Tegnap este volt a bemutatkozóm. Igazi élmény. Előttem lépett fel Julie, kürtön játszott... Én még soha nem hallottam kürt szólót. Az az érzésem támadt, hogy a kürt hangjainak az a küldetésük, hogy az ég kapuit feszegessék, és ha bejutottak, akkor dícséretet mondjanak az Egek Urának. És mellette a finom zongora, kicsit olyan mint amikor egy sas romantikusan “sétál” egy hattyúval, vagy olyan mint egy rakéta és egy papírsárkány szerelme, ahogy helyet kérnek maguknak az égben.
És ezután következtem én. Nem szeretek bevezetőt, vagy használati utasítást nyújtani ahhoz amit csinálok... mégis gyakran meg kell tennem. Tegnap este is így történt. Bevezető, a kis lapom, melyre a szöveget írtam, beleért a kelléktálacskámba, úgyhogy viccesre sikerdett az indulás...de nagyon jó feszültségoldó volt.
Azok, akik látták a vizsgaelőadásom emlékeznek arra a részre, amikor a visszatérő álomról beszél a nő... az elvetett kisfiúról. Ez volt az első része a kis szösszenetemnek, és ezután Mária története következett... amikor megtudja, hogy gyereke lesz a Szent Lélektől (Szent Szellemtől - ideje lenne, jól fordítani a harmadik isteni személy nevét).
Miért akartam ezt a két dolgot egymás után bemutatni?
Nem azért, mert két anya, két gyerek, két apa története mindkettő, és e közös alap jó indító ok, és végképp nem azért, hogy valamiképpen újjal mutassak azokra, akiknek visszatérő álmuk van... hogy lám lám...
Nemrég valakit nagyon szerettem volna meggyőzni arról, hogy ne vetesse el a gyerekét...a nagyon szerettem volna igazából megakadt a szívembe, és a számot csak néhány gyenge mondat hagyta el: Meg fogod bánni. Vagy valami hasonló szánalmasság. Udvariasan még hozzétehettem valamit. Mekkora baromság... egy emberi életről beszélünk, és megvédésére udvarias nem bántó eszközöket használunk. Az én ükknagyapám az életét adta a nagyapámért, elé állt, hogy kivédje a puskagolyót. Én nem élnék ma. És, ha ma egy születendő gyerekért kell kiállani, udvariasság eszközeit keresem?????? Mekkorra... Nem fejezem be, mert nem szívesen írnám le azt a szót ami ide talál.
És bár meggyőződésem, hogy jól fel kellen pofozni minden anyát, aki el akarja vetetni gyerekét, hogy észhez térjen, hogy felfogja, hogy nem dönthet egy életről, amit Isten akar, és hogy tudja, ha megteszi visszatérő álmai lehetnek, mégis a legnagyobb együttérzéssel vagyok, és tudok lenni azok iránt, akik egy ilyen döntés után vannak, és akiknek a szívük hasad meg amikor az örökkévalóság buszának hátsó ablakában látják gyereküket továbbhaladni. Ezeket a nőket már nem pofoznám fel, és ezeket a nőkre soha nem mutatnék újjal, hogy lám lám... Én megmondtam. Ezeket a nőket csak átölelni tudnám...
Hát ezért tettem ezt a két monológot egymás után... Jézus Krisztus születése az ölelés, Ő az aki azt tudja mondani, hogy: Megbocsájtok, nem kell emésztened magad minden éjjel, ahogyan a gyermeked elhalad előtted azon a buszon. Velem van a Gyermeked, és a te rossz döntésedért, melyet hiszem, hogy vakon hoztál, és nem tudtad, hogy mit cselekszel, én kifizettem az árat. Nézd magamra vettem a bűntetésed, szabad vagy. Mondd ki vádolhat még?
Last night I played for the very first time in english. A real challenge and a great experiment as well. Julie had performed before me. She is horn player. Ouwoww. I have never heard french horn solo before. I felt, that the sounds of the horn have the mission to rip the sky and praise the Lord Almighty. And there was the piano with it's silky sounds. It was like a walk of an eagel and a swan or the love of a rocket and a kite, who claim their place in the sky.
And than it was my turn. I do not like to give directions for use to whatever I perform, but I find myself doing it almost all the time. Same thing happened last evening, my paper with my speech on it got wet, so the beginning was really funny, but also stress-relieving.
Those, who saw my exam performance remember the monologue of the women, when she is speaking about her recurring dream about his avorted son. This was the first part of mine performance and right after this Mary's story followed, when she receives the message of the angel that the Holy Spirit will be the father of her child...
Why did I want to put these monologues one after another?
Not because both speaks about a mother, a child and a F(f)ather and I thought that this resemblance is a good starting point, and finally not because I wanted to point at those with a finger who have recurring dreams...
Recenlty I strongly wanted to convince somebody that she shoul not abort her child...the strong desire sticked in my heart, and only a few weak sentences left my mouth: You will regret your decision. And politely I added something similar pathetic “nothing” to it.
What a nonsense. We are talking about somebody's life, and we for defending a life we use polite and non hurting manners. Who cares about the manner when somebody's life is in danger? My great-great father gave his life to safe my grandfather. If he would not have given his life, I would not drop these lines today. And I am looking for the devices of politeness? Shame on me...
I strongly believe that every mother who wants to kill her baby, deserves a big slap or even two, to make tham realise that they are not the lord of life and death, they must know that they may not decide about a life which is wanted by God and if they do, they may have reccurring dreams. And even so, I am with the greatest compassion for somebody who is after a decision like this, and whose heart breaks every time she sees her son standing at the rear window of the bus of eternity as it is going on ... I would never slap these women and I would never point them with my finger, but I would embrace them... That is the reason, I wanted to put these monologues on after another, because Jesus Christ's birth is the embrace, He is the One, who can say: I forgive you. You do not need to accuse yourself every night as you see your child going on. Your child is with me, and I payed for your bad decision, which you made blind and unknowing the gravity of your fact. Who can accuse you?
Krisztina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése