:)
szerda, május 30, 2007
kedd, május 22, 2007
Isten Ágnese vár benneteket...
Kovács Levente, a magyar tagozat vezetôjének válasza Petronella nővérnek. Ma jelent meg a népújságban.
Megdöbbenéssel olvastam a Népújság május 16-i számában Gáspár Mária Petronella nôvér levelét. Nem az a baj, hogy esetleg nem tetszett neki az Isten Ágnese címû elôadás. Ez szíve joga bárkinek. Ami meghökkentett, az az intoleranciának, a másként gondolkodásnak- látásnak olyan elutasítása, mely más elôjellel ugyan, de az 1989 elôtti korszakban mélyen mérgezte tudatunkat, kérdôjelezte hitünket. Semmilyen türelmetlenségnek, tehát sem vallási, sem ideológiai, sem faji vagy nemi jellegû intoleranciának sincs helye egy normalitásra, egyenlôségre, szeretetre és megértésre törekvô társadalomban, melynek megteremtése mindenkinek vágya-ügye-gondja, legyen az katolikus, protestáns, buddhista vagy netán siíta. Mai életünket pontosan a türelmetlenség, a fanatizmus, a hit hiánya, az irányvesztettség mérgezi. Ilyen körülmények között egy olyan darab, mint az Isten Ágnese, szerény méretû, de mégis jelentôs mozzanat a hit felé vezetô, nem mindig sima út megtalálása felé. Hiszen a darab arról szól, hogy a tudományos kételkedéssel vértezett (netalán fertôzött?) ember hogyan fedezi fel a hit szükségét-igényét önmagában egy nem mindennapi eset kapcsán, mely – ha tetszik, ha nem – megtörténhet, még akkor is, ha Petronella nôvér életébôl akár közvetve, akár közvetlenül hiányzik egy ilyen tapasztalat. Isten Ágnesének történetében pontosan a megesettség és megbocsátás, az emberi tisztaság bûnt feledtetô ereje a hit csodája révén kerül éles megvilágításba. Nem hisszük, hogy a levélíró hivatkozása a katolikus hívôk jóérzésére (mely szerinte ez esetben kötelezôen egyet jelentene a teljes elutasítással és elítéléssel) tulajdonképpen a tudatlanság, a vakbuzgóság, az élet bonyolult, ellentmondásos, de naponta jelentkezô nehézségeinek primitív elutasítását szorgalmazná. Ennél sokkal többre becsülendô a jóérzésû katolikusok hite és erkölcsi ereje, köztük azon nem keveseké, akik megrendülten, hitükben megerôsítést nyerve fogadták el az elôadást. A kényes kérdések megkerülése és elutasítása hosszú távon semmilyen ideológiának, vallásnak, társadalomtudománynak sem tett jót (így a katolicizmusnak sem, gondoljunk például az inkvizíció megítélésére vagy a nácizmushoz való viszonyra). A katolikus egyház kivételes erkölcsi ereje a mai világban többek között pontosan az intolerancia elleni harc vállalásában nyilatkozik meg (lásd pl. a pápalátogatások rendkívül népszerû fogadtatását a harmadik világ országaiban). A mai világban naponta vagyunk tanúi a vallási türelmetlenség pusztításainak, ami azt jelzi, hogy az emberi gyarlóság szinte végtelen, akárcsak az emberi butaság, amit esetünkben is megnyilvánulni látunk. Mellesleg a darabban a szeplôtelen fogantatásban való hitrôl, avagy az az iránti kételyrôl van szó, nem pedig annak tagadásáról, hogy Máriának férje lett volna. Az elvakultságra az is jellemzô, hogy nem azt hallja valamibôl, ami a valóság, hanem úgy torzítja azt, hogy azzal elôítéleteit igazolja. Erre a jelenségre is bôven szolgáltatott példát az a negyven év, melynek a tudatból búvópatakként feltörô mérgeivel jó lenne alaposan leszámolni jóérzésû istenhívôknek és hitetleneknek egyaránt. Ezért szeretettel várjuk a nézôket az Isten Ágnese további elôadásaira is, abban a meggyôzôdésben, hogy hitük, erkölcsi erejük gyarapításához szerényen hozzájárulhatunk a mûvészet eszközeivel.
Megdöbbenéssel olvastam a Népújság május 16-i számában Gáspár Mária Petronella nôvér levelét. Nem az a baj, hogy esetleg nem tetszett neki az Isten Ágnese címû elôadás. Ez szíve joga bárkinek. Ami meghökkentett, az az intoleranciának, a másként gondolkodásnak- látásnak olyan elutasítása, mely más elôjellel ugyan, de az 1989 elôtti korszakban mélyen mérgezte tudatunkat, kérdôjelezte hitünket. Semmilyen türelmetlenségnek, tehát sem vallási, sem ideológiai, sem faji vagy nemi jellegû intoleranciának sincs helye egy normalitásra, egyenlôségre, szeretetre és megértésre törekvô társadalomban, melynek megteremtése mindenkinek vágya-ügye-gondja, legyen az katolikus, protestáns, buddhista vagy netán siíta. Mai életünket pontosan a türelmetlenség, a fanatizmus, a hit hiánya, az irányvesztettség mérgezi. Ilyen körülmények között egy olyan darab, mint az Isten Ágnese, szerény méretû, de mégis jelentôs mozzanat a hit felé vezetô, nem mindig sima út megtalálása felé. Hiszen a darab arról szól, hogy a tudományos kételkedéssel vértezett (netalán fertôzött?) ember hogyan fedezi fel a hit szükségét-igényét önmagában egy nem mindennapi eset kapcsán, mely – ha tetszik, ha nem – megtörténhet, még akkor is, ha Petronella nôvér életébôl akár közvetve, akár közvetlenül hiányzik egy ilyen tapasztalat. Isten Ágnesének történetében pontosan a megesettség és megbocsátás, az emberi tisztaság bûnt feledtetô ereje a hit csodája révén kerül éles megvilágításba. Nem hisszük, hogy a levélíró hivatkozása a katolikus hívôk jóérzésére (mely szerinte ez esetben kötelezôen egyet jelentene a teljes elutasítással és elítéléssel) tulajdonképpen a tudatlanság, a vakbuzgóság, az élet bonyolult, ellentmondásos, de naponta jelentkezô nehézségeinek primitív elutasítását szorgalmazná. Ennél sokkal többre becsülendô a jóérzésû katolikusok hite és erkölcsi ereje, köztük azon nem keveseké, akik megrendülten, hitükben megerôsítést nyerve fogadták el az elôadást. A kényes kérdések megkerülése és elutasítása hosszú távon semmilyen ideológiának, vallásnak, társadalomtudománynak sem tett jót (így a katolicizmusnak sem, gondoljunk például az inkvizíció megítélésére vagy a nácizmushoz való viszonyra). A katolikus egyház kivételes erkölcsi ereje a mai világban többek között pontosan az intolerancia elleni harc vállalásában nyilatkozik meg (lásd pl. a pápalátogatások rendkívül népszerû fogadtatását a harmadik világ országaiban). A mai világban naponta vagyunk tanúi a vallási türelmetlenség pusztításainak, ami azt jelzi, hogy az emberi gyarlóság szinte végtelen, akárcsak az emberi butaság, amit esetünkben is megnyilvánulni látunk. Mellesleg a darabban a szeplôtelen fogantatásban való hitrôl, avagy az az iránti kételyrôl van szó, nem pedig annak tagadásáról, hogy Máriának férje lett volna. Az elvakultságra az is jellemzô, hogy nem azt hallja valamibôl, ami a valóság, hanem úgy torzítja azt, hogy azzal elôítéleteit igazolja. Erre a jelenségre is bôven szolgáltatott példát az a negyven év, melynek a tudatból búvópatakként feltörô mérgeivel jó lenne alaposan leszámolni jóérzésû istenhívôknek és hitetleneknek egyaránt. Ezért szeretettel várjuk a nézôket az Isten Ágnese további elôadásaira is, abban a meggyôzôdésben, hogy hitük, erkölcsi erejük gyarapításához szerényen hozzájárulhatunk a mûvészet eszközeivel.
csütörtök, május 17, 2007
Felébredek és megfoghatatlan számomra a világ...
Ágnes szavai ezek az előadásban, de most akár az enyém is lehetne. Ma megjelent egy cikk a Népújságban (Maros megyei közéleti napilap)az olvasóknak szánt oldalon... Bemásolom ide:
Isten Ágnese
Istenkáromlásnak, erkölcstelennek tartom a fenti címet adni annak a darabnak, amit a Stúdió Teremben mutattak be. Félrevezetik a színházba járókat. Meg szoktam nézni elôre, milyen darabot visznek színre, de ez alkalommal félretájékoztattak. Mélységes csalódással jöttem el az elôadásról. Egy dolgot tudtam tenni, hogy nem tapsoltam.
A katolikus hívek nevében tiltakozom, akik mélyen tiszteljük Jézus Krisztus édesanyját, aki nemzetünk patrónusa, aki annyi imádkozó ember kérését meghallgatta. Errôl szól Csíksomlyó is.
A darabban elhangzott egy kijelentés, miszerint Máriának sem volt férje, de azért volt gyermeke, így Ágnesnek is lehet gyermeke. Hogyan lehet a Szûzanyát egy bûnös lánnyal azonosítani? Ez mélységes bûn. A magyar nemzetiségû szerzetesek – akik becsülettel megállták a helyüket a vérzivataros kommunizmus idején, a Szekuritaté kénye-kedvének kiszolgáltatva – nevében tiltakozom.
A fiatalok, akik nem ismerik a szerzetesi életet, nyilván elhiszik, hogy az igazság az Önök oldalán van. De nem igaz.
Gáspár Mária Petronella ferences nôvér
most többet nem irok, mert érzem, hogy sok az indulat bennem...
NEM ÉRTEM A HELYZETET ... maradjunk ennyiben...
Isten Ágnese
Istenkáromlásnak, erkölcstelennek tartom a fenti címet adni annak a darabnak, amit a Stúdió Teremben mutattak be. Félrevezetik a színházba járókat. Meg szoktam nézni elôre, milyen darabot visznek színre, de ez alkalommal félretájékoztattak. Mélységes csalódással jöttem el az elôadásról. Egy dolgot tudtam tenni, hogy nem tapsoltam.
A katolikus hívek nevében tiltakozom, akik mélyen tiszteljük Jézus Krisztus édesanyját, aki nemzetünk patrónusa, aki annyi imádkozó ember kérését meghallgatta. Errôl szól Csíksomlyó is.
A darabban elhangzott egy kijelentés, miszerint Máriának sem volt férje, de azért volt gyermeke, így Ágnesnek is lehet gyermeke. Hogyan lehet a Szûzanyát egy bûnös lánnyal azonosítani? Ez mélységes bûn. A magyar nemzetiségû szerzetesek – akik becsülettel megállták a helyüket a vérzivataros kommunizmus idején, a Szekuritaté kénye-kedvének kiszolgáltatva – nevében tiltakozom.
A fiatalok, akik nem ismerik a szerzetesi életet, nyilván elhiszik, hogy az igazság az Önök oldalán van. De nem igaz.
Gáspár Mária Petronella ferences nôvér
most többet nem irok, mert érzem, hogy sok az indulat bennem...
NEM ÉRTEM A HELYZETET ... maradjunk ennyiben...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)