Lassan másfél órája várakozom a suliban, hogy végre elmondják. hogy miért is hívtak be. No és miközben várakozom arra gondoltam, hogy akár írhatnék is pár sort.
Így HÚSVÉT után...egyre inkább meggyőződöm arról, hogy az igazi ünnepet nem mi csináljuk magunknak, hanem az Úr adja nekünk. Hogyan lehetne Húsvét Húsvét, ha Jézus nem akart volna meghalni érettünk. Hiába lenne minden báránytömés, es tojás festés és még a figyelmes mosolyunk és szeretni próbálásunk is hiábavaló lenne... vagyis talán nem is lenne... Arról van szó, hogy a TEMPLOM függönye kettészakadt, arról van szó, hogy senki nem vádolhat bűneinkért, mert Jézus félre tette az útból mindazt ami az ATYATOL elválaszt, arról van szó, hogy Jézus feltámadt, és közbenjár értünk a MINDENHATÓ ATYÁNÁL... nagy dolgok ezek... a legnagyobbak...Szégyenlem is magam, hogy Húsvét reggelén azon voltam fennakadva, hogy miért nem tud a család együtt enni... Van aki korán kel, van aki később, van aki éhes és van aki nem... de mindez nem fontos... MEGVÁLTOTT minket Jézus. Drága áron. Miért nem beszélünk a legnagyobb dolgokról? Miért az az első kérdés, hogy hányan locsóltak meg... talán azért mert erre válaszolni nem ügy.
A románok ilyenkor legalább tanuságtétellel köszöntik egymást: Cristos a inviat és erre a válasz: Adevarat a inviat. Jézus Krisztus feltámadt, valóban feltámadt.
Újból végzős vagyok, és nyilván mindenki azt kérdezi, hogy hogyan tovább, merre tovább... szeretném én is tudni. De még nem tudom. Nagyon nem. Nyakamba szakkadt a szabadság bármit és bárhol ... Lehet... de engem a bármi és bárhol csak elkábít és illuziókban tart, nem kellenek már többé illuziók. Soha. Engem csak egy érdekel a végtelen lehetőségből... az én helyem.
Mindenki házasodik körülöttem, meg gyereket szül...
Tétován mindig azzal vagyok el, hogy most mit köszönjek... Jó napot kívánok? Csókolom? Szia? Buna? Salut? Nem vagyok én egy kicsit gyerek... kérdezem én. A tegnap nagyon jóízűen szórakoztam mindezen a butaságaimon... Majd, ha öreg leszek legalább senkinek nem kell majd csókolomot köszönni.
Holnap újból játszom Isten Ágnesét. Ez jó. Ennek örülök.
Legyetek áldottak. Majd írok én még.
Krisztina
