Vasárnapi gondolatok :)

Felébredtem. A nap pedig nyugodni készült. Aztán le is nyugodott, mint mindig.
Miért vagyok kapzsi? Néha azt gondolom azért, mert olyan sok mindenem nem volt meg, és igazán kijárna nekem több. De ekkor, nem az Úrra haragszom valahol rejtetten, hogy miért nem születtem egy gazdag családba. Annyi jó ötletem van, amit egy kis pénzzel megvalósíthatnék az Úr dicsőségére. Ebben a kijelentésemben is sántít valami. Talán több dolog is. Az ötlet természete szerint csak úgy felbukkan. A láthatatlan dolgok kategóriájába tartozik, és tudjuk jól, hogy a láthatatlant is a Papa alkotta és Jézus Krisztusért van. Tehát már a birtokos eset használata tévedés a részemről. És aztán, ha valamit szeretne az Úr, hogy meglegyen, hogy megdicsőüljön általa, akkor gondoskodik is róla.
Jézus Krisztusnak meg nem kellett pénz ahhoz, hogy engedelmesen meghaljon a keresztern. Ő az aki megdicsőítette a Papát, mert odaadta magát az emberekért. Gazdag volt, és szegénnyé vált, egy istáló alig jutott neki, és most nem a karácsonyi képeslapok által idealizált csillogó, villogó romantikus holdsütötte istálóra, kis jászolkára és a kis plüss barikákra gondolok. A valóság ennél kegyetlenebb: trágya szag, szúrós széna, vér, dongó legyek talán. Szerintem Mária sem ilyennek képzelte el. De az igazság mégis szebb a valóságnál. A Szép Szeretet született meg. Az, aki olyan őrült lesz majd, hogy nem menti meg magát, holott ezreket megmentett, eltűri, hogy rosszat gondolnak és mondanak róla, hogy szidják, hiszen éppen azokért jött, akik vakok, akik nem tudják, hogy mit cselekednek, akik nem látják az igazságot csak a valóságot. Utolsó erejével azt kéri, hogy bárcsak belátnák, hogy vakok, mert akkor már szükségük lenne orvosra, és az ORVOS ott függ már kétezer éve a kereszten. Mint a rézkigyó, amelyre a zsidók fel kellett nézzenek, hogy megmeneküljenek. Nem csak nézni kellene a keresztet, mert a zsidók sem csak nézték a rézkígyót, hanem benne látták megmenekülésüket. Jézus Krisztust sem nézni kell, hanem látni. Ő elénk tárta magát. Semmit nem rejtett el. Nem takarta kis kendő a szemérmét sem. Ott fügött mint egy leölt bárány. Éppen csak a megnyúzása maradt el, de csak azért, mert nem tudtak volna mit kezdeni a bőrével. A köntösére pedig sorsot vetettek.
Azt akartam írni, hogy Ő lesz az az őrült, aki felmászik majd a keresztre. Igen. Ha Pilátus utolsó pillanatban megkönyörült volna rajta és rendelettel érkezett volna egy katona, hogy azonnal vegyék le, Jézus magához ragadta volna a keresztet és könyörgött volna, hogy ne kelljen leszálljon. Vagy, ha anyja kérte volna őt, akkot hátat fordítva neki, belekapaszkodott volna a keresztbe. Vicces tudom, hogyan fordított volna hátat a kereszten? Vagy hogyan kapaszkodott volna a keresztbe, hiszen hozzá volt szegezve. Nem tudom, de megtette volna.
Hányszor mondják a férfiak, és talán komolyan is gondolják, hogy az életüket adnák szerelmükért. Hát Jézus életét adta Értünk.