Augusztus 3.-án Csíkszeredában, mondhatnám azt is, hogy itthon játszottuk Anti osztálytársammal a /valami tegnap, mely mintha ma lenne/ előadásocskánkat. Nagyon örülök, hogy erre sor kerülhetett.
Előadás szervezésből nagyon sokat tanultam ez alkalommal, és mit is mondhatnék. Furcsa itthon lenni. Ismerős közönségnek játszani. Inkább elkezdeni nehéz. Azután már megy, mert nem az lesz a fontos, hogy ki ismer, hanem az, hogy én mit akarok mondani, és hogy ki mit ért abból, amit mondani akarok.
Elnézést kérek azoktól akik nem fértek be.
Talán... legközelebb.
Krisztina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése