Csíksomlyói búcsú

Csíki vagyok, aki ismer az tudja. Ezért, de nem csak ezért kötelességemnek érzem, hogy írjak néhány sort a Csíksomlyói búcsúról... Évről évre egyre többen jönnek... a legtöbben az anyaországból zarándokolnak ide. Számomra lenyűgöző ez az áramlás... de nem tudom naív örömmel nyugtázni a jelenséget, mert nem tudom megfejteni az egész jelenség mögött meghúzódó indokot...persze hazudok, ha ezt mondom, mert azért azonosítottam néhányat a motivációk széles skálájából...
Kezdeném a közvélemény által legalantasabbnak tartott motivációval
1. Jó vásár:
Az össztömeg viszonylag kis százaléka képezi az árusok csoportját, akik az idén, valljuk be diszkréten a főút mentén lévű házak udvarain tartózkodtak.
Bármilyen hihetetlen számomra, de vannak olyanok, akik egyszerűen vásárolni szeretnének, mert ilyenkor azért az árú javát pakolják ki a kereskedők. Érdemes megfigyelni, hogy mit is lehet venni a Csíksomlyói búcsún, mert sokat elárul arról, hogy az ide látogatók mit keresnek, vagy az itt élők mit akarnak "megvetetni" és "megetetni" a kedves IGEN-el szavazó magyar testvéreinkel.
Van néhány teljesen érdektelen kirakat, nyilván nem anyagi szempontból, ahol ingeket, cipőket, nadrágokat és giccsesebbnél giccsesebb cikkeket árulnak... ezeknek a jelenlétét nem is értem. Aztán roma testvéreink minden évben gondoskodnak valamilyen jópofa dologról... az első búcsúmon, emlékszem, hogy nagy felfújhatos kalapácsokkal rukkoltak elő, az idén, a hosszú karok majmócák voltak a nyerők...
Minden évben árulnak összecsukható kisszékeket... soha nem értettem... vagyis nem tudom elképzelni a kis széket, a nyereg közepén, mint használható, praktikus bútordarabot.
Nem hiányozhatnak egyetlen évben sem, a csergék, a "népies" ruhák, a fából faragott ez-azok, a merített papírra nyomott nagy Magyarország térképek és elcsépelt idézetek, amelyek azért ma is elérzékenyülésre késztetik az elérzékenyülni vágyók szívét.
Van Jézus és Mária szobor, meglehetősen vicces kinézetben.
Nagyon ritkán talál az ember olyan helyet, ahol megihat valamit, ha megszomjazik... ez persze már csak kivonulásnál érdekes, mert bevonuláskor már fentről érkezik a gyakran jeges és bubi nélküli friss víz.
Mi van még? Ja... vannak könyvek... Wass Albert könyvei a nyerők... aztán "Erdélyország szép hazám" cím alá tartozó útikönyvek...
És vannak a szervezők által felállított kirakatok...ezek számomra igazán szimpatikusak. Nem... nem .. nem vagyok szervező.
Nagy a kínálat... van akinek... és ugyan melyik üzletember szalasztaná el a lehetőséget... DE...
2. Pusztán hagyomány
Én igazából ilyen dolgot nem feltételezek senkiről, de azt mondják, hogy vannak ilyenek.
3. Hagyomány, mint a valahovatartozás vágyának kifejeződése
Azt hiszem, ez igazán megható tud lenni, ha a több kilométert megtevő csángóasszonyokat vagy öregnéniket nézem, akiknek valjuk meg, hogy a hitük mozgatja a lábukat.
4. Ápoljuk magyarságunkat
Itt kezdenek problémáim lenni az üggyel... Nem az bánt, hogy olyan sok magyarországi idejön, és néha azt sem tudja miről van szó. Mert azért jön, hogy megtudja, és jól teszi. De bánt, ha a tévesen elterjedt "magyarság éves nagy összegyülése" hangulatot az itteniek még jól alágyújtják a megfelelő árucikkekkel, könyvekkel, és magyarkodó szlogenekkel ellátott polókkal, és az álszenteskedő korondi kereskedők rájuk sozzák a félkínai cuccaikat...
Az az érzésem, hogy aki tényleg a lényeget keresné, annak sem a lényeget mutatják fel a helyiek. Hanem a jól bevállt álmagyarkodással mossák a határontúliak eszét, és akkor csodálkozunk, ha a magyarországi IGEN-el szavazók többségében megszületik és él egy idealizált kép, a romanságtól még kicsit szenvedő, de az értékeket azért derekasan örző székelynépről... Ugyan már...
Bánt, hogy lóg a magyar zászló, mert nem úgy libeg, ahogy kellene. És mégjobban bánt az ősmagyarság értékeit libegtető zászlók lengése... a táltoskodások... Ezer évvel ezelőtt emberek halltak meg azért, hogy a keresztény hit elterjedjen (most nem akarok, arról vitázni, hogy így kellett volna, vagy sem terjeszteni a keresztény hitet)... és most egy keresztény szertartáson, erény az, hogy az egykor pogányvallás megjelenik a szertartáson... nincs semmi bajom velük... mindenki abban hisz amiben akar, bár távolról sem hiszem, hogy mindegy, hogy miben hiszünk...Nem értem, hogy kerül a csizma az asztalra... mi a találkozási pont... A magyarság a gyökereit kutatja? Ez rendben is lenne... de hogy fér meg egy helyen két isten dicsérete. Koppány nem adta be a derekát... kiállt a hite mellett? Az őt követők, hogy tudnak nyájasan és büszkén felvonulni egy olyan helyen, ahol ő bizonyára megvetéssel lett volna jelen. És a keresztények hogy ülnek egy ünnepséget a táltosokkal. István és Koppány tudták, hogy nem lehet a szezont a fazonnal összemosni, ezért harcoltak, ezért életeket adtak oda... Ma... ma melyik a langyos oldal, hogy a MAGYARSÁG, ÉS ŐSMAGYARSÁG és TÁPLÁLJUK ŐSI MAGYAR ÉRTÉKEINKET címszó alatt megférnek egymás mellett. Értem én, hogy szabad világ van, és én magam sem ragadnék kardot, hogy leszúrjak a Csíksomlyói búcsú közepén egy táltoskát... nehogy valaki félreértsen... csak azt kérdezem, hogy hogyan jutottunk el mi magyrok István és Koppány nagy szembenállásától, a bájos együttlevés langyosságáig...Melyik oldal hite lett hitvány?
Vagy kérdezzem úgy, hogy melyik oldal hite lett halott? Vagy melyik oldal hite lett egyszerű hagyomány ápolássá?
Én a magam részéről értem a kialakult helyzetet:
- a katolikus egyház elég nagy hiányosságokkal küzd, ritkán tudja felmutatni az élő Jézus Krisztust... Ezt nem érdemes tagadni, inkább változtatni kellene rajta... nem pedig szépirodalmi prédikációkat tartani. Én szeretem a költészetet... nagyon... de az gyakran visszatetszést vált ki benne, ha egy prédikáció alatt három verset és két prózai művet idéz a pap... és az Élő Igéről semmit nem hallok.
- másrészről azt gondolom, hogy a hagyományörző vallásoskodásból elege van az embereknek, és a magyaroknak is. És hát van egy igazán izgalmas történelmünk, és annál még izgalmasabb ősvallásunk...és a jószándékkal gyökereit kutató magyar biztosan megtalálja. És talán kielégíti vágyait.
- időközben ugye kimondták a vallásszabadságot (és ezt is magyarok tették - külön büszkesége a magyar unitárius egyháznak)... hát akkor miért is nem férhetne meg a magyar ősvallás, és a kereszténység egyhelyen... Azt hiszem a szabad vallásgyakorlást nem kellene összetéveszteni az együttünnepléssel...mint ahogy a budhisták sem lépnek be keresztény templomba, az unitárius nem áldozik katolikus misén stb. Nem vagyok az ökümenizmus ellen... csak a szezon és a fazon keverése ellen... Ilyen szinten a sátánisták és a katolikusok is "bulizhatnának" egy helyen ... elvégre csak két különböző vallásról beszélünk... neeeeeeem? Vagy én látom ennyire rosszul a helyzetet?
5. A magyarság identitását keresi. --- erről azt érzem már nem kell részletesebben írnom.
6. A búcsú - Hiszem, hogy nagyon sokan gondolják ezt komolyan. Hiszem, hogy nagyon sokan tartanak bűnbánatot, és nagyon sokan térnek meg.
Ezzel a búcsú fogalommal viszont én katolikusként sem vagyok kibékülve... Bár hallottam néhány magyarázatot már a búcsú lényegéről, mégsem tudtam elcsípni az esszenciát... talán mert nincs is... mert az nem válasz nekem, hogy teljes búcsút nyerni azt jelenti, hogy az Úr nem emlékezik meg bűneimről, azok következményeit is "letudja"... Jézus Krisztus az összes bűnért meghalt, a megváltás teljes gyönyörűségében készen áll azok számára, akik hisznek benne. Nem tudom elfogadni, hogy Isten bizonyos alkalmakkor kicsit bocsájt meg a tördelmes szívűnek, és máskor például búcsú alkalmából nagyon megbocsájt... Én bízom abban, hogy a búcsú igazi értelme még nem jutott el hozzám, és valaki meg tudja magyarázni nekem.
7. Tudatos vagy ösztönös Istenkeresés...
Hiszem, hogy minden ember szívében ott él a vágy arra, hogy találkozzon az Istennel, aki az ő életét akarta, és megformálta. Én csak kívánni, tudom, hogy a Csíksomlyói búcsú egy ilyen lehetőség lehessen a magyarok számára. Főként, hogy Pünkösdi búcsúnak is nevezzük. Első Pünkösdkor többezren találkoztak az élő Istennel... mert az apostolok várták a Szent Lelket, és az ígéret beteljesedett... Élő igét hirdettek, ami lángba borította az emberek szívét és azonnal megkeresztelkedtek... nem pedig többhónapos bérmálkozási előkészület után még mindig nem tudták, hogy miről szól a bérmálkozás... a drága hugicám is hónapokon keresztül járt ilyen "edzésre" és csak éppen az élő Isten szeretetéről és a Szent Lélekről nem beszéltek neki.
Milyen szép lenne, ha jövőre a jelenlévő félmillió magyarnak úgy hírdetnék meg az evangéliumot mint Péter első Pünkösdkor.
Ezért érdemes imádkozni!!!!!!!
8. Mária közbenjárása - ebben a témában nagyon nem szeretnék elhamarkodott kijelentéseket tenni. Nagyon tisztelem Máriát...példaképe kellene legyen minden kereszténynek. De nem tudom nem észre venni, azt a babonarendszert, ami lassan kialakul egy-egy ember fejében, a Csíksomlyói Szűzanya körül... igazából nem is értem ezeket a sokféle elnevezésű szűzanyák jelenségét.. Szűzanya egy van... és merő lokálpatriotizmus Guadelupei Szűzanyának, vagy Csíksomlyóinak nevezni... Ez épp akkora badarság mint az Istent "magyarok Istenének" becézni. Értem én Petőfit, de azért mégis...
A szobor törölgetését is hiábavalónak tartom, ha az ember nem tart bűnbánatot és nem tér meg, és nem az élő Istenben hisz. Ez a törölgetés számomra már egyszerű babonás praktikának tűnik, ami ráadásul bűn.
9. Más okok. Hiszem, hogy az általam felsorolt motivációkon kivűl létezik még más is. Az idén én magam néhány olyan embert vittem ki a szivemben, akik kedvesek számomra, vagy csak egyszerűen az Úr kedvessé tette számomra őket. Az igazat megvalva egy kicsit megfigyelő attitűddel vágtam neki az útnak, mert évek óta érzem, hogy az egész jelenség rossz irányba halad, "falcs levegőt" kapott. Saját magam számára figyelőztem, nem vagyok ám senki besúgója... :)
És érdekelt az eső és a jégeső jelensége is... Sokszor voltam már búcsún, de talán csak egyszer nem volt eső. A múlt évben a jég vert el... És nem tudom a VÉLETLEN művének nevezni azt, hogy napsütéssel kezdődik a nap, és a mise megkezdése után lecseppen az első esőcsepp... és levonuláskor jól elmossa a bandát... erről a jelenségről is megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint igy lehet igazán búcsút nyerni. Ez számomra nem elfogadható magyarázat, mert a tékozló fiú hazatérésekor az Úr lakomát rendez és ünnepel nem pedig jeget tölt a már amúgyis tönkrement fiú nyakába, és a bűnök bocsánatát nem lehet kiérdemelni, mert ha ki lehetne, akkor Jézus hiába halt volna meg. Mások azt mondják, hogy igy próbálja meg az Út az emberek kitartását. Minden évben?
Én azt gondolom, hogy figyelmeztető akar lenni... Szerintem sir az Úr, hogy a sok magyarkodás és szépirodalom között nem kap helyet, pedig már úgy átölelné ezt a népet.
Megfigyelő attitűdömet feladtam ahogy felértem a nyeregbe... letettem mindent ami a szivemben volt az Úr elé, imádkoztam azokért, akiket kivittem magammal. Himnuszainkat nem vártam meg. Sok van belőle, és bár érzelmileg mindenikhez kötődöm és mindig meghatódom, hitem miatt nem tudok azonosulni egyikkel sem, a székelyhimnusszal a legkevésbé.
Azt kivántam, hogy a szivem is megtisztuljon az esőben, és hogy egyszer leirjam mindazt amit megéltem ezen a napon. Hát itt van.
Remélem senkit nem bántottam meg, ha mégis, már most bocsánatot kérek...igyekszem tisztán látni, ha extrém vagyok, csak azért van mert valami vagy tiszta vagy nem, és azért is mert fiatal vagyok és főként azért mert, akiben hiszek az arra tanit, hogy a mi szavunk legyen IGEN-IGEN vagy NEM-NEM.
Áldott napot.
Krisztina