A nagymamámat és az édesanyámat is megműtötték a múlt héten. Egyik sem kis műtét, egyik sem élet-halál kérdés, de mindkettőjük felépülési ideje hosszabb lesz. Én nem tudok ott lenni velük, de éjjel mégis nyugodtan alszom, mert tudom, hogy az Úr vigyáz rájuk. Micsoda kegyelem ezt ilyen erősen tudni.
Élet-térképet készítettünk ezen a héten. Száraz adatok és piros-betűs események, hősök és ősök és Isten, aki mindezt akarta, aki engem akart. Mit akar még? Ez itt a kérdés? És ezért vagyok én itt. Tudni akarom, hogy mit akar az aki az eget és a földet teremtette az én életemben. Kicsit költői kérdés, és ugyanolyan költői türelmetlenséggel szeretnék válaszolni rá.
Butaságokat beszélek. Az élet legfontosabb kérdésére nem várok választ? Hogy is juthatott ilyen eszembe? Talán a bátortalan szívem nem akarja hallani a választ. Bátortalan szív, melyet táplál a félelem, mert nem szabott határt neki az Istenbe vetett bizalom. Bekötött szemmel oly bátran járok, ha barátom vezet, és a Megfeszített lépteit félem követni? Mily Hazugság tart megkötözve engem? Mily jogtalan Hazugság? A Megfeszítettért, Jézus Krisztusért hagyj szabaddá válnom engem! Az Ő nevenék hallatán meghajol minden térd, és elszakadnak a láncok. Ő értem jött. Mert én elismertem gonoszságom, félszegségem, betegségem és ha újabb nyavaja üti fel fejét azt is elismerem, mert gyógyulni akarok, az Ő dicsőségére, hogy szeretetben éljek, most és mindörökké, ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése