péntek, július 16, 2010

Én vagyok az, aki veled beszélek

rádnézek, de
mégsem látom
szívem tükörképét

elém állsz
állok, de nem
előtted

mégsem előtted

időznöm kellene

vagy komolyan
belenézni a szemedbe

irgalmad simogatása
lehetne bűngörcseimen

szívem tükörképét
látnám
ha

4 megjegyzés:

C. Á. írta...

Ó, mondd, midőn szemeid az égre szegezed, s tekinteted égre emeled, ó, mondd, talpad a földet éri-e még?

C. Á. írta...

Ó, bocs, megint... Nem tudtam, hogy tűsarkúban lábujjhegyed is alig éri a degenyeges földet, főleg ha... Ó, bocs... Az állatkertben is egy medvebocs...

C. Á. írta...

Ime a költészet, mely filozófiai régiókban röpköd! Hé! A föld sáros, süpped a bakancs alatt...

C. Á. írta...

Még lenne egy-két olvasatom: az egyik: hát ez egy istenes vers, a másik: hát ez egy szerelmes vers. Hümmm. Azért ennyire mégsem mosódtak egybe a dolgok még Balassinál se!