English translation for Utak, Megállók... Roads and Stops. I stopped and I moved on.

It has been a long time since I wrote last time. I traveled a lot. Bucharest-Csikszereda(My hometown), Csikszereda-Bucharest, Csikszereda-Gyergyó, Csík-Gyergyó, Gyergyó-Csík, Csík-Vásárhely, Vásárhely-Sóvárad. I stopped here. The time stopped as well, but the leaves, which were turning yellow, and the car’s noise that I could hear did not believe this, of course. Then one morning the snow covered everything. Winter came. I thought. How beautiful is that. Sunrise. Sunset. Never boring. My heart fell asleep, then woke up and ran back and forth. Past and future. I tried to imagine all the problems of the world while I lived in a paradise in silence and peace. Now I know that I could not. But now I see. Now I am here, where I see that people are living and dieing. I see that people are walking and falling. They hit there heads and forget to walk and talk. Yes, it may happen. I see that there are children, who cannot walk and only God knows if they have any chance to learn it. I see that the evil one is trying so hard who destroy us. I see that people do not know their Creator, but they would love to know them. I see that I am a bad counselor and I am extremely shy even if it is bad to be so. I am traveling. Csík-Vásárhely, Vásárhely-Várad. Várad-Biharkeresztes. Biharkeresztes-Várad. Várad-Biharkeresztes. Morning. Evening. You are faithful Father. You are traveling with me. I wish I traveled with you. I wish I could understand you better. I had a great talk with one of my former professors. I was supposed to give faith. Instead my faith got stronger. I saw in her eyes something that I have never seen in nobody’s eyes. Longing for our Lord. Our Lord. I know him, but still not well enough. I trust Him. I know He lives. I heard Him. I wish I could take him everywhere I go.

Ha nem lennének barátaim... és nem lenne családom

Azt hiszem, hogy ma este csodálatosan rádöbbentem arra, hogy ha nem lennének barátaim és nem lenne családom, akkor most csövelhetnék az utcákon. Mondanom sem kell miyen hálás vagyok. Aztán arra gondolok, hogy vajon annak a csöveseknek miért nincsenek barátaik, akik segítik, akkor amikor még nem bír a saját lábán állni.
A hála gondolata ez, és a reményé, hogy egyszer meghálálhatom nekik. :)

Utak, megállók - megállok, utazom

Régen írtam. Sokat utaztam. Bukareste-Csík, Csík-Bukarest, Csík-Gyergyó, Gyergyó-Csík, Csík-Vásárhely, Vásárhely-Sóvárad. Itt megálltam. Az idő is megállt, talán csak a sárguló falevelek, és a távolban elsuhanó autók nem hitték el. Aztán egyik reggel hótakaró borította a domboldalt. Tél lett. Gondoltam. Milyen szép is az. A nap felkelt és lenyugodott. A szívem elaludt, felébredt és zakatolt vissza a múltba és előre, tervezve azt amiből majd múlt. Néha megpróbáltam elképzelni azt a sok bajt, ami a világban zajlik, amíg számomra csak a csendes domboldal, és a nap halk vándorlása létezett - elképzelni, most látom, hogy nem lehet. Most, hogy már nem vagyok ott. Most, hogy már itt vagyok. Ahol látom, hogy emberek élnek-haldokolnak. Látom, hogy elesnek, beütik fejüket és elfelejtenek járni. Látom, hogy vannak gyermekek, akik még nem tudnak járni, és csak a Papa tudja, hogy megtanulnak-e majd járni. Látom, hogy a gonosz körül jár, és nézi, hogy kit nyelhetne el, és látom, hogy az emberek már nem ismerik Teremtőjüket, pedig vágynak rá. Látom, hogy mily gyenge vigasztaló vagyok, és szégyenkezős, még akkor is, ha nem kellene. Látom, hogy szeretnem kellene, és szeretni vágyom. Utazom. Csík-Vásárhely, Vásárhely-Várad. Várad-Biharkeresztes. Biharkeresztes-Várad. Várad-Biharkeresztes. Reggel. Este. Hű vagy Uram. Együtt utazol velem. Bárcsak én utaznék veled. Bárcsak én utaznék veled. Bárcsak értenélek jobban, még jobban. Még jobban.
Beszélgettem egy tanárnőmmel. Nekem kellett volna hitet adni, és az én hitem erősödött, míg szemében láttam, amit senki szemében nem látni így: a vágyat az Úr után, akit én már ismerek, de nem eléggé, akiben hiszek, mert tagadni nem tudom, hiszen hangját hallottam. Már nem is hiszem. Tudom. Bárcsak őt vinném mindenhova, és nem magamat. Bárcsak Ő vinne engem mindenhová.