Egyszerre annyi minden töténik a Földön. Indiában terrortámadás van. Itt Amerikában pedig azért halt meg egy fiatal Wal-Mart munkás, mert a Hálaadás utáni napon a bevásárlók eltaposták, amikor kinyitotta az ajtót. Egy terhes anyából valósággal kipréselték a pocaklakót... tehát az is meghalt. (Thanksgiving utáni nap hatalmas árengedmények vannak a nagy bevásárló központokban, az emeberek őrülten rohanják meg az üzleteket.) Hálaadás után a kapzsiság napja van? Egészen elképesztő. A szörnyűség az, hogy akár én is ott lehettem volna a tömegben. Olcsón vehettem volna számgépet magamnak. Szóval a kapzsiság embert is ölhet.
Béla bácsi bemutatta a Wright State University-t. A helyet, ahová majd eltemetik az egyetem közelébe.
Láttam Dayton várost, és életemben először hallottam a Kossuth kolóniáról. Több száz magyar lakott itt. Béla bácsi szerint a mai Szlovák, Ukrán, Magyar (hármas határ) vidékéről jöttek ki. Mindenféle famunkát végző mesteremberek.
Láttam a Kossuth Hall-t, melynek látványa számomra kissé viccesen keser-édes volt. A terem jól látható falán hatalmas magyar címer. Egy kedves nénit mutat be nekem Béla bácsi, aki magyar származású, de nagyapja származási helyét úgy tudta kiejteni, hogy egy kukkot nem értettem belőle. Aztán Petőházát említette. Nem ettől volt vicces és egyben szomorú az egész, hanem amit ezután tudtam meg, hogy Bingo-ra készülődnek. Ahhoz, hogy fenn tudják tartani a helyet, néha Bingo-t szerveznek. Hát mit szólna ehhez Kossuth? Nem tudom. Én nem vagyok nagy magyarkodó, aki féltéglával veri a mellét, de ez kissé rosszul esett. Még rosszabb azt tudni, hogy egy volt református lelkésznek köszönhető a rossz anyagi helyzet.
Béla bácsi rengeteget mesél. Bár felét meg tudnám jegyezni, akkor jó lenne. Szeretem, amikor a diákokról mesél, akiket hozzán hasonlóan támogatott, rengeteg okos és nagyszerű diákok életéről hallottam ezt-azt. Újból rájöttem arra, hogy a hálásnak lenni micsoda jó dolog.
Közben megerősítést kaptam, hogy milyen irányba gondolkozzak az egyéni estemről, melyet angol és magyarul is kívánok játszani. Erről nyilván nem írok többet, mert még az elején járok, de majd hiszem, hogy hallatni fogom a hangom, amikor keszen vagyok. Jézus szeretete sürget, tehát remélem hamarosan.
Az Úr útjai kifürkészhetetlenek, és amikor visszanézünk, vagy célhoz érünk, csak ámulunk és GYÖNYÖRKÖDÜNK a nagyságán.
1 megjegyzés:
Az Igen, talan igy
Megjegyzés küldése