szerda, augusztus 27, 2008

Reggeli gondolatok

Ritkán ébredek ilyen korán reggel, és még ritkábban megyek misére ilyen korán reggel, ma a Papa kegyelméből mindkettő megtörtént. Ilyenkor minden olyan friss. Úgy élem meg, hogy minden nap amikor reggel kinyitom a szemem a kegyelem napja. Valahol talan irja is a Szentírásban, hogy Isten irgalma megújul minden reggelre.
Új módon mutatkozik be. Egyetlen reggel frissessége sem unalmas... és nem csak azért, mert olyan ritkán látom, hanem mert mindig friss. Nem olyan mint egy új piacra dobott termék, melynek minősége fél év alatt látványosan csökken.

A hétvégén három barátnőmmel a Hargitán voltunk, a Kicsiházunknál, ott a Linakanyarban, vagyis majdnem ott. Három nap... pontosabban egy egész és két fél... ajándék a Papától. Csend volt. Béke volt. Csaj duma volt, amennyi csak kifért rajtunk. Minden magától müködött. Olyan szép volt amikor mindenikünk külön csendre vágyott, és ezt nem kellett bejelenteni...
Politizáltunk is... Beszéltünk az Istenről. Rékának elolvastam kedvenc Ószövetségi könyvemet a Tóbiás könyvét... azt hiszem nagyon tetszett neki. Mindenkinek ajánlom. Főként az apáknak és anyáknak, akik útmutató akarnak adni gyermekeiknek az élethez, de azoknak is, akik társra vágynak, és azoknak is, akik szerelmi történetet akarnak olavasni a Bibliából. Azoknak is, akik nem hisznek a Gonosz létezésében, és azoknak is, akik nem hiszik, hogy a Gonoszt az Úr semmi perc alatt megkötözi. És végül ajánlom magamnak, mert még annyi mindent nem értek belőle.

Három drága barátnőm volt velem. Nagyon hálás vagyok értük.

Szép és áldott napot nektek.

ui. Fénykép nincs, csak olyan ami a bensőkben van elraktározva. Pl. látom M.t amint alszik a szabad ég alatt, M.-t ahogy tovább vonult a domboldalon a telefonjával a fülén, és R.-t meg magamat a hintán, ahogy olvassuk Tóbiás könyvét, aztán látom még magunkat, ahogy körbeaggódjuk a tüzet és a rablópecsenyéket, hogy hátha megsülnének már. Hát ilyen képek... És még van néhány.

Nincsenek megjegyzések: