Ismerek valakit, aki néhány napja adott nekem egy versválogatást, és írt nekem egy rövid üzenetet. Az első szót nem is tudom elolvasni, de ezt igen:... ha szerethetsz majd, az teljes és csodálatos. Nem is értem. Belenézett a szívembe és kiírta onnan azt amit a mélyben talált. Hiszen nem is ismer. És én sem. ... és lám, mit tett a szemem elé.
Azt hiszem minden megadatott nekünk ahhoz, hogy szeretni tudjunk... csak el kell vennünk, és hinnünk kell, hogy szeretettek vagyunk, mert ennélkül nem tudunk szeretni.
Mégis, ez a bejegyzés, ma, a szerelemről szól nekem.
"...ha szerethetsz majd..." mintha Valaki engedélye kellene ehhez. Mintha valaki kellene ehhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése