hétfő, október 27, 2008

Egy este, hárfa, fuvola,tánc és egy CD borító felkavaró sorai

Micsoda nyugodt este én Uram, én Istenem! Köszönöm a békességet, a szép zenét, a nyugalmat, a jelenlétedet, hogy szépíted a szívem, és tisztogatod a gaztól és önmagamtól. Kettőnk útjában állok, érzem én Uram. Félre kellene állnom, hogy végre átölelhess. Oldd ki bilincseimet... te, aki eljegyeztél magadnak!
Olyan káinszerű szívem van. Ezt fogalmaztam meg, és ezt írom le. Bizonyítani akarok, de a termésem nem jó, ezért irigy vagyok, arra, akinek a termése jó. Könyörülj rajtam, hadd jussak jobb sorsra, URAM! Lásd valóban bizonyítani akarok, és tudom, hogy rémes ötlet, mert mit adhatok neked, amit nem tőled kaptam Uram. Van néhány fonyadt, kukacos gyümölcsöm?
Táncra hívtál, és táncolni akartam Veled, de közénk áltam. Félre kell állnom, mert az ölelésedre vágyom, rád URAM, nem magamra.
Valami egészen elképesztőt olvastam ma egy CD boríton: azok, akik közszemlére állították gyengeségüket, szégyenüket és bűnösségüket azoknak adatott meg, hogy örömmel igyanak az örök megbocsátás és szeretet forrásaiból. Míg azok, akik azon fáradoztak, hogy önigazolásuk omladozó homlokzatát kitámasszák, nevetséges és fájdalmas helyre szorultak, észre sem véve, hogy a szeretet és saját szabadságuk ellen küzdtöttek minden erejükkel.
Ugyan ki nem veszi észre, ha egy ház homlokzata omladozik, hogyan lehet azt elrejteni, úgy tenni mintha nem omlana. A nagypapám házába “beleállt” a gomba. Belülről szedi szét a házat. Hatalmas gerendákkal támasztották ki imitt-amott, és a homlokzatot hiába vakolják újra és újra. Pedig milyen jól esett annak idején nagyapámnak, hogy újra lett vakolva, és nem azt nézi mindenki, hogy omlik meg a háza.
Én gyakran tapasztom a vakolatot, hogy senki ne lássa a repedéseket. Nem lenne könnyebb megmutatni annak, aki a legjobban ért ahhoz, hogy helyrehozza? Nézd, Uram itt van. Nem fest túl jól, de nem tagadom, és nem állok utadba, szörnyen dolgozva és kapálózva a kis nevetséges ecsetemmel és vízfestékemmel, hogy eltűntessem homlokzatom repedéseit. Gyere és vakarj le mindenféle mázat, ha kell döntsd le a falakat és építsd újra, mert én beismerem, hogy nem értek hozzá.
Csodállak Uram, mert igazi MESTER vagy. NEM. TE vagy A MESTER. Te tudod, hogy jó nekem, és én vakon bízom benned...

Nincsenek megjegyzések: