A Népújságban megjelent cikk

Sok hűhó semmiért - két oldalról (Múzsa)
2007. december 6-án nyitotta meg Shakespeare Sok hűhó semmiért című drámája a Színházművészeti Egyetem Stúdió Színházának évadját. A negyedévesek vizsgaelőadását Kövesdy István rendező, a Tompa Miklós Társulat művészeti vezetője vitte színre. A rendezőt és két diákot, Fekete Krisztinát és Nagy Antalt az előadás születéséről, rendezésről, alakításról kérdeztük. A rendező: Kövesdy István

- Darabválasztáskor a rendező elsősorban a saját szubjektív döntése alapján választ, vagy egy adott társulathoz idomul?
- Van, amikor így, van, amikor úgy. Vannak olyan szövegek, amelyekbe beleszeret az ember, és megkeresi azt a társulatot, ahol ezt a legjobban kivitelezhetőnek gondolja. Az egyetem kapcsán teljesen más dologról van szó: ez egy vizsgaelőadás, itt nagyon fontos, hogy a végzős diákok hányan vannak, hány fiú és hány lány, mert lényeges, hogy mindenki lehetőséget kapjon megmutatkozásra.
- Miben más egy egyetemi osztállyal dolgozni, mint egy társulattal?
- Egy osztály is egy kis társulat, hiszen négy évig együtt dolgoznak, ilyen értelemben nem más velük dolgozni. Viszont nincs még annyi tapasztalatuk. Sokkal inkább várnak egy bizonyos pedagógiai segítségre. Valamikor még végzős koromban rendeztem itt vizsgaelőadást, ez a második alkalom. Imádtam a főiskolán dolgozni, igaz, hogy egy olyan osztállyal, akikkel négy évig évfolyamtársak voltunk. Azóta én is megváltoztam, a fiatalok is mások lettek. De most is nagyon szerettem az egyetemen dolgozni.
- Összességében milyen próbafolyamatot zárnak a negyedévesekkel?
- Elég hosszút, ami viszont soha nem elég. Biztosan szükség volna még időre, de miattuk sem szabad ezt tovább feszegetni. Sajnos, az egyetem objektív helyzete miatt elég későre kerültünk színpadra, sok akadálya volt annak, hogy több összpróbát tarthassunk. Kicsit csikorog még, de bízunk benne, az előadások folyamán sikerül gördülékenyebbé tenni a játékot.
- Rendezőként hogyan értékeli a produkciót a bemutató és a második előadás után? Az ön elképzeléseihez képest hogyan alakul?
- Egy elképzelés mindig valaminek csak a csírája, vázlata lehet. Igazából a próbafolyamat során alakul ki az, ami előadás lesz. Ez jó esetben nem tagadja meg azt az eredeti elképzelést, tartalmazza azt, folyamatosan reflektál rá. Nyilván a próbafolyamatot megelőzi a készülődés: a dramaturggal, a koreográfussal, tervezővel való munka, azután következnek a színészek. Talán ők az utolsók, akik belépnek ebbe a folyamatba, utána viszont rájuk kell leginkább koncentrálni. A próbafolyamat az, ami alatt megpróbálnak közel kerülni ahhoz a történethez, és a figurához, amelyet az elképzelés hordoz. Tulajdonképpen távolodik az ember attól, amit csinált, azért, mert a színészek kezébe kerül a előadás, és egyre kevesebb beleszólása lehet. Lassan úgy nézi az előadást, mint valamit, ami valaha az övé volt, de már mások birtokolják. Jó esetben ez nincs nagyon távol attól, amit valamikor megálmodott.
- Önnek mint rendezőnek mi az igazi sikerélmény?
- Jó előadás mindig siker, de nem emlékszem arra, hogy valaha is teljesen elégedett lettem volna. Ragaszkodom hozzá, hogy amikor csak lehet, jelen legyek az előadásokon, és folyamatosan próbáljunk tovább dolgozni rajta, még gazdagítani. Egy előadás soha nincs kész, a bemutatóval kezdődik el, akkorra megszületik a gyerek, aki a miénk, szeretjük, mert a miénk, de azért próbáljuk nevelni. Ahogy cseperedik, miért ne lehetne tisztább, izmosabb, teljesebb?
- Van kedvenc drámaírója, műfaja?
- Nincs kedvenc drámaíróm, ahogy nincs kedvenc drámai műfajom sem. Nincs saját stílusom sem. Van olyan, akinek van, nekem nincs. Nem is törekedtem soha arra, hogy az előadásaimban az Én nagyon fontos legyen. A jó előadásban a rendező már nincs is jelen, nem véletlen a kivonulás. Azokban a szerzőkben hiszek, akik olyan alapanyagot tudnak nekem adni, amiben megláthatom egy jó előadás lehetőségét. Legnagyobb gondom a kortárs szövegekkel van, azok között találok legkevésbé olyanokat, amelyek felkeltik a kíváncsiságomat. Nehezen találok olyan gondolatot, ami közös gondolatunk lehet, és majd a jövendőbeli néző érdeklődését is felkelti.
- Miben volt más rendezővel dolgozni, mint az osztályvezető tanárral?
- Krisztina: A tanáraink után, akiket megszoktunk, akikkel együtt dolgoztunk, most itt voltunk egy rendezővel, és meg kellett tanulnunk, hogy értsük azt, amit közölni akar velünk. Néha a kommunikáció teljes csődbe fulladt. Amire leesett nekünk, hogy jaj, csak ezt akarja, addig néha eltelt egy kis idő. Viszont rendkívül értékeltem, hogy a rendező odafigyelt arra, hogy emberséges és nyitott legyen velünk. Személy szerint bennem hatalmas bizalmat keltett az, hogy bizalommal közelített hozzánk.
- Antal: Ezeken túl az is fura volt számomra, hogy a szűk osztályterem után egyből egy nagy színpadon találtam magam, és csak néztem szét, és azt sem tudtam, hol vagyok.
- Mindketten egy kötözködő, a másik nemet gyűlölő figurát alakíttok. Mennyire azonosultatok a szereppel, illetve hogyan alakult ki ez az egész játék köztetek?
- Antal: Elég nehezen, mert volt egy elképzelésem Benedettóról, ami teljesen más volt, mint a rendezőé. Úgy gondoltam, hogy tud a figura hagyományos értelemben lírai és szerelmes lenni. Először a sablonok és lírázás jött be, nehéz volt ezt leküzdeni és másképp gondolni.
- Krisztina: Nekem is volt Beatricéről egy elképzelésem, hogy egy olyan tenyeres-talpas menyecske, aki mindenkinek odamond. Aztán kiderült, hogy nem egy jópofizó, hanem sokkal vérremenőbb figura, tényleg meg tud sértődni, sok minden szíven üti, és azért reagál úgy a replikákra. Kellett adagolnom magamba egy kis angol hidegvért, hogy egy szikárabb Beatrice legyek. Nem volt könnyű ezt megtalálni.
- Antal: Ami még nehéz volt nekem, hogy a darabban Beatrice és Benedetto azok, akik talán a legtöbbet változnak, de közben mégsem. Azt gondoltam, hogy ha ki tudják mondani azt, hogy szeretik egymást, akkor teljesen megváltozik minden, más emberek lesznek. Közben pedig csak annyiban változtak meg, hogy igenis ki tudják mondani, hogy szeretlek, de attól még ugyanolyan emberek maradtak. A kezdet és a vég ugyanaz, csak a látásmód változott meg.
- Krisztina: Én úgy képzeltem el, amikor elolvastuk a drámát, hogy ez egy nagy fejlődési folyamat: amikor Beatrice kimondja, hogy szeretlek, akkor megváltozik és felnő. Tulajdonképpen csak az történt, hogy leestek az önmaga köré épített falak, és ott áll teljesen védtelenül: már saját magán kacag, hogy hát igen, szeretlek. És így születik az esetlen, tétova szerelmes jelenet. Próbálkoztunk, hogy hogyan kell megöleljük egymást, vagy egyáltalán meg kell-e, hogy mi van abban a helyzetben, amikor nem támadunk, hogyan tudunk megszólalni, hogyan tudunk elmondani olyan dolgokat, amiket azelőtt féltünk kimondani. És tulajdonképpen csak az lett, hogy nem változtak, hanem sikerült felszínre hozniuk azt, ami addig is élt és zakatolt bennük.
- Hogy érzitek magatokat a színpadon Beatriceként és Benedettóként?
Krisztina: Ahogy elkezdtük játszani az előadást, én is elkezdtem jól érezni magam benne. Nehéz volt a próbafolyamat, sokáig bizonytalan voltam, és azt gondoltam, hogy teljesen közhelyes, amit csinálok, de ez az előadáson megszűnt. Talán azért, mert nem egy olyan figurát alakítok, aki rajtam kívül létezik, hanem valahol az a részem van felnagyítva, ami olyan tud lenni, mint Beatrice. A szereplő gesztusai belőlem jönnek.
Antal: Én is eljutottam oda, hogy jól érezzem magam, de nem volt könnyű. Minden szereppel úgy vagyok, amit eljátszom, hogy igyekszem megszeretni a figurát, szerelmes leszek a szövegbe, a történetbe, szeretem azt, ami történik és ahogy történik, és el sem tudom képzelni, hogy másképp is lehet. Azt hiszem, csak úgy lehet szerepet alkotni, ha olyan dolgokat mozgat meg magában az ember, amik benne is és a szereplőben is megvannak.
- Az előadásban ti vagytok azok, akik adott pillanatban feloldják a tragédiát, illetve hordozzák, hangsúlyozzák az egésznek a keserűségét és kínlódását. Ti ezt hogyan élitek meg?
- Krisztina: Mi mindig az általános helyzet ellentétét adjuk: ha minden rendben van, biztos, hogy párbajozunk, amikor meg minden összeomlik, mi akkor jövünk össze, akkor tudjuk kimondani, hogy szeretjük egymást. Mindig a világ járásával ellentétesen működünk.
- Antal: A másik páros kapcsolata megszokott módon kezdődik el, a miénk meg pont fordítva. A furcsa köztes állapotot valamennyire feloldja Beatrice és Benedetto párosa. A mi kapcsolatunkban benne van az a biztonság is, ami a másik párból hiányzik: nemcsak a jó, hanem a rossz tulajdonságaival is elfogadjuk a másikat.
- Krisztina: Olyan-e a szerelem, amilyet Claudióék élnek, vagy olyan-e, amilyet mi képviselünk? Tulajdonképpen ezt jelenti a tánc az előadás végén: ilyen is, olyan is. De milyen?
- Van szerepálmotok?
- Krisztina: Azt hiszem, nekem nincs. Egyszer majd szeretnék játszani egy romantikus love storyban, szeretném eljátszani a hősszerelmes tinédzsert... Ezenkívül persze minden szerepben, amit kapok, igyekszem megtalálni azt, amiért nagyon tudom szeretni azt, akit alakítok. Azt hiszem, hogy ez a járható út.
- Antal: Én szeretném egyszer eljátszani A padlásból a Herceg szerepét. De igazából nekem sincs: ha megkapok egy szerepet, és elkezdek vele foglalkozni, akkor előbb-utóbb az lesz a szerepálmom vagy álomszerepem.

Kádár-Dombi Katalin

Sok hűhó a vásárhelyi színin

2007. 12. 05. 16:05

December 6-án, csütörtökön este 7 órától elkezdődik a marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem Stúdió Színházának idei évada. A negyed éves színésznövendékek első nyilvános vizsgprodukciója William Shakespeare Sok hűhó semmiért című komédiája.

A darab szép feladat a negyedéveseknek, hiszen a shakespeare-i dramaturgia túl a szövegen sok játéklehetőséget nyújt. Shakespeare késői komédiája nem vegytiszta vígjáték, keverednek benne a drámai és vígjátéki szituációk. Szó van benne „égi" és „földi" szerelemről, barátságról, ármánykodásról, hepiendre forduló tragédiáról. Kövesdy István rendező olvasatában a darab fiatalokról szól, a mindenkori fiatalok problémáiról, ezért lehet érvényes a megszólalása a végzős hallgatók előadásában.

Az előadás rendezője: Kövesdy István, díszlet-és jelmeztervező: László Ildikó, zene: Hencz József, mozgás: Liviu Matei, dramaturg: Csép Zoltán. A bemutatót követő előadások decemberben: 11-én, kedden, 13-án, csütörtökön és 18-án, kedden este 7 órától. Jegyek rendelhetők a 0265-260-362-es telefonszámon és a studio.jegyek@yahoo.com.


WILLIAM SHAKESPEARE
SOK HŰHÓ SEMMIÉRT
- komédia két részben -

Mészöly Dezső és Fodor József fordításai alapján

SZEMÉLYEK:
DON PEDRO, Aragónia hercege: Palkó Attila
DON JUAN, a herceg fattyú öccse: Faragó Zénó
CLAUDIO, ifjú firenzei gróf: Bartha László Zsolt
BENEDETTO, padovai nemes ifjú: Nagy Antal
LEONATO, Messina kormányzója: Tatai Sándor, m.v.
ANTONIO, a bátyja, öreg ember: Székely Ferenc, m.v.
BALDAZARE, énekes Don Pedro szolgálatában: Vizi Imre, III. Éves
BORACCHIO, Don Juan embere: Bilibók Attila
CORRADO, Don Juan embere: Veress Előd
FRATER FRANCISCO: Hencz József, m.v.
LASPONYA, polgárőr: Tóth Albert
FURKÓ, kisbíró: Kolozsi Borsos Gábor
BORBÉLY: Czumbil Örs, III. Éves
ELSŐ ŐR: Orbók Áron, III. éves
MÁSODIK ŐR: Incze Sándor Zoltán, III. Éves
FÁKLYAVIVŐ: Fekete Zsolt, III. éves
JEGYZŐ: Derzsi Dezső, III. éves
HERO, Leonato leánya: Vajda Gyöngyvér
BEATRICE, Leonato unokahúga: Fekete Krisztina
MARGARETA, Hero kísérő hölgye: Kósa Boglárka
URSULA, Hero kísérő hölgye: Barabás Réka
KOMORNA: Koncz Andrea, III. éves

Osztályvezető tanár: Kovács Levente
Díszlet- és jelmeztervező: László Ildikó
Zene: Hencz József
Mozgás: Liviu Matei, m.v.
Dramaturg: Csép Zoltán
Rendező: Kövesdy István, m.v.

Forrás: Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem

Tartozom

Ezt a bejegyzest azert irom, hogy jelezzem nektek, hogy meg elek... es azert is, hogy tartozom ket nyari beszamoloval. Rovidesen jelentkezem.
Irni fogok a nyari Janos kurzusrol, es a komaromi Szabad akarat taborrol, melynek vezetoje Schilling Arpad volt.
Addig is legyetek aldottak.
Es hamarosan visszaterek.

:)
Zsebi

Prophecies Fullfilled by Jesus

Jézus Krisztus valóban az Isten fia és Ő a megigért Megváltó

A róka és a kis herceg

Azt kérdezitek, hogy mi ez a két hangfelvétel?
Néhány évvel ezelőtt készült Nagyváradon Csati (Csatlós Lóránt) rendezésében és a Partium Szinpad (ma már Oberon csőszinház) előadásában egy kis herceg előadás. Nagyon szerettük mi is és a közönség is. Bővebben olvashattok erről a csapat oldalán. (a linkeknél megtaláljátok).
És akkor gondoltunk egy nagyot és elkészitettünk egz hangfelvételt Csati csiptetős mikrofonjával. :) Ezt hallhatjátok itt, és a www.csati.imeem.com oldalon a teljes hanganyag megtalálható.

Puszo.

Mit jelent az hogy megszelediteni?

Kis herceg

:)

Isten Ágnese vár benneteket...

Kovács Levente, a magyar tagozat vezetôjének válasza Petronella nővérnek. Ma jelent meg a népújságban.

Megdöbbenéssel olvastam a Népújság május 16-i számában Gáspár Mária Petronella nôvér levelét. Nem az a baj, hogy esetleg nem tetszett neki az Isten Ágnese címû elôadás. Ez szíve joga bárkinek. Ami meghökkentett, az az intoleranciának, a másként gondolkodásnak- látásnak olyan elutasítása, mely más elôjellel ugyan, de az 1989 elôtti korszakban mélyen mérgezte tudatunkat, kérdôjelezte hitünket. Semmilyen türelmetlenségnek, tehát sem vallási, sem ideológiai, sem faji vagy nemi jellegû intoleranciának sincs helye egy normalitásra, egyenlôségre, szeretetre és megértésre törekvô társadalomban, melynek megteremtése mindenkinek vágya-ügye-gondja, legyen az katolikus, protestáns, buddhista vagy netán siíta. Mai életünket pontosan a türelmetlenség, a fanatizmus, a hit hiánya, az irányvesztettség mérgezi. Ilyen körülmények között egy olyan darab, mint az Isten Ágnese, szerény méretû, de mégis jelentôs mozzanat a hit felé vezetô, nem mindig sima út megtalálása felé. Hiszen a darab arról szól, hogy a tudományos kételkedéssel vértezett (netalán fertôzött?) ember hogyan fedezi fel a hit szükségét-igényét önmagában egy nem mindennapi eset kapcsán, mely – ha tetszik, ha nem – megtörténhet, még akkor is, ha Petronella nôvér életébôl akár közvetve, akár közvetlenül hiányzik egy ilyen tapasztalat. Isten Ágnesének történetében pontosan a megesettség és megbocsátás, az emberi tisztaság bûnt feledtetô ereje a hit csodája révén kerül éles megvilágításba. Nem hisszük, hogy a levélíró hivatkozása a katolikus hívôk jóérzésére (mely szerinte ez esetben kötelezôen egyet jelentene a teljes elutasítással és elítéléssel) tulajdonképpen a tudatlanság, a vakbuzgóság, az élet bonyolult, ellentmondásos, de naponta jelentkezô nehézségeinek primitív elutasítását szorgalmazná. Ennél sokkal többre becsülendô a jóérzésû katolikusok hite és erkölcsi ereje, köztük azon nem keveseké, akik megrendülten, hitükben megerôsítést nyerve fogadták el az elôadást. A kényes kérdések megkerülése és elutasítása hosszú távon semmilyen ideológiának, vallásnak, társadalomtudománynak sem tett jót (így a katolicizmusnak sem, gondoljunk például az inkvizíció megítélésére vagy a nácizmushoz való viszonyra). A katolikus egyház kivételes erkölcsi ereje a mai világban többek között pontosan az intolerancia elleni harc vállalásában nyilatkozik meg (lásd pl. a pápalátogatások rendkívül népszerû fogadtatását a harmadik világ országaiban). A mai világban naponta vagyunk tanúi a vallási türelmetlenség pusztításainak, ami azt jelzi, hogy az emberi gyarlóság szinte végtelen, akárcsak az emberi butaság, amit esetünkben is megnyilvánulni látunk. Mellesleg a darabban a szeplôtelen fogantatásban való hitrôl, avagy az az iránti kételyrôl van szó, nem pedig annak tagadásáról, hogy Máriának férje lett volna. Az elvakultságra az is jellemzô, hogy nem azt hallja valamibôl, ami a valóság, hanem úgy torzítja azt, hogy azzal elôítéleteit igazolja. Erre a jelenségre is bôven szolgáltatott példát az a negyven év, melynek a tudatból búvópatakként feltörô mérgeivel jó lenne alaposan leszámolni jóérzésû istenhívôknek és hitetleneknek egyaránt. Ezért szeretettel várjuk a nézôket az Isten Ágnese további elôadásaira is, abban a meggyôzôdésben, hogy hitük, erkölcsi erejük gyarapításához szerényen hozzájárulhatunk a mûvészet eszközeivel.

Felébredek és megfoghatatlan számomra a világ...

Ágnes szavai ezek az előadásban, de most akár az enyém is lehetne. Ma megjelent egy cikk a Népújságban (Maros megyei közéleti napilap)az olvasóknak szánt oldalon... Bemásolom ide:


Isten Ágnese
Istenkáromlásnak, erkölcstelennek tartom a fenti címet adni annak a darabnak, amit a Stúdió Teremben mutattak be. Félrevezetik a színházba járókat. Meg szoktam nézni elôre, milyen darabot visznek színre, de ez alkalommal félretájékoztattak. Mélységes csalódással jöttem el az elôadásról. Egy dolgot tudtam tenni, hogy nem tapsoltam.

A katolikus hívek nevében tiltakozom, akik mélyen tiszteljük Jézus Krisztus édesanyját, aki nemzetünk patrónusa, aki annyi imádkozó ember kérését meghallgatta. Errôl szól Csíksomlyó is.

A darabban elhangzott egy kijelentés, miszerint Máriának sem volt férje, de azért volt gyermeke, így Ágnesnek is lehet gyermeke. Hogyan lehet a Szûzanyát egy bûnös lánnyal azonosítani? Ez mélységes bûn. A magyar nemzetiségû szerzetesek – akik becsülettel megállták a helyüket a vérzivataros kommunizmus idején, a Szekuritaté kénye-kedvének kiszolgáltatva – nevében tiltakozom.

A fiatalok, akik nem ismerik a szerzetesi életet, nyilván elhiszik, hogy az igazság az Önök oldalán van. De nem igaz.

Gáspár Mária Petronella ferences nôvér

most többet nem irok, mert érzem, hogy sok az indulat bennem...

NEM ÉRTEM A HELYZETET ... maradjunk ennyiben...

Szép

Nem tudom már meséltem-e arról, hogy a bentlakásban az ágyam egy hatalmas ablak alatt van. Ez azt jelenti, hogy elalvás előtt és ébredéskor mindig látom az eget. Mindig eszembe jut, hogy a Papa feszitette ki az eget, és ilyenkor lenyűgöz az ő hatalmas ereje. A tegnap este telehold volt, vagy majdnem az, és vékony felhőlepelen keresztül világitott. Gyönyörű volt. Ma reggel tiszta kék ég várt rám. Hm... Nagyon szeretem a mennyei családomat. Hálás vagyok ezekért az ajándékokért. És ma reggel a kápolnában volt szentmise...:)Olyan nagyon szeretettek vagyunk. :)

Legyetek áldottak
Krisztina

:) Néha

Milyen is vagyok. Néha azon kapom magam, hogy élek, és ez megijeszt. :) Nem baj na... azt szokták mondani, hogy néha edződik az ember. Lehet, hogy ez alól én sem vagyok kivétel?
Legyetek áldottak.

Krisztina

fhksdhfklshtioernd

hjfhskdfhartgbdskldkdfhsjdfuagyabfjdsbcfjSDBchjsdVBhfgvsdfhjSDfvJcvhSDvfjSADfakakksdksndjdsgfjfgjaefshdjfcbdsjckbDSJcbjzxbcjjsdfgjsdgfhsdgfjsdb cBSAJkdbasjkgdjkASBcjkdsGfjksdgfkJDSGBcfjkSDGfjkSGBF

- csak egy kicsit vagyok ideges es tehetetlen egyszerre

hjfchdyjytsyrxhcjkkhgggggggggysewrrrrrredxgf

Új év

Az idén még nem írtam. Nem mintha nem lenne miről írnom. Kimondottan érdekesen kezdődik az évem. És az idén nagyon bátor szeretnék lenni. Hogy értem ezt? Nem fogok 220-al hajtani lakott területeken... mivel nincs jogsim. Bándzsidzsámpingra sem vetemedem... hanem valahogy istengyermeki létemhez méltóan szeretnék bátor lenni. Hűha... ez még nekem is bonyolult, de a Papa segíteni fog.

Legyetek áldottak
Krisztina