Korcsolyázom II. rész - a teljes igazság -

Korcsolyázom

Három évesen kezdtem korcsolyázni... hozzám tartozik. Ennyi.

...ha szerethetsz majd, az teljes és csodálatos...

Ismerek valakit, aki néhány napja adott nekem egy versválogatást, és írt nekem egy rövid üzenetet. Az első szót nem is tudom elolvasni, de ezt igen:... ha szerethetsz majd, az teljes és csodálatos. Nem is értem. Belenézett a szívembe és kiírta onnan azt amit a mélyben talált. Hiszen nem is ismer. És én sem. ... és lám, mit tett a szemem elé.
Azt hiszem minden megadatott nekünk ahhoz, hogy szeretni tudjunk... csak el kell vennünk, és hinnünk kell, hogy szeretettek vagyunk, mert ennélkül nem tudunk szeretni.
Mégis, ez a bejegyzés, ma, a szerelemről szól nekem.
"...ha szerethetsz majd..." mintha Valaki engedélye kellene ehhez. Mintha valaki kellene ehhez.

Rólunk írták - cikkek a Valami tegnap, mely mintha ma lenne című előadásról -

A Szatmári Friss Újságban megjelent cikk:


A Bihari naplóban megjelent cikk:




Nagyváradi Reggeli Újság:

A miniturné végén

Hazaértem. Tegnap volt a két utolsó előadás, itthon, Csíkszeredában. Szatmáron kezdtünk, Budapesten át Nagyváradra értünk, ahol meglepetésünkre két előadásra is sor került.
Nagyon sok meglepetésben és ajándékban volt részünk.
Szatmáron a hugim végre megnézhette az előadást, igaz, hogy késett három percet, de könnyen megtörténhetett volna, hogy oda sem ér. Tehát ott volt ő is. És ott voltak egy régi barátnőm szülei... virágot hoztak nekem. Mit is mondhatnék? Köszönöm.
Budapestre stoppal mentünk. Román névrokonnal utaztunk: Negru ... Szeretem az ilyen pici dolgokat. Nem szép, hogy Fekete áll az út szélén és Negru megáll és felveszi...
Budapesten, két egykori padtársamat is felfedeztem a nézők között, és az este csodálatos sörözésben végződött a Duna partján, az Erzsébet híd lábánál.
Kósa-Fischerék is megérkeztek, mind a hárman. Pocak lakó még pocakban, de mindenképpen ott volt. Boginak gyönyörűszép pocija van, és ő maga is nagyon szép.
A Duna partján Tamás és Vera megtiszteltek véleményükkel... annyira jól esett, nem azért mert dicsértek vagy sem, jót mondtak vagy nem, hanem mert elmondták. Szükségünk volt rá.
Soloztunk. Ramival turiztunk. Tamás finomakat főzött, de inkább sütött. És jó zenét hallgattunk.
Előadás előtt izgultunk, és családias hangulatban játszodtunk, adtunk és kaptunk vagy kaptunk és adtunk.
És volt egy önkéntes menedzserünk. Én soha nem gondoltam, hogy lehet ilyen. A menedzser szóhoz, általában a pénz valamilyen árnyalatát -dollár, euro, forint- társítjuk, társítom. Péter egyszerre volt menedzser, szervező, diszletező, világosító, hangosító, fényképész és még a dunaparti sörözésre is futotta idejéből, kedvéből, erejéből.
Vonattal Biharkeresztesig utaztam, a kalauz jól megnézte Magyarigazolvánnyal kiváltott 325 ft-os jegyemet... Csak addig? Kérdezte? És tényleg csak addig utaztam. Terka barátosném már várt az állomáson. Átutazó, külföldi vendégekkel tele volt a ház. Egy olyan házaspárral talalkoztam, akiknek nincs otthonuk, eladták mindenüket, és a világot járják fiukkal, aki most 8 hónapos. Hát erről még írok majd.
Másnap Csatárnál sikerült megsütni a Kincsőéknél felvert tojást. :)
Este előadás. Az Oberon tagjai, díszleteztek, fényeztek, hangosítottak, porszívóztak. Sok néző jött. Két előadás lett egy helyett, és a második... elszállt... a szó jó értelmében. Talán ez volt a 9 előadás közül a legszebb.
Sörözés az Irishben. Mindenki, majdnem mindenki ott volt. :) Néha, megkérdezem, hogy mit tettem én azért, hogy ilyen drága embereket ismerhetek meg... Semmit. Ez ajándék, és én csak megköszönni tudom.
Ilyen körülmények között nem volt szívünk vonatra ülni, és szerencsére... nem is szerencse. Kimondom: Isten szervezése: Csiszér Laciék éppen útban voltak Várad felé. Hajnali négykor indultunk Váradról, 7-kor már Kolozsváron stoppoltunk, és fel is vettek. Udvarhely nehezebb ügy volt, de aztán csak megérkeztünk. Félkomásan bementünk a Csíki Játékszín titkárságára... ezt követően végre pihenhettünk. A fehér cuccokat kimostuk, vasaltuk, hogy megszáradjon. Csudás módon meg is száradt. A csíki közönség elé mégsem állhattunk ki szürke ruciba.
Az első előadás fegyelmezetten ment le, talán túlságosan is fegyelmezetten. A közönség kicserélődött a második előadásra, és a hangulat is megváltozott újra életre keltek a mondatok, a labda "végre" ráesett a kávéscsészékre, jöhetett az impro.
Elfáradtunk, de jó ilyen ügyben elfáradni.

...egyszerre

Több évig vártam a tegnapi napot. Persze nem tudtam, hogy 2008 szeptember 1.-t várom. Néha belefeledkeztem a várakozásba, talán fel is adtam. És ugye nyilvánvaló, hogy nem is a napot vártam, hanem azt ami megtörtént a tegnap. Több éves hallgatás ért véget.
És mit mondhatnék - - - köszönöm.