismerem, mert gyógyulni akarok, az Ő dicsőségére, hogy szeretetben éljek, most és mindörökké, ámen.
péntek, október 31, 2008
Csokigyár
Tegnap este csokigyárban voltam. Háááát, nagyon nagy kedvet kaptam arra, hogy csokoládé szobrokat alkossak. Ez csak amolyan fellángolás, azt hiszem még hobbi szinten sem érdekel a dolog, de azért olyan finommmmm foglalkozás lenne.
Megkóstoltam a forrócsokoládéjukat. Szóval a vizzel feltöltött porcuccot többé nem nevezhetem forrócsokinak... És micsoda karamellájuk van...
Szóval a tegnap este a közösség sweet-eveningje volt. Már csak egy sweet-heart hiányzot, bár csokoládéból biztosan ízletes szívet lehet gyúrni.
Közeledik a bemutatóm időpontja, és én egyre jobban izgulok. Ez az angol nyelv nem sicimici... pláné, ha Oscar Wild szintjén kell megszólalni.
Olyan gyorsan telnek a hetek, es nekem annyi dolgom van.
Az éjjek hajócsavarról álmodtam. Inkább hajnalban, vagy reggel? Mindegy. A hajócsavar a lényeg. Tudja valaki, hogy hány részből áll egy hajócsavar?
Áldott napokat.
Megkóstoltam a forrócsokoládéjukat. Szóval a vizzel feltöltött porcuccot többé nem nevezhetem forrócsokinak... És micsoda karamellájuk van...
Szóval a tegnap este a közösség sweet-eveningje volt. Már csak egy sweet-heart hiányzot, bár csokoládéból biztosan ízletes szívet lehet gyúrni.
Közeledik a bemutatóm időpontja, és én egyre jobban izgulok. Ez az angol nyelv nem sicimici... pláné, ha Oscar Wild szintjén kell megszólalni.
Olyan gyorsan telnek a hetek, es nekem annyi dolgom van.
Az éjjek hajócsavarról álmodtam. Inkább hajnalban, vagy reggel? Mindegy. A hajócsavar a lényeg. Tudja valaki, hogy hány részből áll egy hajócsavar?
Áldott napokat.
hétfő, október 27, 2008
Egy este, hárfa, fuvola,tánc és egy CD borító felkavaró sorai
Micsoda nyugodt este én Uram, én Istenem! Köszönöm a békességet, a szép zenét, a nyugalmat, a jelenlétedet, hogy szépíted a szívem, és tisztogatod a gaztól és önmagamtól. Kettőnk útjában állok, érzem én Uram. Félre kellene állnom, hogy végre átölelhess. Oldd ki bilincseimet... te, aki eljegyeztél magadnak!
Olyan káinszerű szívem van. Ezt fogalmaztam meg, és ezt írom le. Bizonyítani akarok, de a termésem nem jó, ezért irigy vagyok, arra, akinek a termése jó. Könyörülj rajtam, hadd jussak jobb sorsra, URAM! Lásd valóban bizonyítani akarok, és tudom, hogy rémes ötlet, mert mit adhatok neked, amit nem tőled kaptam Uram. Van néhány fonyadt, kukacos gyümölcsöm?
Táncra hívtál, és táncolni akartam Veled, de közénk áltam. Félre kell állnom, mert az ölelésedre vágyom, rád URAM, nem magamra.
Valami egészen elképesztőt olvastam ma egy CD boríton: azok, akik közszemlére állították gyengeségüket, szégyenüket és bűnösségüket azoknak adatott meg, hogy örömmel igyanak az örök megbocsátás és szeretet forrásaiból. Míg azok, akik azon fáradoztak, hogy önigazolásuk omladozó homlokzatát kitámasszák, nevetséges és fájdalmas helyre szorultak, észre sem véve, hogy a szeretet és saját szabadságuk ellen küzdtöttek minden erejükkel.
Ugyan ki nem veszi észre, ha egy ház homlokzata omladozik, hogyan lehet azt elrejteni, úgy tenni mintha nem omlana. A nagypapám házába “beleállt” a gomba. Belülről szedi szét a házat. Hatalmas gerendákkal támasztották ki imitt-amott, és a homlokzatot hiába vakolják újra és újra. Pedig milyen jól esett annak idején nagyapámnak, hogy újra lett vakolva, és nem azt nézi mindenki, hogy omlik meg a háza.
Én gyakran tapasztom a vakolatot, hogy senki ne lássa a repedéseket. Nem lenne könnyebb megmutatni annak, aki a legjobban ért ahhoz, hogy helyrehozza? Nézd, Uram itt van. Nem fest túl jól, de nem tagadom, és nem állok utadba, szörnyen dolgozva és kapálózva a kis nevetséges ecsetemmel és vízfestékemmel, hogy eltűntessem homlokzatom repedéseit. Gyere és vakarj le mindenféle mázat, ha kell döntsd le a falakat és építsd újra, mert én beismerem, hogy nem értek hozzá.
Csodállak Uram, mert igazi MESTER vagy. NEM. TE vagy A MESTER. Te tudod, hogy jó nekem, és én vakon bízom benned...
Olyan káinszerű szívem van. Ezt fogalmaztam meg, és ezt írom le. Bizonyítani akarok, de a termésem nem jó, ezért irigy vagyok, arra, akinek a termése jó. Könyörülj rajtam, hadd jussak jobb sorsra, URAM! Lásd valóban bizonyítani akarok, és tudom, hogy rémes ötlet, mert mit adhatok neked, amit nem tőled kaptam Uram. Van néhány fonyadt, kukacos gyümölcsöm?
Táncra hívtál, és táncolni akartam Veled, de közénk áltam. Félre kell állnom, mert az ölelésedre vágyom, rád URAM, nem magamra.
Valami egészen elképesztőt olvastam ma egy CD boríton: azok, akik közszemlére állították gyengeségüket, szégyenüket és bűnösségüket azoknak adatott meg, hogy örömmel igyanak az örök megbocsátás és szeretet forrásaiból. Míg azok, akik azon fáradoztak, hogy önigazolásuk omladozó homlokzatát kitámasszák, nevetséges és fájdalmas helyre szorultak, észre sem véve, hogy a szeretet és saját szabadságuk ellen küzdtöttek minden erejükkel.
Ugyan ki nem veszi észre, ha egy ház homlokzata omladozik, hogyan lehet azt elrejteni, úgy tenni mintha nem omlana. A nagypapám házába “beleállt” a gomba. Belülről szedi szét a házat. Hatalmas gerendákkal támasztották ki imitt-amott, és a homlokzatot hiába vakolják újra és újra. Pedig milyen jól esett annak idején nagyapámnak, hogy újra lett vakolva, és nem azt nézi mindenki, hogy omlik meg a háza.
Én gyakran tapasztom a vakolatot, hogy senki ne lássa a repedéseket. Nem lenne könnyebb megmutatni annak, aki a legjobban ért ahhoz, hogy helyrehozza? Nézd, Uram itt van. Nem fest túl jól, de nem tagadom, és nem állok utadba, szörnyen dolgozva és kapálózva a kis nevetséges ecsetemmel és vízfestékemmel, hogy eltűntessem homlokzatom repedéseit. Gyere és vakarj le mindenféle mázat, ha kell döntsd le a falakat és építsd újra, mert én beismerem, hogy nem értek hozzá.
Csodállak Uram, mert igazi MESTER vagy. NEM. TE vagy A MESTER. Te tudod, hogy jó nekem, és én vakon bízom benned...
péntek, október 24, 2008
A nyilvánvalót tagadni nem kell, mert nem lehet
Helyét kéri a létező,
és áttöri a távolság leplét.
Szépen fáj a létező,
és szépen él.
Elszorítja torkom a szépségben létező,
és él, él mindörökké.
(neked)
és áttöri a távolság leplét.
Szépen fáj a létező,
és szépen él.
Elszorítja torkom a szépségben létező,
és él, él mindörökké.
(neked)
kedd, október 21, 2008
My cublicle... és hétvégi gondolatok
Cubicle... vagyis az irodám. Így hívják errefelé, a kb 4 négyzetméternyi területet, amelyet három 2m-es fal és egy 1m-es fal vesz körül.
Egy laptop, egy telefon, egy lámpa, egy asztal, amely majdnem körülvesz, ceruzatartó, akta tartó. Az én kis kuckóm.
Cyd, aki az én felettesem ma nagyon édes videoval lepett meg. My cubicle song. A youtube-n megtalálható:
http://www.youtube.com/watch?v=Hjhi_FHxY8k
:)))))
Persze mindebből egy szó sem igaz.
A hétvégén egy újabb templomot látogattam meg, ez sem katolikus, de állítom, hogy Isten igazságát hirdetik. Itt inkább a kereszténységről és az Istenről beszélnek, nem annyira fontos, hogy ki milyen felekezethez tartozik.
Tegnap marketing szemináriumon voltam, South Bend nevezetű kisvárosban. Én és a marketing. Na puffff. Hát tényleg van humorérzéke az Úrnak. Egészen használható infokkal láttak el, és tágul a kis agyam. Érzem...
Az ötleteim nagyrészét elfogadták, ezért lassan konkrétabban tudom majd, hogy mi a feladatom.
Néhány gondolat a hétvégéről:
Nem hagyhatom, hogy az üdvösség vihara lágy szellővé csituljon a szívemben, és aztán szélcsend legyen. A mai Szeled Uram soha többé nem kergeti meg úgy a faleveleket mint ma.
Félre állok utamból, hogy követni tudjalak, mert nem akarok magamban élni untalan.
Ki akarom nyújtani kezem. Mások felé nyúztózni lenne jó, de ilyent mozdulni oly bénán tudok. Szívátültetésre van szükségem Uram. Mert a parancsot a szív adja. Ha nincs parancs sorvad a kar. Elsorvadt karom hitben emelem hozzád és legyen hitem szerint, hogy bizsergés fut végig rajta, ahogy az elszáradt rostok hosszú idő után újból hírt vihetnek Másoknak arról, hogy élsz.
Egy laptop, egy telefon, egy lámpa, egy asztal, amely majdnem körülvesz, ceruzatartó, akta tartó. Az én kis kuckóm.
Cyd, aki az én felettesem ma nagyon édes videoval lepett meg. My cubicle song. A youtube-n megtalálható:
http://www.youtube.com/watch?v=Hjhi_FHxY8k
:)))))
Persze mindebből egy szó sem igaz.
A hétvégén egy újabb templomot látogattam meg, ez sem katolikus, de állítom, hogy Isten igazságát hirdetik. Itt inkább a kereszténységről és az Istenről beszélnek, nem annyira fontos, hogy ki milyen felekezethez tartozik.
Tegnap marketing szemináriumon voltam, South Bend nevezetű kisvárosban. Én és a marketing. Na puffff. Hát tényleg van humorérzéke az Úrnak. Egészen használható infokkal láttak el, és tágul a kis agyam. Érzem...
Az ötleteim nagyrészét elfogadták, ezért lassan konkrétabban tudom majd, hogy mi a feladatom.
Néhány gondolat a hétvégéről:
Nem hagyhatom, hogy az üdvösség vihara lágy szellővé csituljon a szívemben, és aztán szélcsend legyen. A mai Szeled Uram soha többé nem kergeti meg úgy a faleveleket mint ma.
Félre állok utamból, hogy követni tudjalak, mert nem akarok magamban élni untalan.
Ki akarom nyújtani kezem. Mások felé nyúztózni lenne jó, de ilyent mozdulni oly bénán tudok. Szívátültetésre van szükségem Uram. Mert a parancsot a szív adja. Ha nincs parancs sorvad a kar. Elsorvadt karom hitben emelem hozzád és legyen hitem szerint, hogy bizsergés fut végig rajta, ahogy az elszáradt rostok hosszú idő után újból hírt vihetnek Másoknak arról, hogy élsz.
péntek, október 17, 2008
Isten országa
Tegnap este a nagy főnök vendégelt meg bennünket. Igazából Patricknek kell szólítani, és olyannyira szerény és barátságos, hogy akár el is lehetne felejteni, hogy ő a főnök, és egyébként meg mindenki igazgató itt, de az IGAZI nagy főnök a Papa. Ezt már biztosan írtam, de nem győzöm eleget írni, mert oly nagy örömmel tölti el a szívem.
Lenyűgöz továbbá az is, hogy itt minden munkát az úgymond társulati tagok végeznek. Nem is bíznák másra azt hiszem. Fontosnak tartják, hogy az amúgy felhőkben járó, most mondjam azt, hogy művészek(?) megszervezzék saját munkakörüket, és egyáltalán nem pánikol senki attól, hogy én, egy színész, legyen a PR igazgató.
Nem olyan rég kifejtettem azon álláspontomat, hogy a PR azon kevés szakmák közé tartozik, amelyet soha életben nem tanulnék vagy végeznék szívesen. Szeretem a Papa humorérzékét.
Patrick egy nagyon fontos tanáccsal látott el, és azt hiszem, hogy ennél jobbat nem is mondhatott volna: PRAY AND THINK! Imádkozz és gondolkozz! Gyorsan ki is ragasztottam kis irodám falára. Erről jut eszembe... lassan ki kellene dekorálnom kis kuckómat...
Holnap már péntek van... egyszerűen nem tudom mikor telt el ez a hét.
Szombaton gulyásra invitáltam kis társulat-közösségünket, mind a 14 igazgatót :). Remélem senkit nem hagytam ki.
Szóval a tegnap este Patricknél volt a közösségi est. Megnéztük a CPAF legelső video felvételét, 1988-ben készült. Akkor hat éves voltam, és elsős, és a Papa már akkor tudta, hogy egyszer részesévé vállok ennek a szogálatnak, melynek az a célja, hogy Jézus Krisztust szeretetét meghirdesse az előadóművészek világában.
Nagyon komolyan vesznek mindent, de érdekes módon semminek sincs izzadság szaga, és senki sem stresszeli a másikat, senki nem fikáz senkit... nincs állandó zúgolódás, elégedetlenség, és annyi minden amelyből otthon néhanapján alig láttam ki, és néha én magam is generáltam hasonló hangulatot.
Ja... és ez nem azért van, mert ez Amerika, és az embereknek pénzük van és nyugodtak lehetnek, hanem azért mert gyerek szívvel bíznak az Úrban, és hálás szívvel élnek minden nap. És örülnek mindennek ami szép, és nem felejtenek el kedvesen szólni a másikhoz, bátorító véleménnyel lenni.
Sokszor azt érzem, hogy az európai szívem kesernyés... azon kaptam magam, hogy valamibe vagy valakibe jó lenne már belekötni... rossz véleménnyel lenni.
Nem azt akarom mondani, hogy tökéletesek itt az emberek, nem, de higgyétek el, annyira más a munkahangulat azáltal, hogy nincs állandó fikázás, “szarozás”, szivatás, depizés, elégedetlenkedés és zugolódás... persze mindez azért van és azért lehet, mert Jézus Krisztus a főnök, és egyre inkább Ő lesz... mindannyiunknak növekednünk kell az Ő szeretetében, hogy egyre inkább elmondhassuk, hogy Ő él mibennünk.
"Isten országa köztetek van"
Lenyűgöz továbbá az is, hogy itt minden munkát az úgymond társulati tagok végeznek. Nem is bíznák másra azt hiszem. Fontosnak tartják, hogy az amúgy felhőkben járó, most mondjam azt, hogy művészek(?) megszervezzék saját munkakörüket, és egyáltalán nem pánikol senki attól, hogy én, egy színész, legyen a PR igazgató.
Nem olyan rég kifejtettem azon álláspontomat, hogy a PR azon kevés szakmák közé tartozik, amelyet soha életben nem tanulnék vagy végeznék szívesen. Szeretem a Papa humorérzékét.
Patrick egy nagyon fontos tanáccsal látott el, és azt hiszem, hogy ennél jobbat nem is mondhatott volna: PRAY AND THINK! Imádkozz és gondolkozz! Gyorsan ki is ragasztottam kis irodám falára. Erről jut eszembe... lassan ki kellene dekorálnom kis kuckómat...
Holnap már péntek van... egyszerűen nem tudom mikor telt el ez a hét.
Szombaton gulyásra invitáltam kis társulat-közösségünket, mind a 14 igazgatót :). Remélem senkit nem hagytam ki.
Szóval a tegnap este Patricknél volt a közösségi est. Megnéztük a CPAF legelső video felvételét, 1988-ben készült. Akkor hat éves voltam, és elsős, és a Papa már akkor tudta, hogy egyszer részesévé vállok ennek a szogálatnak, melynek az a célja, hogy Jézus Krisztust szeretetét meghirdesse az előadóművészek világában.
Nagyon komolyan vesznek mindent, de érdekes módon semminek sincs izzadság szaga, és senki sem stresszeli a másikat, senki nem fikáz senkit... nincs állandó zúgolódás, elégedetlenség, és annyi minden amelyből otthon néhanapján alig láttam ki, és néha én magam is generáltam hasonló hangulatot.
Ja... és ez nem azért van, mert ez Amerika, és az embereknek pénzük van és nyugodtak lehetnek, hanem azért mert gyerek szívvel bíznak az Úrban, és hálás szívvel élnek minden nap. És örülnek mindennek ami szép, és nem felejtenek el kedvesen szólni a másikhoz, bátorító véleménnyel lenni.
Sokszor azt érzem, hogy az európai szívem kesernyés... azon kaptam magam, hogy valamibe vagy valakibe jó lenne már belekötni... rossz véleménnyel lenni.
Nem azt akarom mondani, hogy tökéletesek itt az emberek, nem, de higgyétek el, annyira más a munkahangulat azáltal, hogy nincs állandó fikázás, “szarozás”, szivatás, depizés, elégedetlenkedés és zugolódás... persze mindez azért van és azért lehet, mert Jézus Krisztus a főnök, és egyre inkább Ő lesz... mindannyiunknak növekednünk kell az Ő szeretetében, hogy egyre inkább elmondhassuk, hogy Ő él mibennünk.
"Isten országa köztetek van"
csütörtök, október 16, 2008
Nem számlálom tovább
Azt hiszem nem írok többet amerika akárhány szám bejegyzést, mert kissé unalmasnak tűnik, és már lassan úgyis megbarátkoztok a gondolattal, hogy itt vagyok.
Ma volt az első olvasópróbám...hát. Mondanom sem kell, hogy egy kortyot ha értettem az egészből. Hihetetlen gyorsan olvasnak, alig tudom követni... kellett nekem Amerika gondoltam magamban. De igazából nem Amerika kell, hanem az amire az Úr elhívott. A nyelvi akadály csak motivál, és hiszem, hogy nem lesz sokáig akadály.
Ma nyújtottam be az első három projektemet, kiváncsi vagyok mit szólnak hozzá.
Most pedig vége a munkának. Ma edző terembe megyek, és teljesen ingyen van nekünk, mert a város szereti ezt a közösséget és minden jóval ellát.
Ma volt az első olvasópróbám...hát. Mondanom sem kell, hogy egy kortyot ha értettem az egészből. Hihetetlen gyorsan olvasnak, alig tudom követni... kellett nekem Amerika gondoltam magamban. De igazából nem Amerika kell, hanem az amire az Úr elhívott. A nyelvi akadály csak motivál, és hiszem, hogy nem lesz sokáig akadály.
Ma nyújtottam be az első három projektemet, kiváncsi vagyok mit szólnak hozzá.
Most pedig vége a munkának. Ma edző terembe megyek, és teljesen ingyen van nekünk, mert a város szereti ezt a közösséget és minden jóval ellát.
szerda, október 15, 2008
Vers
többezer kilométer, egy rajzszeg
26 évet szövegez a térkép egy pontjára
én itt vagyok
tán minden nap elhoz egy évet
és egy hónap múlva mindenestől itt leszek
vagy nem
26 évet szövegez a térkép egy pontjára
én itt vagyok
tán minden nap elhoz egy évet
és egy hónap múlva mindenestől itt leszek
vagy nem
Oravecz
Képzeljétek. Oravecz Imre 1972 Szeptember című művét lefordították angolra. Napokon belül a kezemben lesz. Címe: When you become She... Nagyon tetszik ez a cím.
kedd, október 14, 2008
Amerika 3.
Telve van a szívem lelkesedéssel...
Mindenkinek kívánom, hogy olyan helyen dolgozzon egyszer, ahol a Papa a főnök, ahol ő ülteti a szeretetet, a figyelmességet az emberek szívében.
Egy hete vagyok, és JÓ nekem itt lenni, annak ellenére, hogy hiányoztok... Még jó, hogy az Isten tud magyarul, és örülök, hogy a nyelvi akadály, nem akadály NEKI... így nekem sem. Minden nap gazdagodik a szókincsem, és ez jóóóóóóóóó.
November 9.-én lesz az első előadásom. Teljesen szabadon választhatok, gondolkodhatok, ügyködhetek.
Isten JÓ, MEGTARTÓ, HŰSÉGES, ERŐS HARCOS, NAGYSZERŰ ÉS MINDENBEN TÖKÉLETES. WOW. Milyen szép napunk van. Ölellek benneteket.
Mindenkinek kívánom, hogy olyan helyen dolgozzon egyszer, ahol a Papa a főnök, ahol ő ülteti a szeretetet, a figyelmességet az emberek szívében.
Egy hete vagyok, és JÓ nekem itt lenni, annak ellenére, hogy hiányoztok... Még jó, hogy az Isten tud magyarul, és örülök, hogy a nyelvi akadály, nem akadály NEKI... így nekem sem. Minden nap gazdagodik a szókincsem, és ez jóóóóóóóóó.
November 9.-én lesz az első előadásom. Teljesen szabadon választhatok, gondolkodhatok, ügyködhetek.
Isten JÓ, MEGTARTÓ, HŰSÉGES, ERŐS HARCOS, NAGYSZERŰ ÉS MINDENBEN TÖKÉLETES. WOW. Milyen szép napunk van. Ölellek benneteket.
hétfő, október 13, 2008
Ameriak 2. - képek a házról, a tóról
Azt is mondhatnám, hogy ikres házban lakunk. Négy lány. Középen van egy hatalmas nappali, hatalmas ablakokkal. Ezt lathatjátok a képen. És en ezt lathatom minden nap.
És a naplemente. Minden nap egy, és minden nap gyönyörű.
Hát a vitorlás csónakok, vagy hajók vagy micsodák nem a mi tulajdonunk. Sajnos.
Házacskánk. Előről, hátulról... részletekben.
Hát szép helyen lakom. Nem?
Minden reggel kimegyek az udvarra, és hangos magyar szóval dicsérem az URAT.
csütörtök, október 09, 2008
Amerika 1.
Nos... sikerült előbányászni a magyar billentyűzetet, tehát nagy lendülettel és magyarosan foghatok neki első beszámolómhoz. Már türelmetlenül várjátok... tudom.
Nehéz ... kicsit úgy érzem, hogy forog velem a világ, vagy én forgok benne, vagy ha nem is forgok kissé furcsa ez a helyzet. Olyan mintha egy másik életet kezdenék élni. Tudom, hogy furcsán hangzik, de valahogy így érzem magam. Itt van ez az időeltolódás... soha nem érdekelt, de néhány napja magamtól ébredek hajnali 5-kor vagy 6-kor. Az édesapám büszke lenne rám. Otthon most éjjel 2 óra van... vuuuu. Mindenki alszik. Vagy nem?
És itt ez az drága angol nyelv. Én azt hittem, hogy tudok angolul, és alapjáraton tudok is, de kissé gyorsan beszélnek itt, és, ha kajákról kezdenek kérdezni, akkor megáll a tudományom. Ma reggelire az ismert rántotta mellett valami sárga izét ettem tejjel összekeverve. Íze nem volt, de jó volt. Mondták, hogy mi az, de nem értettem... Ja és a rántotta mellett találtam két fasírtot... gondoltam: jé fasírt, aztán kiderült, hogy az a kenyér. Hűha... de állítólag ORGANIC cucc, szóval drága, de jó. A hízás nagyon is fenyeget... két napja vagyok itt, és észrevettem, hogy ez tényleg nem vicc... nem fogom kivárni, hogy mennyire vagyok képes meghízni. Ma bevásáróltam vettem Indiana-i pityókat, veres hagymát, disznós husit, zöldségeket. Én fogok főzni. Eszméletlen, hogy milyen ízetlenül főznek. Az egészsges kajának nincs íze, a McDonaldsot pedig utálják, bár a Burger King-ben enni sem túl nagy élmény.
Szóval életem leghosszabb napját éltem meg október hetedikén. Egészen pontosan 32 órás nap volt, ha jól számolok. Román idő szerint reggel fél 5kor keltem. 13 óra indult a repülőgépem Londonba. A reptereken nem lehet eltévedni, csak azt tudom mondani, hogy nyugi nyugi... nem nagy ügy. Minden ki van írva. Londonban az ötös terminálról a hármasra kellett mennem, egyszerű volt ... És ekkor jött az első motozás, és csomagkipakolás. Egy nagyon kedves muzulmán lánnyal társalgott velem, mialatt Jézusról érdeklődött. Azt akarta tudni, hogy a zsidók ölték-e meg Jézust.
Aztán egyszerűen rövidre zárta a témát: Végülis egy isten van... de kiváncsi arra, hogy miben más a Biblia Istene... és közben kipakolta a kézitáskám, megtalálta a Bibliámat, a farmer dzsekimet, és a bátyámtól kapott polar felsőmet a taknyos papírzsepikkel a zsebében...a motozós lány keze is taknyos papírzsebkendőimbe ütközött. Szerencsésen véget ért a motozás és a kissé felszínes beszélgetés az Istenről, elfoglalhattam helyemet a várakozóban. Bájos látvány lehettem, mert egy kérdőívezős hölgy kiszúrt magának. Mindenfélét kérdezett, és nagyon kedves volt. Mondtam neki, hogy én nem szoktam reptereken vásárolni... nem is volt másra kiváncsi. De azért hiretelen kitöltött egy tízoldalas kérdőívet.
Rövidesen egy Boingen találtam magam. G ülés. Teljesen rendben volt. Ez a SZiget széle. Közelről nem volt tele a gép, kényelmesen használtam két széket is. Az előttem levő képernyő nem működött, de sebaj, a mellette lévő igen. Kedvemre szórakozhattam. Szóval ez annak érdekes aki még nem volt utazott ilyen repgépen. Lehet zenét hallgatni, filmet nézni, játszani stb stb... Többek között az August Rush is szerepelt a listán...
Amit én néztem: Kevin Costner egy lepukkant apa, akinek van egy okos lánya. Éppen választások vannak, és a lány szeretné, ha az apja szavazna, de az berug, és nem ér el a szavazóközpontba... az okos kiscsaj elveszi apja szavazokártyáját az alvó felügyelő elől, és szavazni akar, de ekkor a takarítónő kihúzza a szavazógépet a PRIZáBóL, a lány megijed és elszalad. Itt kezdődnek a bonyodalmak ... oooo... SZAVAZÁS úgy a filmben mint az életben... Fülembe cseng Pap Laci egyik mondata, melyet tulajdonképpen Wass Albertnek címeztek néhány évvel ezelőtt: ITT MINDENKI AZT OLVAS, AMIT MI AKARUNK, HOGY OLVASSON, ÉS MINDENKI AZT NÉZ, AMIT MI AKARUNK, HOGY NÉZZEN... hmmmm. Nem lehet nem észrevenni a film népnevelő szándékát.
Chicagoba érkezvén nem volt túl zűrös az ellenőrzés, de időközben a rendőr magyarázta a kollégájának, hogy több százan érkeznek a nyár elején J1-es vízummal Romániából. Engem aligha vettek figyelembe... nem is nagyon igényeltem. Hamar megtaláltam a táskámat, pedig felkészültem már arra, hogy elhagyták félúton, és nagy kártérítést követelek. Irány a kijárat. Sokan várakoznak...nem is olyan sokan... a lényeg, hogy engem nem vártak. Senki nem szorongatta a nevemmel jelzett táblát. Vártam vagy tíz percet, vagy húszat. Nem estem kétségbe egyáltalán. Teljesen nyugodt voltam. Hanem egyszer csak kitaláltam, hogy az információnál megkérdezem, hogy nem-e mondanák be, hogy én itt vagyok, és aki értem jött az jelentkezzen. Erre azt kérdi a hölgy, hogy hívják azt aki vár... mondtam neki, nem tudom, mondja az én nevem. Mondom... próbalja megismételni, nem nagyon megy neki, de egyszer csak felcsillan a szeme... FEKETE... I had a friend... her name was Olga FEKETE, I know... És tökéletesen bemondta a nevem a hangosbemondóba. És abban a pillanatban megjelent egy kedves hölgy, táblával a kezében... A WILDERS családnál voltam elszállásolva. 11 gyerekük van. Focicsapat mi? Majdnem mindenki zenél a családba. Az anyuka fuvola tanár... mi is lehetne más? Nem?
Másnap szétnéztem Chicago egyik kis külvásrosában... Halloween készülődik... örültem, hogy a WILDERS family nem ünnepli a Halloweent. A gyerekek otthon tanulnak, WILDERS mami tanítja őket. Néhány órára azért iskolában mennek, inkább a szocializáció végett gondolom. Nem tanulnak hülyeségeket, és közösen tanulmányozzák a Bibliát, és igyekeznek keresztény szemmel tanulni a tudományokat is. Nekem ez tetszik. Nagyon tetszik. Úgy a 11 gyerek, mint a HOME SCHOOLING.
Ezután JACOB, aki járt már Magyarországon... Sárospatakon, mely ugye néhány kilométerre van Sátoraljaújhelytől, és Linda hugival egyidős, és harmonikázik, bevitt a MILENIUM STATIONig, ahol beszáltam az alumínium vonatba, és SOUTH BEND airportnál szép kis alvás után felébredtem. Rögtön az út elején lehuppant mellém egy nagyon néger lány, szerintem észre sem vette, hogy egy székely leányzó mellé csöppent.
South Bend airport... ITT VÁRTAK. ANNAKA, FAITH és JULY, színessel írták fel a nevem és nagyon örültek nekem. Ők szintén internshipesek.
Ekkor kezdődtek a kommunikációs problémák, nehezen értettem amit mondtak, és nehezen tudtam mondani, amit akartam... nem is értem... én azért ennél sokkal jobban beszélek angolul... Sebaj, lehet, hogy csak néhánynapos jelenség.
A házunk a tópartra néz, és nagyon nagyon édiiiiii. Kivülről olyan kicsinek tűnik, de belülről más a helyzet...hatalmas konyhánk van, a szobám két fala csupa ablak, és a tópartra néz... gyönyorűséges hátsó udvar, és akár fejest is ugorhatnék a tóba, de a nem teszem...
A munkahelyem szintén tágas és szép... és külön irodám van... haaaa... majd remélem, hogy tudok néhény képet is mellékelni. Úgy képzeljétek el, mint a filmekben a néhány fallal elválasztott helyet, laptop és rtelefon az asztalon, és minden szükséges cucc.
Talán két hét múlva lesz az első fellépésem, de erről majd később. A munkám: DIRECTOR OF PUBLIC RELATION, NATIONAL AND INTERNATIONAL PUBLICITY.
Voltam az ALDI-ban vásárolni... Alig találtam számomra felismerhető és ehető kaját. rengeteg nassolni való cucc van, és egy halom ilyen olyan szósz... nem keltették fel érdeklődésem. Na azért vettem ezt-azt. Ma este összeütök valami franko kaját...
Most ennyi.
Legyetek áldottak, én az vagyok, és egyre inkább az leszek.
Krisztina
Nehéz ... kicsit úgy érzem, hogy forog velem a világ, vagy én forgok benne, vagy ha nem is forgok kissé furcsa ez a helyzet. Olyan mintha egy másik életet kezdenék élni. Tudom, hogy furcsán hangzik, de valahogy így érzem magam. Itt van ez az időeltolódás... soha nem érdekelt, de néhány napja magamtól ébredek hajnali 5-kor vagy 6-kor. Az édesapám büszke lenne rám. Otthon most éjjel 2 óra van... vuuuu. Mindenki alszik. Vagy nem?
És itt ez az drága angol nyelv. Én azt hittem, hogy tudok angolul, és alapjáraton tudok is, de kissé gyorsan beszélnek itt, és, ha kajákról kezdenek kérdezni, akkor megáll a tudományom. Ma reggelire az ismert rántotta mellett valami sárga izét ettem tejjel összekeverve. Íze nem volt, de jó volt. Mondták, hogy mi az, de nem értettem... Ja és a rántotta mellett találtam két fasírtot... gondoltam: jé fasírt, aztán kiderült, hogy az a kenyér. Hűha... de állítólag ORGANIC cucc, szóval drága, de jó. A hízás nagyon is fenyeget... két napja vagyok itt, és észrevettem, hogy ez tényleg nem vicc... nem fogom kivárni, hogy mennyire vagyok képes meghízni. Ma bevásáróltam vettem Indiana-i pityókat, veres hagymát, disznós husit, zöldségeket. Én fogok főzni. Eszméletlen, hogy milyen ízetlenül főznek. Az egészsges kajának nincs íze, a McDonaldsot pedig utálják, bár a Burger King-ben enni sem túl nagy élmény.
Szóval életem leghosszabb napját éltem meg október hetedikén. Egészen pontosan 32 órás nap volt, ha jól számolok. Román idő szerint reggel fél 5kor keltem. 13 óra indult a repülőgépem Londonba. A reptereken nem lehet eltévedni, csak azt tudom mondani, hogy nyugi nyugi... nem nagy ügy. Minden ki van írva. Londonban az ötös terminálról a hármasra kellett mennem, egyszerű volt ... És ekkor jött az első motozás, és csomagkipakolás. Egy nagyon kedves muzulmán lánnyal társalgott velem, mialatt Jézusról érdeklődött. Azt akarta tudni, hogy a zsidók ölték-e meg Jézust.
Aztán egyszerűen rövidre zárta a témát: Végülis egy isten van... de kiváncsi arra, hogy miben más a Biblia Istene... és közben kipakolta a kézitáskám, megtalálta a Bibliámat, a farmer dzsekimet, és a bátyámtól kapott polar felsőmet a taknyos papírzsepikkel a zsebében...a motozós lány keze is taknyos papírzsebkendőimbe ütközött. Szerencsésen véget ért a motozás és a kissé felszínes beszélgetés az Istenről, elfoglalhattam helyemet a várakozóban. Bájos látvány lehettem, mert egy kérdőívezős hölgy kiszúrt magának. Mindenfélét kérdezett, és nagyon kedves volt. Mondtam neki, hogy én nem szoktam reptereken vásárolni... nem is volt másra kiváncsi. De azért hiretelen kitöltött egy tízoldalas kérdőívet.
Rövidesen egy Boingen találtam magam. G ülés. Teljesen rendben volt. Ez a SZiget széle. Közelről nem volt tele a gép, kényelmesen használtam két széket is. Az előttem levő képernyő nem működött, de sebaj, a mellette lévő igen. Kedvemre szórakozhattam. Szóval ez annak érdekes aki még nem volt utazott ilyen repgépen. Lehet zenét hallgatni, filmet nézni, játszani stb stb... Többek között az August Rush is szerepelt a listán...
Amit én néztem: Kevin Costner egy lepukkant apa, akinek van egy okos lánya. Éppen választások vannak, és a lány szeretné, ha az apja szavazna, de az berug, és nem ér el a szavazóközpontba... az okos kiscsaj elveszi apja szavazokártyáját az alvó felügyelő elől, és szavazni akar, de ekkor a takarítónő kihúzza a szavazógépet a PRIZáBóL, a lány megijed és elszalad. Itt kezdődnek a bonyodalmak ... oooo... SZAVAZÁS úgy a filmben mint az életben... Fülembe cseng Pap Laci egyik mondata, melyet tulajdonképpen Wass Albertnek címeztek néhány évvel ezelőtt: ITT MINDENKI AZT OLVAS, AMIT MI AKARUNK, HOGY OLVASSON, ÉS MINDENKI AZT NÉZ, AMIT MI AKARUNK, HOGY NÉZZEN... hmmmm. Nem lehet nem észrevenni a film népnevelő szándékát.
Chicagoba érkezvén nem volt túl zűrös az ellenőrzés, de időközben a rendőr magyarázta a kollégájának, hogy több százan érkeznek a nyár elején J1-es vízummal Romániából. Engem aligha vettek figyelembe... nem is nagyon igényeltem. Hamar megtaláltam a táskámat, pedig felkészültem már arra, hogy elhagyták félúton, és nagy kártérítést követelek. Irány a kijárat. Sokan várakoznak...nem is olyan sokan... a lényeg, hogy engem nem vártak. Senki nem szorongatta a nevemmel jelzett táblát. Vártam vagy tíz percet, vagy húszat. Nem estem kétségbe egyáltalán. Teljesen nyugodt voltam. Hanem egyszer csak kitaláltam, hogy az információnál megkérdezem, hogy nem-e mondanák be, hogy én itt vagyok, és aki értem jött az jelentkezzen. Erre azt kérdi a hölgy, hogy hívják azt aki vár... mondtam neki, nem tudom, mondja az én nevem. Mondom... próbalja megismételni, nem nagyon megy neki, de egyszer csak felcsillan a szeme... FEKETE... I had a friend... her name was Olga FEKETE, I know... És tökéletesen bemondta a nevem a hangosbemondóba. És abban a pillanatban megjelent egy kedves hölgy, táblával a kezében... A WILDERS családnál voltam elszállásolva. 11 gyerekük van. Focicsapat mi? Majdnem mindenki zenél a családba. Az anyuka fuvola tanár... mi is lehetne más? Nem?
Másnap szétnéztem Chicago egyik kis külvásrosában... Halloween készülődik... örültem, hogy a WILDERS family nem ünnepli a Halloweent. A gyerekek otthon tanulnak, WILDERS mami tanítja őket. Néhány órára azért iskolában mennek, inkább a szocializáció végett gondolom. Nem tanulnak hülyeségeket, és közösen tanulmányozzák a Bibliát, és igyekeznek keresztény szemmel tanulni a tudományokat is. Nekem ez tetszik. Nagyon tetszik. Úgy a 11 gyerek, mint a HOME SCHOOLING.
Ezután JACOB, aki járt már Magyarországon... Sárospatakon, mely ugye néhány kilométerre van Sátoraljaújhelytől, és Linda hugival egyidős, és harmonikázik, bevitt a MILENIUM STATIONig, ahol beszáltam az alumínium vonatba, és SOUTH BEND airportnál szép kis alvás után felébredtem. Rögtön az út elején lehuppant mellém egy nagyon néger lány, szerintem észre sem vette, hogy egy székely leányzó mellé csöppent.
South Bend airport... ITT VÁRTAK. ANNAKA, FAITH és JULY, színessel írták fel a nevem és nagyon örültek nekem. Ők szintén internshipesek.
Ekkor kezdődtek a kommunikációs problémák, nehezen értettem amit mondtak, és nehezen tudtam mondani, amit akartam... nem is értem... én azért ennél sokkal jobban beszélek angolul... Sebaj, lehet, hogy csak néhánynapos jelenség.
A házunk a tópartra néz, és nagyon nagyon édiiiiii. Kivülről olyan kicsinek tűnik, de belülről más a helyzet...hatalmas konyhánk van, a szobám két fala csupa ablak, és a tópartra néz... gyönyorűséges hátsó udvar, és akár fejest is ugorhatnék a tóba, de a nem teszem...
A munkahelyem szintén tágas és szép... és külön irodám van... haaaa... majd remélem, hogy tudok néhény képet is mellékelni. Úgy képzeljétek el, mint a filmekben a néhány fallal elválasztott helyet, laptop és rtelefon az asztalon, és minden szükséges cucc.
Talán két hét múlva lesz az első fellépésem, de erről majd később. A munkám: DIRECTOR OF PUBLIC RELATION, NATIONAL AND INTERNATIONAL PUBLICITY.
Voltam az ALDI-ban vásárolni... Alig találtam számomra felismerhető és ehető kaját. rengeteg nassolni való cucc van, és egy halom ilyen olyan szósz... nem keltették fel érdeklődésem. Na azért vettem ezt-azt. Ma este összeütök valami franko kaját...
Most ennyi.
Legyetek áldottak, én az vagyok, és egyre inkább az leszek.
Krisztina
hétfő, október 06, 2008
A nagy repülés
Hűha... messzire készülök. Nem is tudom milyen messzire.
Na, de most többet nem is írok. Majd jelentkezem az Ocean túloldaláról.
Na, de most többet nem is írok. Majd jelentkezem az Ocean túloldaláról.
péntek, október 03, 2008
Egy kéz
Egy kar, amely ölel
Egy kar, amely enyém
Egy kar, amely száraz
Egy kar, amely fáj.
Ölelő karom száraz fájdalom?
Ölelő karja száraz fájdalom?
Egy kar, amely enyém
Egy kar, amely száraz
Egy kar, amely fáj.
Ölelő karom száraz fájdalom?
Ölelő karja száraz fájdalom?
vasárnap, szeptember 21, 2008
szombat, szeptember 20, 2008
hétfő, szeptember 15, 2008
...ha szerethetsz majd, az teljes és csodálatos...
Ismerek valakit, aki néhány napja adott nekem egy versválogatást, és írt nekem egy rövid üzenetet. Az első szót nem is tudom elolvasni, de ezt igen:... ha szerethetsz majd, az teljes és csodálatos. Nem is értem. Belenézett a szívembe és kiírta onnan azt amit a mélyben talált. Hiszen nem is ismer. És én sem. ... és lám, mit tett a szemem elé.
Azt hiszem minden megadatott nekünk ahhoz, hogy szeretni tudjunk... csak el kell vennünk, és hinnünk kell, hogy szeretettek vagyunk, mert ennélkül nem tudunk szeretni.
Mégis, ez a bejegyzés, ma, a szerelemről szól nekem.
"...ha szerethetsz majd..." mintha Valaki engedélye kellene ehhez. Mintha valaki kellene ehhez.
Azt hiszem minden megadatott nekünk ahhoz, hogy szeretni tudjunk... csak el kell vennünk, és hinnünk kell, hogy szeretettek vagyunk, mert ennélkül nem tudunk szeretni.
Mégis, ez a bejegyzés, ma, a szerelemről szól nekem.
"...ha szerethetsz majd..." mintha Valaki engedélye kellene ehhez. Mintha valaki kellene ehhez.
csütörtök, szeptember 11, 2008
Rólunk írták - cikkek a Valami tegnap, mely mintha ma lenne című előadásról -
A Szatmári Friss Újságban megjelent cikk:
A Bihari naplóban megjelent cikk:
Nagyváradi Reggeli Újság:
A Bihari naplóban megjelent cikk:
Nagyváradi Reggeli Újság:
A miniturné végén
Hazaértem. Tegnap volt a két utolsó előadás, itthon, Csíkszeredában. Szatmáron kezdtünk, Budapesten át Nagyváradra értünk, ahol meglepetésünkre két előadásra is sor került.
Nagyon sok meglepetésben és ajándékban volt részünk.
Szatmáron a hugim végre megnézhette az előadást, igaz, hogy késett három percet, de könnyen megtörténhetett volna, hogy oda sem ér. Tehát ott volt ő is. És ott voltak egy régi barátnőm szülei... virágot hoztak nekem. Mit is mondhatnék? Köszönöm.
Budapestre stoppal mentünk. Román névrokonnal utaztunk: Negru ... Szeretem az ilyen pici dolgokat. Nem szép, hogy Fekete áll az út szélén és Negru megáll és felveszi...
Budapesten, két egykori padtársamat is felfedeztem a nézők között, és az este csodálatos sörözésben végződött a Duna partján, az Erzsébet híd lábánál.
Kósa-Fischerék is megérkeztek, mind a hárman. Pocak lakó még pocakban, de mindenképpen ott volt. Boginak gyönyörűszép pocija van, és ő maga is nagyon szép.
A Duna partján Tamás és Vera megtiszteltek véleményükkel... annyira jól esett, nem azért mert dicsértek vagy sem, jót mondtak vagy nem, hanem mert elmondták. Szükségünk volt rá.
Soloztunk. Ramival turiztunk. Tamás finomakat főzött, de inkább sütött. És jó zenét hallgattunk.
Előadás előtt izgultunk, és családias hangulatban játszodtunk, adtunk és kaptunk vagy kaptunk és adtunk.
És volt egy önkéntes menedzserünk. Én soha nem gondoltam, hogy lehet ilyen. A menedzser szóhoz, általában a pénz valamilyen árnyalatát -dollár, euro, forint- társítjuk, társítom. Péter egyszerre volt menedzser, szervező, diszletező, világosító, hangosító, fényképész és még a dunaparti sörözésre is futotta idejéből, kedvéből, erejéből.
Vonattal Biharkeresztesig utaztam, a kalauz jól megnézte Magyarigazolvánnyal kiváltott 325 ft-os jegyemet... Csak addig? Kérdezte? És tényleg csak addig utaztam. Terka barátosném már várt az állomáson. Átutazó, külföldi vendégekkel tele volt a ház. Egy olyan házaspárral talalkoztam, akiknek nincs otthonuk, eladták mindenüket, és a világot járják fiukkal, aki most 8 hónapos. Hát erről még írok majd.
Másnap Csatárnál sikerült megsütni a Kincsőéknél felvert tojást. :)
Este előadás. Az Oberon tagjai, díszleteztek, fényeztek, hangosítottak, porszívóztak. Sok néző jött. Két előadás lett egy helyett, és a második... elszállt... a szó jó értelmében. Talán ez volt a 9 előadás közül a legszebb.
Sörözés az Irishben. Mindenki, majdnem mindenki ott volt. :) Néha, megkérdezem, hogy mit tettem én azért, hogy ilyen drága embereket ismerhetek meg... Semmit. Ez ajándék, és én csak megköszönni tudom.
Ilyen körülmények között nem volt szívünk vonatra ülni, és szerencsére... nem is szerencse. Kimondom: Isten szervezése: Csiszér Laciék éppen útban voltak Várad felé. Hajnali négykor indultunk Váradról, 7-kor már Kolozsváron stoppoltunk, és fel is vettek. Udvarhely nehezebb ügy volt, de aztán csak megérkeztünk. Félkomásan bementünk a Csíki Játékszín titkárságára... ezt követően végre pihenhettünk. A fehér cuccokat kimostuk, vasaltuk, hogy megszáradjon. Csudás módon meg is száradt. A csíki közönség elé mégsem állhattunk ki szürke ruciba.
Az első előadás fegyelmezetten ment le, talán túlságosan is fegyelmezetten. A közönség kicserélődött a második előadásra, és a hangulat is megváltozott újra életre keltek a mondatok, a labda "végre" ráesett a kávéscsészékre, jöhetett az impro.
Elfáradtunk, de jó ilyen ügyben elfáradni.
Nagyon sok meglepetésben és ajándékban volt részünk.
Szatmáron a hugim végre megnézhette az előadást, igaz, hogy késett három percet, de könnyen megtörténhetett volna, hogy oda sem ér. Tehát ott volt ő is. És ott voltak egy régi barátnőm szülei... virágot hoztak nekem. Mit is mondhatnék? Köszönöm.
Budapestre stoppal mentünk. Román névrokonnal utaztunk: Negru ... Szeretem az ilyen pici dolgokat. Nem szép, hogy Fekete áll az út szélén és Negru megáll és felveszi...
Budapesten, két egykori padtársamat is felfedeztem a nézők között, és az este csodálatos sörözésben végződött a Duna partján, az Erzsébet híd lábánál.
Kósa-Fischerék is megérkeztek, mind a hárman. Pocak lakó még pocakban, de mindenképpen ott volt. Boginak gyönyörűszép pocija van, és ő maga is nagyon szép.
A Duna partján Tamás és Vera megtiszteltek véleményükkel... annyira jól esett, nem azért mert dicsértek vagy sem, jót mondtak vagy nem, hanem mert elmondták. Szükségünk volt rá.
Soloztunk. Ramival turiztunk. Tamás finomakat főzött, de inkább sütött. És jó zenét hallgattunk.
Előadás előtt izgultunk, és családias hangulatban játszodtunk, adtunk és kaptunk vagy kaptunk és adtunk.
És volt egy önkéntes menedzserünk. Én soha nem gondoltam, hogy lehet ilyen. A menedzser szóhoz, általában a pénz valamilyen árnyalatát -dollár, euro, forint- társítjuk, társítom. Péter egyszerre volt menedzser, szervező, diszletező, világosító, hangosító, fényképész és még a dunaparti sörözésre is futotta idejéből, kedvéből, erejéből.
Vonattal Biharkeresztesig utaztam, a kalauz jól megnézte Magyarigazolvánnyal kiváltott 325 ft-os jegyemet... Csak addig? Kérdezte? És tényleg csak addig utaztam. Terka barátosném már várt az állomáson. Átutazó, külföldi vendégekkel tele volt a ház. Egy olyan házaspárral talalkoztam, akiknek nincs otthonuk, eladták mindenüket, és a világot járják fiukkal, aki most 8 hónapos. Hát erről még írok majd.
Másnap Csatárnál sikerült megsütni a Kincsőéknél felvert tojást. :)
Este előadás. Az Oberon tagjai, díszleteztek, fényeztek, hangosítottak, porszívóztak. Sok néző jött. Két előadás lett egy helyett, és a második... elszállt... a szó jó értelmében. Talán ez volt a 9 előadás közül a legszebb.
Sörözés az Irishben. Mindenki, majdnem mindenki ott volt. :) Néha, megkérdezem, hogy mit tettem én azért, hogy ilyen drága embereket ismerhetek meg... Semmit. Ez ajándék, és én csak megköszönni tudom.
Ilyen körülmények között nem volt szívünk vonatra ülni, és szerencsére... nem is szerencse. Kimondom: Isten szervezése: Csiszér Laciék éppen útban voltak Várad felé. Hajnali négykor indultunk Váradról, 7-kor már Kolozsváron stoppoltunk, és fel is vettek. Udvarhely nehezebb ügy volt, de aztán csak megérkeztünk. Félkomásan bementünk a Csíki Játékszín titkárságára... ezt követően végre pihenhettünk. A fehér cuccokat kimostuk, vasaltuk, hogy megszáradjon. Csudás módon meg is száradt. A csíki közönség elé mégsem állhattunk ki szürke ruciba.
Az első előadás fegyelmezetten ment le, talán túlságosan is fegyelmezetten. A közönség kicserélődött a második előadásra, és a hangulat is megváltozott újra életre keltek a mondatok, a labda "végre" ráesett a kávéscsészékre, jöhetett az impro.
Elfáradtunk, de jó ilyen ügyben elfáradni.
kedd, szeptember 02, 2008
...egyszerre
Több évig vártam a tegnapi napot. Persze nem tudtam, hogy 2008 szeptember 1.-t várom. Néha belefeledkeztem a várakozásba, talán fel is adtam. És ugye nyilvánvaló, hogy nem is a napot vártam, hanem azt ami megtörtént a tegnap. Több éves hallgatás ért véget.
És mit mondhatnék - - - köszönöm.
És mit mondhatnék - - - köszönöm.
vasárnap, augusztus 31, 2008
Utak
Gyerekként, miután édesanyám úgy döntött, hogy megértem arra, hogy egyedül járjak ide vagy oda, megtanultam néhány útvonalat, amelyeken naponta járnom kellett. A napközitől a jégpályáig, a napközitől haza, otthonról a balett iskolába.
Egyszer úgy adódott, hogy a napköziből kellett mennem a balett iskolába. Ez az útvonal teljesen ismeretlen volt számomra, de megoldottam egyedül a problémát. A napközitől elmentem haza, és onnan elmentem a balett iskolába. Ma már ismerem a rövidebb utat.
Ugyancsak gyerekként tanulhattam meg otthonról a kertbe vezető utat. Ma a szüleim egy picit más útvonalon mennek a kertbe, és zavart, hogy miért. Rövidebb persze, de nem olyan nagyon. Ma, ahogy mentem a kertbe, és eldöntöttem, hogy az én régi útvonalamon megyek rájöttem, hogy miért nem szeretem ezt az általam újnak gondolt utat a kertig. Azért mert nem ezt tanultam meg, és azért mert gyerekként ott soha nem mentem egyedül, mert cigányok laktak ott és féltem tőlük. Nem kell félre érteni, nekem semmi bajom velük, de akkor gyerekként azok a cigányok kissé félelmetesek voltak. Nem is tudom, miért érdekes ez ma...
De tudom, hogy egyszer, szintén gyerekkoromban rosszat álmodtam a Szent Anna tóról, hogy a közepe beszivattyúzza az embereket. Azóta már jártam ott többször, de nem tudtam megszeretni, noha nagyon szép, és úsztam is a tóban. Nincs szivattyú tudom... de valahogy azóta sem tudtam megszeretni azt a helyet, és soha nem támad kedvem elkirándulni oda.
Egyszer úgy adódott, hogy a napköziből kellett mennem a balett iskolába. Ez az útvonal teljesen ismeretlen volt számomra, de megoldottam egyedül a problémát. A napközitől elmentem haza, és onnan elmentem a balett iskolába. Ma már ismerem a rövidebb utat.
Ugyancsak gyerekként tanulhattam meg otthonról a kertbe vezető utat. Ma a szüleim egy picit más útvonalon mennek a kertbe, és zavart, hogy miért. Rövidebb persze, de nem olyan nagyon. Ma, ahogy mentem a kertbe, és eldöntöttem, hogy az én régi útvonalamon megyek rájöttem, hogy miért nem szeretem ezt az általam újnak gondolt utat a kertig. Azért mert nem ezt tanultam meg, és azért mert gyerekként ott soha nem mentem egyedül, mert cigányok laktak ott és féltem tőlük. Nem kell félre érteni, nekem semmi bajom velük, de akkor gyerekként azok a cigányok kissé félelmetesek voltak. Nem is tudom, miért érdekes ez ma...
De tudom, hogy egyszer, szintén gyerekkoromban rosszat álmodtam a Szent Anna tóról, hogy a közepe beszivattyúzza az embereket. Azóta már jártam ott többször, de nem tudtam megszeretni, noha nagyon szép, és úsztam is a tóban. Nincs szivattyú tudom... de valahogy azóta sem tudtam megszeretni azt a helyet, és soha nem támad kedvem elkirándulni oda.
péntek, augusztus 29, 2008
BUDAPESTEN is lesz a VALAMI TEGNAP, MELY MINTHA MA LENNE
Az előadás szeptember 7-én 19 órakor kezdődik a Padlás nevű teremben az Ódry Színpad fölött (1088 Budapest, Vas u. 2/C)
Mindenkit szeretettel várunk.
Mindenkit szeretettel várunk.
csütörtök, augusztus 28, 2008
Újabb módosítások a Nagyváradi és a Szatmári időpontokat illetően
Ez most már a végleges.
Szatmáron szeptember 6.-án (szombaton)játszunk 18 órától a színház kamaratermében.
Nagyváradon pedig szeptember 9.-én (kedden) játszunk 19 órától az Ady Endre Líceum dísztermében.
A Csíkszeredai időpontok nem változtak. Szeptember 10.-én lesz 18 órától és 20 órától.
Mindenkit szeretettel várunk.
Szatmáron szeptember 6.-án (szombaton)játszunk 18 órától a színház kamaratermében.
Nagyváradon pedig szeptember 9.-én (kedden) játszunk 19 órától az Ady Endre Líceum dísztermében.
A Csíkszeredai időpontok nem változtak. Szeptember 10.-én lesz 18 órától és 20 órától.
Mindenkit szeretettel várunk.
szerda, augusztus 27, 2008
Reggeli gondolatok
Ritkán ébredek ilyen korán reggel, és még ritkábban megyek misére ilyen korán reggel, ma a Papa kegyelméből mindkettő megtörtént. Ilyenkor minden olyan friss. Úgy élem meg, hogy minden nap amikor reggel kinyitom a szemem a kegyelem napja. Valahol talan irja is a Szentírásban, hogy Isten irgalma megújul minden reggelre.
Új módon mutatkozik be. Egyetlen reggel frissessége sem unalmas... és nem csak azért, mert olyan ritkán látom, hanem mert mindig friss. Nem olyan mint egy új piacra dobott termék, melynek minősége fél év alatt látványosan csökken.
A hétvégén három barátnőmmel a Hargitán voltunk, a Kicsiházunknál, ott a Linakanyarban, vagyis majdnem ott. Három nap... pontosabban egy egész és két fél... ajándék a Papától. Csend volt. Béke volt. Csaj duma volt, amennyi csak kifért rajtunk. Minden magától müködött. Olyan szép volt amikor mindenikünk külön csendre vágyott, és ezt nem kellett bejelenteni...
Politizáltunk is... Beszéltünk az Istenről. Rékának elolvastam kedvenc Ószövetségi könyvemet a Tóbiás könyvét... azt hiszem nagyon tetszett neki. Mindenkinek ajánlom. Főként az apáknak és anyáknak, akik útmutató akarnak adni gyermekeiknek az élethez, de azoknak is, akik társra vágynak, és azoknak is, akik szerelmi történetet akarnak olavasni a Bibliából. Azoknak is, akik nem hisznek a Gonosz létezésében, és azoknak is, akik nem hiszik, hogy a Gonoszt az Úr semmi perc alatt megkötözi. És végül ajánlom magamnak, mert még annyi mindent nem értek belőle.
Három drága barátnőm volt velem. Nagyon hálás vagyok értük.
Szép és áldott napot nektek.
ui. Fénykép nincs, csak olyan ami a bensőkben van elraktározva. Pl. látom M.t amint alszik a szabad ég alatt, M.-t ahogy tovább vonult a domboldalon a telefonjával a fülén, és R.-t meg magamat a hintán, ahogy olvassuk Tóbiás könyvét, aztán látom még magunkat, ahogy körbeaggódjuk a tüzet és a rablópecsenyéket, hogy hátha megsülnének már. Hát ilyen képek... És még van néhány.
Új módon mutatkozik be. Egyetlen reggel frissessége sem unalmas... és nem csak azért, mert olyan ritkán látom, hanem mert mindig friss. Nem olyan mint egy új piacra dobott termék, melynek minősége fél év alatt látványosan csökken.
A hétvégén három barátnőmmel a Hargitán voltunk, a Kicsiházunknál, ott a Linakanyarban, vagyis majdnem ott. Három nap... pontosabban egy egész és két fél... ajándék a Papától. Csend volt. Béke volt. Csaj duma volt, amennyi csak kifért rajtunk. Minden magától müködött. Olyan szép volt amikor mindenikünk külön csendre vágyott, és ezt nem kellett bejelenteni...
Politizáltunk is... Beszéltünk az Istenről. Rékának elolvastam kedvenc Ószövetségi könyvemet a Tóbiás könyvét... azt hiszem nagyon tetszett neki. Mindenkinek ajánlom. Főként az apáknak és anyáknak, akik útmutató akarnak adni gyermekeiknek az élethez, de azoknak is, akik társra vágynak, és azoknak is, akik szerelmi történetet akarnak olavasni a Bibliából. Azoknak is, akik nem hisznek a Gonosz létezésében, és azoknak is, akik nem hiszik, hogy a Gonoszt az Úr semmi perc alatt megkötözi. És végül ajánlom magamnak, mert még annyi mindent nem értek belőle.
Három drága barátnőm volt velem. Nagyon hálás vagyok értük.
Szép és áldott napot nektek.
ui. Fénykép nincs, csak olyan ami a bensőkben van elraktározva. Pl. látom M.t amint alszik a szabad ég alatt, M.-t ahogy tovább vonult a domboldalon a telefonjával a fülén, és R.-t meg magamat a hintán, ahogy olvassuk Tóbiás könyvét, aztán látom még magunkat, ahogy körbeaggódjuk a tüzet és a rablópecsenyéket, hogy hátha megsülnének már. Hát ilyen képek... És még van néhány.
kedd, augusztus 26, 2008
Újból - Valami tegnap, mely mintha ma lenne
Nagyváradon: szeptember 4.-én 19 órától az Ady Endre Líceum dísztermében
Szatmáron: szeptember 5.-én 19 órától a színház kamaratermében
Csíkszereda: szeptember 10.-én 18 órától és 20.00 órától a Csíki Játékszín Kamaratermében
Szatmáron: szeptember 5.-én 19 órától a színház kamaratermében
Csíkszereda: szeptember 10.-én 18 órától és 20.00 órától a Csíki Játékszín Kamaratermében
hétfő, augusztus 25, 2008
Nem értem az érzéseim
Mikor azt gondoltam volna, hogy én már erős lány vagyok, nem nagyon bőgöm el magam, akkor Arnold testvérem nekem szegezte a kérdést, hogy ki vagy kik nélkül nem szeretnék bemenni az Atyához az örök életre.
Az idén, és az elmúlt néhány év alatt sokszorosan kellett megélnem egy személy elvesztését. Egy kapcsolatról való lemondás: fájdalmas. Döntést hozni arról, hogy valakit soha többé az életedben nem látsz: fájdalmas. Soha. A földi életben fájdalmas a SOHA. Az örök élet szélességét, hosszát, mélységét és magasságát Jézus ismeri. Mi nem. Ő felméri, hogy a SOHA és a végleges elszakadásnak mi a jelentősége... És így mondja az Édesapjának: "Papa, látod nélkülük nem akarok bemenni... te ismertetted meg őket velem, megszerettem őket, meghaltam értük, nem élhetek már én sem nélkülük"
Szűk két hónapja elengedtem ezt a személyt, mert úgy éreztem nem szeretem eléggé. Most Ő volt az első azok közül, akik nélkül nem mennék, nem akarnék, nem szeretnék az örök életre bemenni.
A vicces csak az, hogy az a személy aki miatt nem tudtam ezt kimondani: eszembe sem jutott. Van ilyen.
Az idén, és az elmúlt néhány év alatt sokszorosan kellett megélnem egy személy elvesztését. Egy kapcsolatról való lemondás: fájdalmas. Döntést hozni arról, hogy valakit soha többé az életedben nem látsz: fájdalmas. Soha. A földi életben fájdalmas a SOHA. Az örök élet szélességét, hosszát, mélységét és magasságát Jézus ismeri. Mi nem. Ő felméri, hogy a SOHA és a végleges elszakadásnak mi a jelentősége... És így mondja az Édesapjának: "Papa, látod nélkülük nem akarok bemenni... te ismertetted meg őket velem, megszerettem őket, meghaltam értük, nem élhetek már én sem nélkülük"
Szűk két hónapja elengedtem ezt a személyt, mert úgy éreztem nem szeretem eléggé. Most Ő volt az első azok közül, akik nélkül nem mennék, nem akarnék, nem szeretnék az örök életre bemenni.
A vicces csak az, hogy az a személy aki miatt nem tudtam ezt kimondani: eszembe sem jutott. Van ilyen.
csütörtök, augusztus 14, 2008
Az ember
"Az ember olyan lény, aki csak a másik kezéből, szeméből, öléből kaphat kenyeret, poharat, tudást, örömöt - mindent.
Ki mondja meg, hogy miért megyünk ölre mégis és annyiszor?" Ancsel Éva
Ki mondja meg, hogy miért megyünk ölre mégis és annyiszor?" Ancsel Éva
hétfő, augusztus 11, 2008
Ez tetszik
"Ha valaki szisztematikus rendben elő tudja adni, hogy mely okokból kifolyólag s milyen indokok alapján szereti azt, akit szeret, az vagy úgy hiszi, hogy a jól nevelt embernek így kell beszélnie, vagy sohase szeretett." Ancsel Éva
vasárnap, augusztus 10, 2008
Grrrrrrrr
Csak ennyit tudok ma üzenni magamnak. Pedig ma voltam templomban, az Ur maga teljes jelenlétével ajándékozott meg, és bennem már csak ennyi van egy GRRRRRRRRRRRR... én szakértő vagyok abban, hogy hogyan kell az Urat kihajítani a volán mellől. Hát ezért a GRRRRRRRRR.
Krisztina
Krisztina
Törekedő gondolatok ezen a szép vasárnapi napon
Törekedő gondolatokkal élek együtt naponta. Többféle irányba törekedő gondolatok ezek, és talán egyetlen közös pontjuk én magam vagyok.
A legnagyobb törekvő gondolatom azt célozta meg, hogy naponta megért valamit a vallásos törekvésekből és annak irányítottságából. Annyiféle vallás van, de ami számomra még nagyobb fejtörést okoz, a kereszténységen belüli felekezetek, és a felekezeteken belüli megosztottságok.
Nézzük például a katolikusokat, mert ugye én magam is katolikus vagyok. Katolikusból is van római meg görög. Én római vagyok, de el kell mondanom, hogy a görög szertartás szövege mélyebben szánt bennem mint a római. Na jó. Elmaradtunk a katolikusoknál:
- Van a hagyományos vonulat, mely az én értelmezésem és tapasztlataim szerint abban merül ki, hogy erkörlcsi nevelésben részesíti a népséget, és irodalmi szépségű prédikációkkal fárasztja a száját vasárnaponként. A nép, vagyis a templomba járok ehhez méltóan viszonyulnak hozzá:- hagyomány és neveltetés miatt még mindig hallgatják, a gyónást szükséges kényelmetlenségként kezelik. Így van ez jól. Minden vasárnap. Így van ez jól. A templomba nem járóknak, vagy hébe-hóba járóknak elegük van az erkölcsi nevelésekből, a gyónást szélsőséges módon hülyeségnek is szokták nevezni.
Ezen két nagy csoport mellett megfigyeltem más csoportok/közösségek létezését.
- Vannak ugye az imacsoportok. Öreg nénik, rosszallóan unatkozó néniknek is szoktam nevezni őket, de már hallottam olyant is, hogy ezek azok a nénik, akik 'nyalják a templom oldalát', de a legnagyobb pletykások a városban. Félretéve a véleményezéseket: ezek a nénik mondják rendületlenül a rózsafüzért. Sokat imádkoznak Máriához, talán még többet mint magához a Mindenhatóhoz. Ezek a nénik különböző búcsúkra is járnak. Nagyon szeretném tudni, hogy mi motiválja őket. Isten? vagy a társaság?
- És itt vannak az egyetemista lelkészségek. Fiatalok. Tele élettel és kereséssel. Vásárhelyen néha benéztem hozzuk. Micsoda prédikációkat, micsoda buzdításokat tart Bara László hétről-hétre, vagyis általa a Szent Lélek, és vannak olyan emberek, akik tudnak figyelni. Ilyen Mesó barátnőm, és ilyen Juckó is. Azt hiszem ezt nagyon megtanulták. Figyelni és hallgatni tudnak.
Van egy másik csoport ahová betekintést nyertem. A Mustármag közösség: a gyökerekből való megújulás szorgalmazói. Pap László atya a közösség vezetője. Hiteles ember. A legalázatosabb ember, akivel valaha találkoztam.
- Itt vannak a karizmatikus közösségek. Néhány ilyen közösségben megfordultam. Néhány akkordos dicsőítő dalokat énekelve dicsérik az ÉLŐ Istent. Élő, tehát tevékeny Istent. Kutatják az Ő törvényeit. Őket "ámen-klubbosoknak" is nevezik. Igen, hallottam. Én talán itt érzem a legjobban magam. Én is az élő Isten szomjazom.
- Ja és vannak azon katolikusok, akik hisznek, de hitüket magánügyként kezelik, és Rokonságom és nagyon jófej barátaim egész nagy része ide sorolható.
Egy pillanat. Eszembe jutott Szilágyi Domokosnak az a verse, amikor valami ilyensmit mond: az emberek szeretnek osztályozni... OOOpppsz. Talán nem vagyok kivétel.
Kilépve a katolikusok köréből protestánsokkal és neoprotestánsokkal találkozunk, találkozhatunk. Sok neoprotestáns gyülekezetet szkepticizmussal szemlélünk, és biztos, ami biztos "leszektázzuk".
Huuuu. Nézem a neten a God.tv közvetítéseit. Emberek százai, ezrei gyógyulnak meg. Szabadkeresztények lehetnek, vagy nem is tudom. Jézus Krisztus nevében történnek a gyógyítások. Sokszor két: Thank you Jesus, thank you Lord között, halálos betegségben szenvedők gyógyulnak meg. Igazi amerikai show, de mégis gyógyulnak az emberek.
Aztán vannak a kereszténynek keresztelt, de mára már inkább az ezoteriában és más keleti eredetű vallásban hívők. Többnyire ezek az ismerőseim is szeretni való jó fejek.
Lassan nem is tudom, hogy mit akartam ezzel a felsorolással... Ezeket látom. Ez vesz körül. Az a domináns, amelyik felé elfordulok. Ha nem szegezem az érdeklődésem ide vagy oda, akkor az ÖNVALLÁSÚ emberek vannak többségben, akik sokszor így fogalmaznak: az én istenem... És akkor elmondják milyen az istenük.
Szóval vázlatpontokba szedve kb. ez vesz körül. Jajjjj. Kihagytam azokat, akik a filozófiai gondolkodáson keresztül kívánják megérteni isten létezését....van egy-két ilyen ismerősöm.
Én pedig, szemlélem ezt a sokféleséget, azt is, ahogy ezek a különböző irányokhoz tartozó emberek lenézik a másikat, vagy hideg 21. századi toleranciával elfogadják a másikat, vagy csak egyszerűen közömbösek a másikkal szemben, vagy nem is tudnak más irányokról, ahogy valószínűleg én sem tudok minden irányról, vagy csak egyszerűen más útaknak nevezik egymást, vannak akik örülnek ennek a sokszínűségnek... stb. stb.
És bennem él egy hang, finom mégis erős, egy hang mely halk, de hallható, folyamatos és mégsem zavaró, mely azt mondja, hogy ENYÉM VAGY - Az Atya hangja, Jézus Krisztus hangja, mely HÍV ÉS BÁTORÍT, a Szent Szellem (bármennyire is a Szent Lélek elnevezés áll közel hozzám, felismerem, hogy csak rossz fordítás eredménye) hangja, mely azt modja, hogy vezetlek és tanítalak - Egy bizonyságtétel- Egy kinyilatkoztatás- Egy bizonyosság, mely minden látható irányok, irányvonalak ellen él. Akkor vagyok boldog, amikor ez a hang szólal meg a karizmatikusok között, a neoprotesténsok között vagy bárhol máshol...
Több teret kellen hagyni az Istennek, hogy bemutatkozhasson. Pontosítok: le kellene venni a hagyományok szemüvegét, a sebek szemüvegét, az előítéletek szemüvegét, a gőg szemüvegét, az eszmék- és ideálok szemüvegét, az ellenzőket és meztelenül fel kellene kiálltani: LÁTNI akarlak URAM! Olyan meztelenül, ahogy Jézus meghalt a kereszten.
Krisztina
A legnagyobb törekvő gondolatom azt célozta meg, hogy naponta megért valamit a vallásos törekvésekből és annak irányítottságából. Annyiféle vallás van, de ami számomra még nagyobb fejtörést okoz, a kereszténységen belüli felekezetek, és a felekezeteken belüli megosztottságok.
Nézzük például a katolikusokat, mert ugye én magam is katolikus vagyok. Katolikusból is van római meg görög. Én római vagyok, de el kell mondanom, hogy a görög szertartás szövege mélyebben szánt bennem mint a római. Na jó. Elmaradtunk a katolikusoknál:
- Van a hagyományos vonulat, mely az én értelmezésem és tapasztlataim szerint abban merül ki, hogy erkörlcsi nevelésben részesíti a népséget, és irodalmi szépségű prédikációkkal fárasztja a száját vasárnaponként. A nép, vagyis a templomba járok ehhez méltóan viszonyulnak hozzá:- hagyomány és neveltetés miatt még mindig hallgatják, a gyónást szükséges kényelmetlenségként kezelik. Így van ez jól. Minden vasárnap. Így van ez jól. A templomba nem járóknak, vagy hébe-hóba járóknak elegük van az erkölcsi nevelésekből, a gyónást szélsőséges módon hülyeségnek is szokták nevezni.
Ezen két nagy csoport mellett megfigyeltem más csoportok/közösségek létezését.
- Vannak ugye az imacsoportok. Öreg nénik, rosszallóan unatkozó néniknek is szoktam nevezni őket, de már hallottam olyant is, hogy ezek azok a nénik, akik 'nyalják a templom oldalát', de a legnagyobb pletykások a városban. Félretéve a véleményezéseket: ezek a nénik mondják rendületlenül a rózsafüzért. Sokat imádkoznak Máriához, talán még többet mint magához a Mindenhatóhoz. Ezek a nénik különböző búcsúkra is járnak. Nagyon szeretném tudni, hogy mi motiválja őket. Isten? vagy a társaság?
- És itt vannak az egyetemista lelkészségek. Fiatalok. Tele élettel és kereséssel. Vásárhelyen néha benéztem hozzuk. Micsoda prédikációkat, micsoda buzdításokat tart Bara László hétről-hétre, vagyis általa a Szent Lélek, és vannak olyan emberek, akik tudnak figyelni. Ilyen Mesó barátnőm, és ilyen Juckó is. Azt hiszem ezt nagyon megtanulták. Figyelni és hallgatni tudnak.
Van egy másik csoport ahová betekintést nyertem. A Mustármag közösség: a gyökerekből való megújulás szorgalmazói. Pap László atya a közösség vezetője. Hiteles ember. A legalázatosabb ember, akivel valaha találkoztam.
- Itt vannak a karizmatikus közösségek. Néhány ilyen közösségben megfordultam. Néhány akkordos dicsőítő dalokat énekelve dicsérik az ÉLŐ Istent. Élő, tehát tevékeny Istent. Kutatják az Ő törvényeit. Őket "ámen-klubbosoknak" is nevezik. Igen, hallottam. Én talán itt érzem a legjobban magam. Én is az élő Isten szomjazom.
- Ja és vannak azon katolikusok, akik hisznek, de hitüket magánügyként kezelik, és Rokonságom és nagyon jófej barátaim egész nagy része ide sorolható.
Egy pillanat. Eszembe jutott Szilágyi Domokosnak az a verse, amikor valami ilyensmit mond: az emberek szeretnek osztályozni... OOOpppsz. Talán nem vagyok kivétel.
Kilépve a katolikusok köréből protestánsokkal és neoprotestánsokkal találkozunk, találkozhatunk. Sok neoprotestáns gyülekezetet szkepticizmussal szemlélünk, és biztos, ami biztos "leszektázzuk".
Huuuu. Nézem a neten a God.tv közvetítéseit. Emberek százai, ezrei gyógyulnak meg. Szabadkeresztények lehetnek, vagy nem is tudom. Jézus Krisztus nevében történnek a gyógyítások. Sokszor két: Thank you Jesus, thank you Lord között, halálos betegségben szenvedők gyógyulnak meg. Igazi amerikai show, de mégis gyógyulnak az emberek.
Aztán vannak a kereszténynek keresztelt, de mára már inkább az ezoteriában és más keleti eredetű vallásban hívők. Többnyire ezek az ismerőseim is szeretni való jó fejek.
Lassan nem is tudom, hogy mit akartam ezzel a felsorolással... Ezeket látom. Ez vesz körül. Az a domináns, amelyik felé elfordulok. Ha nem szegezem az érdeklődésem ide vagy oda, akkor az ÖNVALLÁSÚ emberek vannak többségben, akik sokszor így fogalmaznak: az én istenem... És akkor elmondják milyen az istenük.
Szóval vázlatpontokba szedve kb. ez vesz körül. Jajjjj. Kihagytam azokat, akik a filozófiai gondolkodáson keresztül kívánják megérteni isten létezését....van egy-két ilyen ismerősöm.
Én pedig, szemlélem ezt a sokféleséget, azt is, ahogy ezek a különböző irányokhoz tartozó emberek lenézik a másikat, vagy hideg 21. századi toleranciával elfogadják a másikat, vagy csak egyszerűen közömbösek a másikkal szemben, vagy nem is tudnak más irányokról, ahogy valószínűleg én sem tudok minden irányról, vagy csak egyszerűen más útaknak nevezik egymást, vannak akik örülnek ennek a sokszínűségnek... stb. stb.
És bennem él egy hang, finom mégis erős, egy hang mely halk, de hallható, folyamatos és mégsem zavaró, mely azt mondja, hogy ENYÉM VAGY - Az Atya hangja, Jézus Krisztus hangja, mely HÍV ÉS BÁTORÍT, a Szent Szellem (bármennyire is a Szent Lélek elnevezés áll közel hozzám, felismerem, hogy csak rossz fordítás eredménye) hangja, mely azt modja, hogy vezetlek és tanítalak - Egy bizonyságtétel- Egy kinyilatkoztatás- Egy bizonyosság, mely minden látható irányok, irányvonalak ellen él. Akkor vagyok boldog, amikor ez a hang szólal meg a karizmatikusok között, a neoprotesténsok között vagy bárhol máshol...
Több teret kellen hagyni az Istennek, hogy bemutatkozhasson. Pontosítok: le kellene venni a hagyományok szemüvegét, a sebek szemüvegét, az előítéletek szemüvegét, a gőg szemüvegét, az eszmék- és ideálok szemüvegét, az ellenzőket és meztelenül fel kellene kiálltani: LÁTNI akarlak URAM! Olyan meztelenül, ahogy Jézus meghalt a kereszten.
Krisztina
péntek, augusztus 08, 2008
Valami tegnap...
Augusztus 3.-án Csíkszeredában, mondhatnám azt is, hogy itthon játszottuk Anti osztálytársammal a /valami tegnap, mely mintha ma lenne/ előadásocskánkat. Nagyon örülök, hogy erre sor kerülhetett.
Előadás szervezésből nagyon sokat tanultam ez alkalommal, és mit is mondhatnék. Furcsa itthon lenni. Ismerős közönségnek játszani. Inkább elkezdeni nehéz. Azután már megy, mert nem az lesz a fontos, hogy ki ismer, hanem az, hogy én mit akarok mondani, és hogy ki mit ért abból, amit mondani akarok.
Elnézést kérek azoktól akik nem fértek be.
Talán... legközelebb.
Krisztina
Előadás szervezésből nagyon sokat tanultam ez alkalommal, és mit is mondhatnék. Furcsa itthon lenni. Ismerős közönségnek játszani. Inkább elkezdeni nehéz. Azután már megy, mert nem az lesz a fontos, hogy ki ismer, hanem az, hogy én mit akarok mondani, és hogy ki mit ért abból, amit mondani akarok.
Elnézést kérek azoktól akik nem fértek be.
Talán... legközelebb.
Krisztina
hétfő, augusztus 04, 2008
Én voltam Leona Miller
Néhány napja lelepleztek, ezért úgy gondoltam, hogy összegyűjtök néhány linket Leona Miller koromból.
http://www.rtlklub.hu/videotar/?vkatid=40&videoid=080630575&adasid=4875
http://velvet.hu/sztori/leona0623/
http://velvet.hu/sztori/leona0801/
http://www.budapestinfo.hu/hu/hirkozpont/12_ezer_jatekos_es_kozel_3_millio_oldalletoltes_a_reneszansz_programiroda_internetes_kalandjatekan__2008__augusztus_1_
http://nol.hu/cikk/502128/
http://www.metro.hu/kultura/cikk/279611
Krisztina
http://www.rtlklub.hu/videotar/?vkatid=40&videoid=080630575&adasid=4875
http://velvet.hu/sztori/leona0623/
http://velvet.hu/sztori/leona0801/
http://www.budapestinfo.hu/hu/hirkozpont/12_ezer_jatekos_es_kozel_3_millio_oldalletoltes_a_reneszansz_programiroda_internetes_kalandjatekan__2008__augusztus_1_
http://nol.hu/cikk/502128/
http://www.metro.hu/kultura/cikk/279611
Krisztina
vasárnap, június 15, 2008
valami tegnap, mely mintha ma lenne
Szeretnélek meghívni benneteket a kedd esti vizsgaelőadásra, melyet egyik osztálytársammal készítettünk.
Címe: valami tegnap, mely mintha ma lenne
Oravecz Imre 1972.szeptember című írása képezi az előadás alapját.
Szeretettel várunk.
szerda, május 21, 2008
Csíksomlyói búcsú
Csíki vagyok, aki ismer az tudja. Ezért, de nem csak ezért kötelességemnek érzem, hogy írjak néhány sort a Csíksomlyói búcsúról... Évről évre egyre többen jönnek... a legtöbben az anyaországból zarándokolnak ide. Számomra lenyűgöző ez az áramlás... de nem tudom naív örömmel nyugtázni a jelenséget, mert nem tudom megfejteni az egész jelenség mögött meghúzódó indokot...persze hazudok, ha ezt mondom, mert azért azonosítottam néhányat a motivációk széles skálájából...
Kezdeném a közvélemény által legalantasabbnak tartott motivációval
1. Jó vásár:
Az össztömeg viszonylag kis százaléka képezi az árusok csoportját, akik az idén, valljuk be diszkréten a főút mentén lévű házak udvarain tartózkodtak.
Bármilyen hihetetlen számomra, de vannak olyanok, akik egyszerűen vásárolni szeretnének, mert ilyenkor azért az árú javát pakolják ki a kereskedők. Érdemes megfigyelni, hogy mit is lehet venni a Csíksomlyói búcsún, mert sokat elárul arról, hogy az ide látogatók mit keresnek, vagy az itt élők mit akarnak "megvetetni" és "megetetni" a kedves IGEN-el szavazó magyar testvéreinkel.
Van néhány teljesen érdektelen kirakat, nyilván nem anyagi szempontból, ahol ingeket, cipőket, nadrágokat és giccsesebbnél giccsesebb cikkeket árulnak... ezeknek a jelenlétét nem is értem. Aztán roma testvéreink minden évben gondoskodnak valamilyen jópofa dologról... az első búcsúmon, emlékszem, hogy nagy felfújhatos kalapácsokkal rukkoltak elő, az idén, a hosszú karok majmócák voltak a nyerők...
Minden évben árulnak összecsukható kisszékeket... soha nem értettem... vagyis nem tudom elképzelni a kis széket, a nyereg közepén, mint használható, praktikus bútordarabot.
Nem hiányozhatnak egyetlen évben sem, a csergék, a "népies" ruhák, a fából faragott ez-azok, a merített papírra nyomott nagy Magyarország térképek és elcsépelt idézetek, amelyek azért ma is elérzékenyülésre késztetik az elérzékenyülni vágyók szívét.
Van Jézus és Mária szobor, meglehetősen vicces kinézetben.
Nagyon ritkán talál az ember olyan helyet, ahol megihat valamit, ha megszomjazik... ez persze már csak kivonulásnál érdekes, mert bevonuláskor már fentről érkezik a gyakran jeges és bubi nélküli friss víz.
Mi van még? Ja... vannak könyvek... Wass Albert könyvei a nyerők... aztán "Erdélyország szép hazám" cím alá tartozó útikönyvek...
És vannak a szervezők által felállított kirakatok...ezek számomra igazán szimpatikusak. Nem... nem .. nem vagyok szervező.
Nagy a kínálat... van akinek... és ugyan melyik üzletember szalasztaná el a lehetőséget... DE...
2. Pusztán hagyomány
Én igazából ilyen dolgot nem feltételezek senkiről, de azt mondják, hogy vannak ilyenek.
3. Hagyomány, mint a valahovatartozás vágyának kifejeződése
Azt hiszem, ez igazán megható tud lenni, ha a több kilométert megtevő csángóasszonyokat vagy öregnéniket nézem, akiknek valjuk meg, hogy a hitük mozgatja a lábukat.
4. Ápoljuk magyarságunkat
Itt kezdenek problémáim lenni az üggyel... Nem az bánt, hogy olyan sok magyarországi idejön, és néha azt sem tudja miről van szó. Mert azért jön, hogy megtudja, és jól teszi. De bánt, ha a tévesen elterjedt "magyarság éves nagy összegyülése" hangulatot az itteniek még jól alágyújtják a megfelelő árucikkekkel, könyvekkel, és magyarkodó szlogenekkel ellátott polókkal, és az álszenteskedő korondi kereskedők rájuk sozzák a félkínai cuccaikat...
Az az érzésem, hogy aki tényleg a lényeget keresné, annak sem a lényeget mutatják fel a helyiek. Hanem a jól bevállt álmagyarkodással mossák a határontúliak eszét, és akkor csodálkozunk, ha a magyarországi IGEN-el szavazók többségében megszületik és él egy idealizált kép, a romanságtól még kicsit szenvedő, de az értékeket azért derekasan örző székelynépről... Ugyan már...
Bánt, hogy lóg a magyar zászló, mert nem úgy libeg, ahogy kellene. És mégjobban bánt az ősmagyarság értékeit libegtető zászlók lengése... a táltoskodások... Ezer évvel ezelőtt emberek halltak meg azért, hogy a keresztény hit elterjedjen (most nem akarok, arról vitázni, hogy így kellett volna, vagy sem terjeszteni a keresztény hitet)... és most egy keresztény szertartáson, erény az, hogy az egykor pogányvallás megjelenik a szertartáson... nincs semmi bajom velük... mindenki abban hisz amiben akar, bár távolról sem hiszem, hogy mindegy, hogy miben hiszünk...Nem értem, hogy kerül a csizma az asztalra... mi a találkozási pont... A magyarság a gyökereit kutatja? Ez rendben is lenne... de hogy fér meg egy helyen két isten dicsérete. Koppány nem adta be a derekát... kiállt a hite mellett? Az őt követők, hogy tudnak nyájasan és büszkén felvonulni egy olyan helyen, ahol ő bizonyára megvetéssel lett volna jelen. És a keresztények hogy ülnek egy ünnepséget a táltosokkal. István és Koppány tudták, hogy nem lehet a szezont a fazonnal összemosni, ezért harcoltak, ezért életeket adtak oda... Ma... ma melyik a langyos oldal, hogy a MAGYARSÁG, ÉS ŐSMAGYARSÁG és TÁPLÁLJUK ŐSI MAGYAR ÉRTÉKEINKET címszó alatt megférnek egymás mellett. Értem én, hogy szabad világ van, és én magam sem ragadnék kardot, hogy leszúrjak a Csíksomlyói búcsú közepén egy táltoskát... nehogy valaki félreértsen... csak azt kérdezem, hogy hogyan jutottunk el mi magyrok István és Koppány nagy szembenállásától, a bájos együttlevés langyosságáig...Melyik oldal hite lett hitvány?
Vagy kérdezzem úgy, hogy melyik oldal hite lett halott? Vagy melyik oldal hite lett egyszerű hagyomány ápolássá?
Én a magam részéről értem a kialakult helyzetet:
- a katolikus egyház elég nagy hiányosságokkal küzd, ritkán tudja felmutatni az élő Jézus Krisztust... Ezt nem érdemes tagadni, inkább változtatni kellene rajta... nem pedig szépirodalmi prédikációkat tartani. Én szeretem a költészetet... nagyon... de az gyakran visszatetszést vált ki benne, ha egy prédikáció alatt három verset és két prózai művet idéz a pap... és az Élő Igéről semmit nem hallok.
- másrészről azt gondolom, hogy a hagyományörző vallásoskodásból elege van az embereknek, és a magyaroknak is. És hát van egy igazán izgalmas történelmünk, és annál még izgalmasabb ősvallásunk...és a jószándékkal gyökereit kutató magyar biztosan megtalálja. És talán kielégíti vágyait.
- időközben ugye kimondták a vallásszabadságot (és ezt is magyarok tették - külön büszkesége a magyar unitárius egyháznak)... hát akkor miért is nem férhetne meg a magyar ősvallás, és a kereszténység egyhelyen... Azt hiszem a szabad vallásgyakorlást nem kellene összetéveszteni az együttünnepléssel...mint ahogy a budhisták sem lépnek be keresztény templomba, az unitárius nem áldozik katolikus misén stb. Nem vagyok az ökümenizmus ellen... csak a szezon és a fazon keverése ellen... Ilyen szinten a sátánisták és a katolikusok is "bulizhatnának" egy helyen ... elvégre csak két különböző vallásról beszélünk... neeeeeeem? Vagy én látom ennyire rosszul a helyzetet?
5. A magyarság identitását keresi. --- erről azt érzem már nem kell részletesebben írnom.
6. A búcsú - Hiszem, hogy nagyon sokan gondolják ezt komolyan. Hiszem, hogy nagyon sokan tartanak bűnbánatot, és nagyon sokan térnek meg.
Ezzel a búcsú fogalommal viszont én katolikusként sem vagyok kibékülve... Bár hallottam néhány magyarázatot már a búcsú lényegéről, mégsem tudtam elcsípni az esszenciát... talán mert nincs is... mert az nem válasz nekem, hogy teljes búcsút nyerni azt jelenti, hogy az Úr nem emlékezik meg bűneimről, azok következményeit is "letudja"... Jézus Krisztus az összes bűnért meghalt, a megváltás teljes gyönyörűségében készen áll azok számára, akik hisznek benne. Nem tudom elfogadni, hogy Isten bizonyos alkalmakkor kicsit bocsájt meg a tördelmes szívűnek, és máskor például búcsú alkalmából nagyon megbocsájt... Én bízom abban, hogy a búcsú igazi értelme még nem jutott el hozzám, és valaki meg tudja magyarázni nekem.
7. Tudatos vagy ösztönös Istenkeresés...
Hiszem, hogy minden ember szívében ott él a vágy arra, hogy találkozzon az Istennel, aki az ő életét akarta, és megformálta. Én csak kívánni, tudom, hogy a Csíksomlyói búcsú egy ilyen lehetőség lehessen a magyarok számára. Főként, hogy Pünkösdi búcsúnak is nevezzük. Első Pünkösdkor többezren találkoztak az élő Istennel... mert az apostolok várták a Szent Lelket, és az ígéret beteljesedett... Élő igét hirdettek, ami lángba borította az emberek szívét és azonnal megkeresztelkedtek... nem pedig többhónapos bérmálkozási előkészület után még mindig nem tudták, hogy miről szól a bérmálkozás... a drága hugicám is hónapokon keresztül járt ilyen "edzésre" és csak éppen az élő Isten szeretetéről és a Szent Lélekről nem beszéltek neki.
Milyen szép lenne, ha jövőre a jelenlévő félmillió magyarnak úgy hírdetnék meg az evangéliumot mint Péter első Pünkösdkor.
Ezért érdemes imádkozni!!!!!!!
8. Mária közbenjárása - ebben a témában nagyon nem szeretnék elhamarkodott kijelentéseket tenni. Nagyon tisztelem Máriát...példaképe kellene legyen minden kereszténynek. De nem tudom nem észre venni, azt a babonarendszert, ami lassan kialakul egy-egy ember fejében, a Csíksomlyói Szűzanya körül... igazából nem is értem ezeket a sokféle elnevezésű szűzanyák jelenségét.. Szűzanya egy van... és merő lokálpatriotizmus Guadelupei Szűzanyának, vagy Csíksomlyóinak nevezni... Ez épp akkora badarság mint az Istent "magyarok Istenének" becézni. Értem én Petőfit, de azért mégis...
A szobor törölgetését is hiábavalónak tartom, ha az ember nem tart bűnbánatot és nem tér meg, és nem az élő Istenben hisz. Ez a törölgetés számomra már egyszerű babonás praktikának tűnik, ami ráadásul bűn.
9. Más okok. Hiszem, hogy az általam felsorolt motivációkon kivűl létezik még más is. Az idén én magam néhány olyan embert vittem ki a szivemben, akik kedvesek számomra, vagy csak egyszerűen az Úr kedvessé tette számomra őket. Az igazat megvalva egy kicsit megfigyelő attitűddel vágtam neki az útnak, mert évek óta érzem, hogy az egész jelenség rossz irányba halad, "falcs levegőt" kapott. Saját magam számára figyelőztem, nem vagyok ám senki besúgója... :)
És érdekelt az eső és a jégeső jelensége is... Sokszor voltam már búcsún, de talán csak egyszer nem volt eső. A múlt évben a jég vert el... És nem tudom a VÉLETLEN művének nevezni azt, hogy napsütéssel kezdődik a nap, és a mise megkezdése után lecseppen az első esőcsepp... és levonuláskor jól elmossa a bandát... erről a jelenségről is megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint igy lehet igazán búcsút nyerni. Ez számomra nem elfogadható magyarázat, mert a tékozló fiú hazatérésekor az Úr lakomát rendez és ünnepel nem pedig jeget tölt a már amúgyis tönkrement fiú nyakába, és a bűnök bocsánatát nem lehet kiérdemelni, mert ha ki lehetne, akkor Jézus hiába halt volna meg. Mások azt mondják, hogy igy próbálja meg az Út az emberek kitartását. Minden évben?
Én azt gondolom, hogy figyelmeztető akar lenni... Szerintem sir az Úr, hogy a sok magyarkodás és szépirodalom között nem kap helyet, pedig már úgy átölelné ezt a népet.
Megfigyelő attitűdömet feladtam ahogy felértem a nyeregbe... letettem mindent ami a szivemben volt az Úr elé, imádkoztam azokért, akiket kivittem magammal. Himnuszainkat nem vártam meg. Sok van belőle, és bár érzelmileg mindenikhez kötődöm és mindig meghatódom, hitem miatt nem tudok azonosulni egyikkel sem, a székelyhimnusszal a legkevésbé.
Azt kivántam, hogy a szivem is megtisztuljon az esőben, és hogy egyszer leirjam mindazt amit megéltem ezen a napon. Hát itt van.
Remélem senkit nem bántottam meg, ha mégis, már most bocsánatot kérek...igyekszem tisztán látni, ha extrém vagyok, csak azért van mert valami vagy tiszta vagy nem, és azért is mert fiatal vagyok és főként azért mert, akiben hiszek az arra tanit, hogy a mi szavunk legyen IGEN-IGEN vagy NEM-NEM.
Áldott napot.
Krisztina
Kezdeném a közvélemény által legalantasabbnak tartott motivációval
1. Jó vásár:
Az össztömeg viszonylag kis százaléka képezi az árusok csoportját, akik az idén, valljuk be diszkréten a főút mentén lévű házak udvarain tartózkodtak.
Bármilyen hihetetlen számomra, de vannak olyanok, akik egyszerűen vásárolni szeretnének, mert ilyenkor azért az árú javát pakolják ki a kereskedők. Érdemes megfigyelni, hogy mit is lehet venni a Csíksomlyói búcsún, mert sokat elárul arról, hogy az ide látogatók mit keresnek, vagy az itt élők mit akarnak "megvetetni" és "megetetni" a kedves IGEN-el szavazó magyar testvéreinkel.
Van néhány teljesen érdektelen kirakat, nyilván nem anyagi szempontból, ahol ingeket, cipőket, nadrágokat és giccsesebbnél giccsesebb cikkeket árulnak... ezeknek a jelenlétét nem is értem. Aztán roma testvéreink minden évben gondoskodnak valamilyen jópofa dologról... az első búcsúmon, emlékszem, hogy nagy felfújhatos kalapácsokkal rukkoltak elő, az idén, a hosszú karok majmócák voltak a nyerők...
Minden évben árulnak összecsukható kisszékeket... soha nem értettem... vagyis nem tudom elképzelni a kis széket, a nyereg közepén, mint használható, praktikus bútordarabot.
Nem hiányozhatnak egyetlen évben sem, a csergék, a "népies" ruhák, a fából faragott ez-azok, a merített papírra nyomott nagy Magyarország térképek és elcsépelt idézetek, amelyek azért ma is elérzékenyülésre késztetik az elérzékenyülni vágyók szívét.
Van Jézus és Mária szobor, meglehetősen vicces kinézetben.
Nagyon ritkán talál az ember olyan helyet, ahol megihat valamit, ha megszomjazik... ez persze már csak kivonulásnál érdekes, mert bevonuláskor már fentről érkezik a gyakran jeges és bubi nélküli friss víz.
Mi van még? Ja... vannak könyvek... Wass Albert könyvei a nyerők... aztán "Erdélyország szép hazám" cím alá tartozó útikönyvek...
És vannak a szervezők által felállított kirakatok...ezek számomra igazán szimpatikusak. Nem... nem .. nem vagyok szervező.
Nagy a kínálat... van akinek... és ugyan melyik üzletember szalasztaná el a lehetőséget... DE...
2. Pusztán hagyomány
Én igazából ilyen dolgot nem feltételezek senkiről, de azt mondják, hogy vannak ilyenek.
3. Hagyomány, mint a valahovatartozás vágyának kifejeződése
Azt hiszem, ez igazán megható tud lenni, ha a több kilométert megtevő csángóasszonyokat vagy öregnéniket nézem, akiknek valjuk meg, hogy a hitük mozgatja a lábukat.
4. Ápoljuk magyarságunkat
Itt kezdenek problémáim lenni az üggyel... Nem az bánt, hogy olyan sok magyarországi idejön, és néha azt sem tudja miről van szó. Mert azért jön, hogy megtudja, és jól teszi. De bánt, ha a tévesen elterjedt "magyarság éves nagy összegyülése" hangulatot az itteniek még jól alágyújtják a megfelelő árucikkekkel, könyvekkel, és magyarkodó szlogenekkel ellátott polókkal, és az álszenteskedő korondi kereskedők rájuk sozzák a félkínai cuccaikat...
Az az érzésem, hogy aki tényleg a lényeget keresné, annak sem a lényeget mutatják fel a helyiek. Hanem a jól bevállt álmagyarkodással mossák a határontúliak eszét, és akkor csodálkozunk, ha a magyarországi IGEN-el szavazók többségében megszületik és él egy idealizált kép, a romanságtól még kicsit szenvedő, de az értékeket azért derekasan örző székelynépről... Ugyan már...
Bánt, hogy lóg a magyar zászló, mert nem úgy libeg, ahogy kellene. És mégjobban bánt az ősmagyarság értékeit libegtető zászlók lengése... a táltoskodások... Ezer évvel ezelőtt emberek halltak meg azért, hogy a keresztény hit elterjedjen (most nem akarok, arról vitázni, hogy így kellett volna, vagy sem terjeszteni a keresztény hitet)... és most egy keresztény szertartáson, erény az, hogy az egykor pogányvallás megjelenik a szertartáson... nincs semmi bajom velük... mindenki abban hisz amiben akar, bár távolról sem hiszem, hogy mindegy, hogy miben hiszünk...Nem értem, hogy kerül a csizma az asztalra... mi a találkozási pont... A magyarság a gyökereit kutatja? Ez rendben is lenne... de hogy fér meg egy helyen két isten dicsérete. Koppány nem adta be a derekát... kiállt a hite mellett? Az őt követők, hogy tudnak nyájasan és büszkén felvonulni egy olyan helyen, ahol ő bizonyára megvetéssel lett volna jelen. És a keresztények hogy ülnek egy ünnepséget a táltosokkal. István és Koppány tudták, hogy nem lehet a szezont a fazonnal összemosni, ezért harcoltak, ezért életeket adtak oda... Ma... ma melyik a langyos oldal, hogy a MAGYARSÁG, ÉS ŐSMAGYARSÁG és TÁPLÁLJUK ŐSI MAGYAR ÉRTÉKEINKET címszó alatt megférnek egymás mellett. Értem én, hogy szabad világ van, és én magam sem ragadnék kardot, hogy leszúrjak a Csíksomlyói búcsú közepén egy táltoskát... nehogy valaki félreértsen... csak azt kérdezem, hogy hogyan jutottunk el mi magyrok István és Koppány nagy szembenállásától, a bájos együttlevés langyosságáig...Melyik oldal hite lett hitvány?
Vagy kérdezzem úgy, hogy melyik oldal hite lett halott? Vagy melyik oldal hite lett egyszerű hagyomány ápolássá?
Én a magam részéről értem a kialakult helyzetet:
- a katolikus egyház elég nagy hiányosságokkal küzd, ritkán tudja felmutatni az élő Jézus Krisztust... Ezt nem érdemes tagadni, inkább változtatni kellene rajta... nem pedig szépirodalmi prédikációkat tartani. Én szeretem a költészetet... nagyon... de az gyakran visszatetszést vált ki benne, ha egy prédikáció alatt három verset és két prózai művet idéz a pap... és az Élő Igéről semmit nem hallok.
- másrészről azt gondolom, hogy a hagyományörző vallásoskodásból elege van az embereknek, és a magyaroknak is. És hát van egy igazán izgalmas történelmünk, és annál még izgalmasabb ősvallásunk...és a jószándékkal gyökereit kutató magyar biztosan megtalálja. És talán kielégíti vágyait.
- időközben ugye kimondták a vallásszabadságot (és ezt is magyarok tették - külön büszkesége a magyar unitárius egyháznak)... hát akkor miért is nem férhetne meg a magyar ősvallás, és a kereszténység egyhelyen... Azt hiszem a szabad vallásgyakorlást nem kellene összetéveszteni az együttünnepléssel...mint ahogy a budhisták sem lépnek be keresztény templomba, az unitárius nem áldozik katolikus misén stb. Nem vagyok az ökümenizmus ellen... csak a szezon és a fazon keverése ellen... Ilyen szinten a sátánisták és a katolikusok is "bulizhatnának" egy helyen ... elvégre csak két különböző vallásról beszélünk... neeeeeeem? Vagy én látom ennyire rosszul a helyzetet?
5. A magyarság identitását keresi. --- erről azt érzem már nem kell részletesebben írnom.
6. A búcsú - Hiszem, hogy nagyon sokan gondolják ezt komolyan. Hiszem, hogy nagyon sokan tartanak bűnbánatot, és nagyon sokan térnek meg.
Ezzel a búcsú fogalommal viszont én katolikusként sem vagyok kibékülve... Bár hallottam néhány magyarázatot már a búcsú lényegéről, mégsem tudtam elcsípni az esszenciát... talán mert nincs is... mert az nem válasz nekem, hogy teljes búcsút nyerni azt jelenti, hogy az Úr nem emlékezik meg bűneimről, azok következményeit is "letudja"... Jézus Krisztus az összes bűnért meghalt, a megváltás teljes gyönyörűségében készen áll azok számára, akik hisznek benne. Nem tudom elfogadni, hogy Isten bizonyos alkalmakkor kicsit bocsájt meg a tördelmes szívűnek, és máskor például búcsú alkalmából nagyon megbocsájt... Én bízom abban, hogy a búcsú igazi értelme még nem jutott el hozzám, és valaki meg tudja magyarázni nekem.
7. Tudatos vagy ösztönös Istenkeresés...
Hiszem, hogy minden ember szívében ott él a vágy arra, hogy találkozzon az Istennel, aki az ő életét akarta, és megformálta. Én csak kívánni, tudom, hogy a Csíksomlyói búcsú egy ilyen lehetőség lehessen a magyarok számára. Főként, hogy Pünkösdi búcsúnak is nevezzük. Első Pünkösdkor többezren találkoztak az élő Istennel... mert az apostolok várták a Szent Lelket, és az ígéret beteljesedett... Élő igét hirdettek, ami lángba borította az emberek szívét és azonnal megkeresztelkedtek... nem pedig többhónapos bérmálkozási előkészület után még mindig nem tudták, hogy miről szól a bérmálkozás... a drága hugicám is hónapokon keresztül járt ilyen "edzésre" és csak éppen az élő Isten szeretetéről és a Szent Lélekről nem beszéltek neki.
Milyen szép lenne, ha jövőre a jelenlévő félmillió magyarnak úgy hírdetnék meg az evangéliumot mint Péter első Pünkösdkor.
Ezért érdemes imádkozni!!!!!!!
8. Mária közbenjárása - ebben a témában nagyon nem szeretnék elhamarkodott kijelentéseket tenni. Nagyon tisztelem Máriát...példaképe kellene legyen minden kereszténynek. De nem tudom nem észre venni, azt a babonarendszert, ami lassan kialakul egy-egy ember fejében, a Csíksomlyói Szűzanya körül... igazából nem is értem ezeket a sokféle elnevezésű szűzanyák jelenségét.. Szűzanya egy van... és merő lokálpatriotizmus Guadelupei Szűzanyának, vagy Csíksomlyóinak nevezni... Ez épp akkora badarság mint az Istent "magyarok Istenének" becézni. Értem én Petőfit, de azért mégis...
A szobor törölgetését is hiábavalónak tartom, ha az ember nem tart bűnbánatot és nem tér meg, és nem az élő Istenben hisz. Ez a törölgetés számomra már egyszerű babonás praktikának tűnik, ami ráadásul bűn.
9. Más okok. Hiszem, hogy az általam felsorolt motivációkon kivűl létezik még más is. Az idén én magam néhány olyan embert vittem ki a szivemben, akik kedvesek számomra, vagy csak egyszerűen az Úr kedvessé tette számomra őket. Az igazat megvalva egy kicsit megfigyelő attitűddel vágtam neki az útnak, mert évek óta érzem, hogy az egész jelenség rossz irányba halad, "falcs levegőt" kapott. Saját magam számára figyelőztem, nem vagyok ám senki besúgója... :)
És érdekelt az eső és a jégeső jelensége is... Sokszor voltam már búcsún, de talán csak egyszer nem volt eső. A múlt évben a jég vert el... És nem tudom a VÉLETLEN művének nevezni azt, hogy napsütéssel kezdődik a nap, és a mise megkezdése után lecseppen az első esőcsepp... és levonuláskor jól elmossa a bandát... erről a jelenségről is megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint igy lehet igazán búcsút nyerni. Ez számomra nem elfogadható magyarázat, mert a tékozló fiú hazatérésekor az Úr lakomát rendez és ünnepel nem pedig jeget tölt a már amúgyis tönkrement fiú nyakába, és a bűnök bocsánatát nem lehet kiérdemelni, mert ha ki lehetne, akkor Jézus hiába halt volna meg. Mások azt mondják, hogy igy próbálja meg az Út az emberek kitartását. Minden évben?
Én azt gondolom, hogy figyelmeztető akar lenni... Szerintem sir az Úr, hogy a sok magyarkodás és szépirodalom között nem kap helyet, pedig már úgy átölelné ezt a népet.
Megfigyelő attitűdömet feladtam ahogy felértem a nyeregbe... letettem mindent ami a szivemben volt az Úr elé, imádkoztam azokért, akiket kivittem magammal. Himnuszainkat nem vártam meg. Sok van belőle, és bár érzelmileg mindenikhez kötődöm és mindig meghatódom, hitem miatt nem tudok azonosulni egyikkel sem, a székelyhimnusszal a legkevésbé.
Azt kivántam, hogy a szivem is megtisztuljon az esőben, és hogy egyszer leirjam mindazt amit megéltem ezen a napon. Hát itt van.
Remélem senkit nem bántottam meg, ha mégis, már most bocsánatot kérek...igyekszem tisztán látni, ha extrém vagyok, csak azért van mert valami vagy tiszta vagy nem, és azért is mert fiatal vagyok és főként azért mert, akiben hiszek az arra tanit, hogy a mi szavunk legyen IGEN-IGEN vagy NEM-NEM.
Áldott napot.
Krisztina
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)