Én vagyok az, aki veled beszélek

rádnézek, de
mégsem látom
szívem tükörképét

elém állsz
állok, de nem
előtted

mégsem előtted

időznöm kellene

vagy komolyan
belenézni a szemedbe

irgalmad simogatása
lehetne bűngörcseimen

szívem tükörképét
látnám
ha

...

elszivárog
tunyán szemlélem
mégis fáj
inkább Neki

elmulasztom
elmarad
semmi marad
hagyom
és
elmarad
tudom
mégis
hagyom?

Neki fáj

ízetlen sóból
én sem kérek
magamból
miért
kérek
hát

Téged bárki

téged mintha oda lehetne nyúzni ahová akarunk
mintha veled azt kezdhetnénk ami nekünk jólesik

megfoghatunk
véleményezhetünk
eldobhatunk
szidhatunk
lenézhetünk
megehetünk
magasztalhatunk
leköphetünk
átölelhetünk
beszélhetünk hozzád veled
veled lehetünk
hiszen

megérthetünk?

Önazonosság / Identity

Önazonosság

olyannak amilyennek
olyannak amilyennek

amilyennek lenni üde
amilyennek lenni béke
amilyennek lenni szelíd
amilyennek lenni egyszerű
amilyennek lenni nem egyszerű
amilyennek lenni mégis élet
amilyennek lenni mégis

annak ellenére hogy

ellene, hiszen Érte

Érte, és benne
értem, és bennem
Érte

Identity

to be as I am
to be as I am

as it is comely
as it is peaceful
as it is gentle
as it is simple
as it is not simple
as it is life though
as it is () though

none the less is ()

against () but for HIM

for HIM, and in HIM
for me, and in me
for HIM

Új év, új szív / New Year, new heart

mert az új szív érti Istenét
mert az új szív érti önmagát

mert megérezi Atyját

mert az új szív el nem lankad míg
az Ő karjába nem száll

New Year, New Heart

because the new heart understands her God
because the new heart understands herself

because she senses her Father

because the new heart is not growing weary
till reaches His arms

a volt egyszer elmúlik

egy gondolat, mellyel nem akarok megbarátkozni,
mert nem tudom megérteni
mert nem tudom elfogadni
még nem
még nem

Isten dübörgő ölelése szívem körül

lubdub lubdub
sssssssssssss
.............
látod
mindened
vagyok

English translation for Utak, Megállók... Roads and Stops. I stopped and I moved on.

It has been a long time since I wrote last time. I traveled a lot. Bucharest-Csikszereda(My hometown), Csikszereda-Bucharest, Csikszereda-Gyergyó, Csík-Gyergyó, Gyergyó-Csík, Csík-Vásárhely, Vásárhely-Sóvárad. I stopped here. The time stopped as well, but the leaves, which were turning yellow, and the car’s noise that I could hear did not believe this, of course. Then one morning the snow covered everything. Winter came. I thought. How beautiful is that. Sunrise. Sunset. Never boring. My heart fell asleep, then woke up and ran back and forth. Past and future. I tried to imagine all the problems of the world while I lived in a paradise in silence and peace. Now I know that I could not. But now I see. Now I am here, where I see that people are living and dieing. I see that people are walking and falling. They hit there heads and forget to walk and talk. Yes, it may happen. I see that there are children, who cannot walk and only God knows if they have any chance to learn it. I see that the evil one is trying so hard who destroy us. I see that people do not know their Creator, but they would love to know them. I see that I am a bad counselor and I am extremely shy even if it is bad to be so. I am traveling. Csík-Vásárhely, Vásárhely-Várad. Várad-Biharkeresztes. Biharkeresztes-Várad. Várad-Biharkeresztes. Morning. Evening. You are faithful Father. You are traveling with me. I wish I traveled with you. I wish I could understand you better. I had a great talk with one of my former professors. I was supposed to give faith. Instead my faith got stronger. I saw in her eyes something that I have never seen in nobody’s eyes. Longing for our Lord. Our Lord. I know him, but still not well enough. I trust Him. I know He lives. I heard Him. I wish I could take him everywhere I go.

Ha nem lennének barátaim... és nem lenne családom

Azt hiszem, hogy ma este csodálatosan rádöbbentem arra, hogy ha nem lennének barátaim és nem lenne családom, akkor most csövelhetnék az utcákon. Mondanom sem kell miyen hálás vagyok. Aztán arra gondolok, hogy vajon annak a csöveseknek miért nincsenek barátaik, akik segítik, akkor amikor még nem bír a saját lábán állni.
A hála gondolata ez, és a reményé, hogy egyszer meghálálhatom nekik. :)

Utak, megállók - megállok, utazom

Régen írtam. Sokat utaztam. Bukareste-Csík, Csík-Bukarest, Csík-Gyergyó, Gyergyó-Csík, Csík-Vásárhely, Vásárhely-Sóvárad. Itt megálltam. Az idő is megállt, talán csak a sárguló falevelek, és a távolban elsuhanó autók nem hitték el. Aztán egyik reggel hótakaró borította a domboldalt. Tél lett. Gondoltam. Milyen szép is az. A nap felkelt és lenyugodott. A szívem elaludt, felébredt és zakatolt vissza a múltba és előre, tervezve azt amiből majd múlt. Néha megpróbáltam elképzelni azt a sok bajt, ami a világban zajlik, amíg számomra csak a csendes domboldal, és a nap halk vándorlása létezett - elképzelni, most látom, hogy nem lehet. Most, hogy már nem vagyok ott. Most, hogy már itt vagyok. Ahol látom, hogy emberek élnek-haldokolnak. Látom, hogy elesnek, beütik fejüket és elfelejtenek járni. Látom, hogy vannak gyermekek, akik még nem tudnak járni, és csak a Papa tudja, hogy megtanulnak-e majd járni. Látom, hogy a gonosz körül jár, és nézi, hogy kit nyelhetne el, és látom, hogy az emberek már nem ismerik Teremtőjüket, pedig vágynak rá. Látom, hogy mily gyenge vigasztaló vagyok, és szégyenkezős, még akkor is, ha nem kellene. Látom, hogy szeretnem kellene, és szeretni vágyom. Utazom. Csík-Vásárhely, Vásárhely-Várad. Várad-Biharkeresztes. Biharkeresztes-Várad. Várad-Biharkeresztes. Reggel. Este. Hű vagy Uram. Együtt utazol velem. Bárcsak én utaznék veled. Bárcsak én utaznék veled. Bárcsak értenélek jobban, még jobban. Még jobban.
Beszélgettem egy tanárnőmmel. Nekem kellett volna hitet adni, és az én hitem erősödött, míg szemében láttam, amit senki szemében nem látni így: a vágyat az Úr után, akit én már ismerek, de nem eléggé, akiben hiszek, mert tagadni nem tudom, hiszen hangját hallottam. Már nem is hiszem. Tudom. Bárcsak őt vinném mindenhova, és nem magamat. Bárcsak Ő vinne engem mindenhová.

A csodák hétvégéje

Brassóban voltam a hétvégén... ja a hugom bejutott Bukarestbe, én meg megvettem egy új topánkát...de nem erről akarok irni, hanem a Brassói Crescendo Konferenciáról.
Rácsodálkoztam az Úrra és a zenére, mely a szivének hangja, es egy emberre, aki beszélhet a Teremtővel, a zene hullámain.

Bukarestben

:) Ket teljes szabad napom van Bukarestben. Hat ez nem az a varos, melynek lelkesedve ugrom neki, hogy felfedezzem, de lassuk...
A hugocskam felvetelizik, es vagyok a kisero... szeretek itt lenni vele... erte. Nahat a hugom egyetemista lesz. Penteken felvetelizik, nem konnyu cucc, kerlek imadkozzatok erte.
Most ennyi.

Te pedig maradj velem

:) hat nem csodálatos, hogy a Mindenség Ura igy szól hozzánk????
Te pedig maradj velem.

Itthon

Szóval eljött az idő, hogy szóljak: Itthon vagyok. Hogy az otthon az itt van-e? az egy másik kérdés. Nehéz átállni maradjunk ennyiben... emlékeztessen valaki, hogy otthon igazából a PaPánál vagyok.
Irok majd arról is, hogy hogyan tovább, de valami azt súgja, hogy szükség lesz a türelmetekre, mert egy picikét szét kell néznem.................................

ket het ...

hm... tudom tudom ...illene irni... de zajlik a MasterWorks Festival es ha az ember lanya New Hampshire akcentusba kell beszeljen a szinpadon, akkor igencsak radobben, hogy a magyar tajszolasok konnyen elsajatithatoak... na New Hampshire... ami se nem ir es se nem deli ... hanem a ketto kozott... na ez sok az en szekely agyamnak... talan ha sikeresen tudnam keverni a csiki tajszolast az amugy egyszeruen international englishemmel (ami mar egymagaban kihivas) akkor talan talan sikerulne.
Ket het mulva otthon leszek.
Jaaa... augusztus 21,22,23 osszeroff a Hargitan, aki szeret engem az legyen ott...:)
Hamarosan talalkozunk. hahahahahaa