A nagymamámat és az édesanyámat is megműtötték a múlt héten. Egyik sem kis műtét, egyik sem élet-halál kérdés, de mindkettőjük felépülési ideje hosszabb lesz. Én nem tudok ott lenni velük, de éjjel mégis nyugodtan alszom, mert tudom, hogy az Úr vigyáz rájuk. Micsoda kegyelem ezt ilyen erősen tudni.
Élet-térképet készítettünk ezen a héten. Száraz adatok és piros-betűs események, hősök és ősök és Isten, aki mindezt akarta, aki engem akart. Mit akar még? Ez itt a kérdés? És ezért vagyok én itt. Tudni akarom, hogy mit akar az aki az eget és a földet teremtette az én életemben. Kicsit költői kérdés, és ugyanolyan költői türelmetlenséggel szeretnék válaszolni rá.
Butaságokat beszélek. Az élet legfontosabb kérdésére nem várok választ? Hogy is juthatott ilyen eszembe? Talán a bátortalan szívem nem akarja hallani a választ. Bátortalan szív, melyet táplál a félelem, mert nem szabott határt neki az Istenbe vetett bizalom. Bekötött szemmel oly bátran járok, ha barátom vezet, és a Megfeszített lépteit félem követni? Mily Hazugság tart megkötözve engem? Mily jogtalan Hazugság? A Megfeszítettért, Jézus Krisztusért hagyj szabaddá válnom engem! Az Ő nevenék hallatán meghajol minden térd, és elszakadnak a láncok. Ő értem jött. Mert én elismertem gonoszságom, félszegségem, betegségem és ha újabb nyavaja üti fel fejét azt is elismerem, mert gyógyulni akarok, az Ő dicsőségére, hogy szeretetben éljek, most és mindörökké, ámen.
hétfő, november 03, 2008
péntek, október 31, 2008
Csokigyár
Tegnap este csokigyárban voltam. Háááát, nagyon nagy kedvet kaptam arra, hogy csokoládé szobrokat alkossak. Ez csak amolyan fellángolás, azt hiszem még hobbi szinten sem érdekel a dolog, de azért olyan finommmmm foglalkozás lenne.
Megkóstoltam a forrócsokoládéjukat. Szóval a vizzel feltöltött porcuccot többé nem nevezhetem forrócsokinak... És micsoda karamellájuk van...
Szóval a tegnap este a közösség sweet-eveningje volt. Már csak egy sweet-heart hiányzot, bár csokoládéból biztosan ízletes szívet lehet gyúrni.
Közeledik a bemutatóm időpontja, és én egyre jobban izgulok. Ez az angol nyelv nem sicimici... pláné, ha Oscar Wild szintjén kell megszólalni.
Olyan gyorsan telnek a hetek, es nekem annyi dolgom van.
Az éjjek hajócsavarról álmodtam. Inkább hajnalban, vagy reggel? Mindegy. A hajócsavar a lényeg. Tudja valaki, hogy hány részből áll egy hajócsavar?
Áldott napokat.
Megkóstoltam a forrócsokoládéjukat. Szóval a vizzel feltöltött porcuccot többé nem nevezhetem forrócsokinak... És micsoda karamellájuk van...
Szóval a tegnap este a közösség sweet-eveningje volt. Már csak egy sweet-heart hiányzot, bár csokoládéból biztosan ízletes szívet lehet gyúrni.
Közeledik a bemutatóm időpontja, és én egyre jobban izgulok. Ez az angol nyelv nem sicimici... pláné, ha Oscar Wild szintjén kell megszólalni.
Olyan gyorsan telnek a hetek, es nekem annyi dolgom van.
Az éjjek hajócsavarról álmodtam. Inkább hajnalban, vagy reggel? Mindegy. A hajócsavar a lényeg. Tudja valaki, hogy hány részből áll egy hajócsavar?
Áldott napokat.
hétfő, október 27, 2008
Egy este, hárfa, fuvola,tánc és egy CD borító felkavaró sorai
Micsoda nyugodt este én Uram, én Istenem! Köszönöm a békességet, a szép zenét, a nyugalmat, a jelenlétedet, hogy szépíted a szívem, és tisztogatod a gaztól és önmagamtól. Kettőnk útjában állok, érzem én Uram. Félre kellene állnom, hogy végre átölelhess. Oldd ki bilincseimet... te, aki eljegyeztél magadnak!
Olyan káinszerű szívem van. Ezt fogalmaztam meg, és ezt írom le. Bizonyítani akarok, de a termésem nem jó, ezért irigy vagyok, arra, akinek a termése jó. Könyörülj rajtam, hadd jussak jobb sorsra, URAM! Lásd valóban bizonyítani akarok, és tudom, hogy rémes ötlet, mert mit adhatok neked, amit nem tőled kaptam Uram. Van néhány fonyadt, kukacos gyümölcsöm?
Táncra hívtál, és táncolni akartam Veled, de közénk áltam. Félre kell állnom, mert az ölelésedre vágyom, rád URAM, nem magamra.
Valami egészen elképesztőt olvastam ma egy CD boríton: azok, akik közszemlére állították gyengeségüket, szégyenüket és bűnösségüket azoknak adatott meg, hogy örömmel igyanak az örök megbocsátás és szeretet forrásaiból. Míg azok, akik azon fáradoztak, hogy önigazolásuk omladozó homlokzatát kitámasszák, nevetséges és fájdalmas helyre szorultak, észre sem véve, hogy a szeretet és saját szabadságuk ellen küzdtöttek minden erejükkel.
Ugyan ki nem veszi észre, ha egy ház homlokzata omladozik, hogyan lehet azt elrejteni, úgy tenni mintha nem omlana. A nagypapám házába “beleállt” a gomba. Belülről szedi szét a házat. Hatalmas gerendákkal támasztották ki imitt-amott, és a homlokzatot hiába vakolják újra és újra. Pedig milyen jól esett annak idején nagyapámnak, hogy újra lett vakolva, és nem azt nézi mindenki, hogy omlik meg a háza.
Én gyakran tapasztom a vakolatot, hogy senki ne lássa a repedéseket. Nem lenne könnyebb megmutatni annak, aki a legjobban ért ahhoz, hogy helyrehozza? Nézd, Uram itt van. Nem fest túl jól, de nem tagadom, és nem állok utadba, szörnyen dolgozva és kapálózva a kis nevetséges ecsetemmel és vízfestékemmel, hogy eltűntessem homlokzatom repedéseit. Gyere és vakarj le mindenféle mázat, ha kell döntsd le a falakat és építsd újra, mert én beismerem, hogy nem értek hozzá.
Csodállak Uram, mert igazi MESTER vagy. NEM. TE vagy A MESTER. Te tudod, hogy jó nekem, és én vakon bízom benned...
Olyan káinszerű szívem van. Ezt fogalmaztam meg, és ezt írom le. Bizonyítani akarok, de a termésem nem jó, ezért irigy vagyok, arra, akinek a termése jó. Könyörülj rajtam, hadd jussak jobb sorsra, URAM! Lásd valóban bizonyítani akarok, és tudom, hogy rémes ötlet, mert mit adhatok neked, amit nem tőled kaptam Uram. Van néhány fonyadt, kukacos gyümölcsöm?
Táncra hívtál, és táncolni akartam Veled, de közénk áltam. Félre kell állnom, mert az ölelésedre vágyom, rád URAM, nem magamra.
Valami egészen elképesztőt olvastam ma egy CD boríton: azok, akik közszemlére állították gyengeségüket, szégyenüket és bűnösségüket azoknak adatott meg, hogy örömmel igyanak az örök megbocsátás és szeretet forrásaiból. Míg azok, akik azon fáradoztak, hogy önigazolásuk omladozó homlokzatát kitámasszák, nevetséges és fájdalmas helyre szorultak, észre sem véve, hogy a szeretet és saját szabadságuk ellen küzdtöttek minden erejükkel.
Ugyan ki nem veszi észre, ha egy ház homlokzata omladozik, hogyan lehet azt elrejteni, úgy tenni mintha nem omlana. A nagypapám házába “beleállt” a gomba. Belülről szedi szét a házat. Hatalmas gerendákkal támasztották ki imitt-amott, és a homlokzatot hiába vakolják újra és újra. Pedig milyen jól esett annak idején nagyapámnak, hogy újra lett vakolva, és nem azt nézi mindenki, hogy omlik meg a háza.
Én gyakran tapasztom a vakolatot, hogy senki ne lássa a repedéseket. Nem lenne könnyebb megmutatni annak, aki a legjobban ért ahhoz, hogy helyrehozza? Nézd, Uram itt van. Nem fest túl jól, de nem tagadom, és nem állok utadba, szörnyen dolgozva és kapálózva a kis nevetséges ecsetemmel és vízfestékemmel, hogy eltűntessem homlokzatom repedéseit. Gyere és vakarj le mindenféle mázat, ha kell döntsd le a falakat és építsd újra, mert én beismerem, hogy nem értek hozzá.
Csodállak Uram, mert igazi MESTER vagy. NEM. TE vagy A MESTER. Te tudod, hogy jó nekem, és én vakon bízom benned...
péntek, október 24, 2008
A nyilvánvalót tagadni nem kell, mert nem lehet
Helyét kéri a létező,
és áttöri a távolság leplét.
Szépen fáj a létező,
és szépen él.
Elszorítja torkom a szépségben létező,
és él, él mindörökké.
(neked)
és áttöri a távolság leplét.
Szépen fáj a létező,
és szépen él.
Elszorítja torkom a szépségben létező,
és él, él mindörökké.
(neked)
kedd, október 21, 2008
My cublicle... és hétvégi gondolatok
Cubicle... vagyis az irodám. Így hívják errefelé, a kb 4 négyzetméternyi területet, amelyet három 2m-es fal és egy 1m-es fal vesz körül.
Egy laptop, egy telefon, egy lámpa, egy asztal, amely majdnem körülvesz, ceruzatartó, akta tartó. Az én kis kuckóm.
Cyd, aki az én felettesem ma nagyon édes videoval lepett meg. My cubicle song. A youtube-n megtalálható:
http://www.youtube.com/watch?v=Hjhi_FHxY8k
:)))))
Persze mindebből egy szó sem igaz.
A hétvégén egy újabb templomot látogattam meg, ez sem katolikus, de állítom, hogy Isten igazságát hirdetik. Itt inkább a kereszténységről és az Istenről beszélnek, nem annyira fontos, hogy ki milyen felekezethez tartozik.
Tegnap marketing szemináriumon voltam, South Bend nevezetű kisvárosban. Én és a marketing. Na puffff. Hát tényleg van humorérzéke az Úrnak. Egészen használható infokkal láttak el, és tágul a kis agyam. Érzem...
Az ötleteim nagyrészét elfogadták, ezért lassan konkrétabban tudom majd, hogy mi a feladatom.
Néhány gondolat a hétvégéről:
Nem hagyhatom, hogy az üdvösség vihara lágy szellővé csituljon a szívemben, és aztán szélcsend legyen. A mai Szeled Uram soha többé nem kergeti meg úgy a faleveleket mint ma.
Félre állok utamból, hogy követni tudjalak, mert nem akarok magamban élni untalan.
Ki akarom nyújtani kezem. Mások felé nyúztózni lenne jó, de ilyent mozdulni oly bénán tudok. Szívátültetésre van szükségem Uram. Mert a parancsot a szív adja. Ha nincs parancs sorvad a kar. Elsorvadt karom hitben emelem hozzád és legyen hitem szerint, hogy bizsergés fut végig rajta, ahogy az elszáradt rostok hosszú idő után újból hírt vihetnek Másoknak arról, hogy élsz.
Egy laptop, egy telefon, egy lámpa, egy asztal, amely majdnem körülvesz, ceruzatartó, akta tartó. Az én kis kuckóm.
Cyd, aki az én felettesem ma nagyon édes videoval lepett meg. My cubicle song. A youtube-n megtalálható:
http://www.youtube.com/watch?v=Hjhi_FHxY8k
:)))))
Persze mindebből egy szó sem igaz.
A hétvégén egy újabb templomot látogattam meg, ez sem katolikus, de állítom, hogy Isten igazságát hirdetik. Itt inkább a kereszténységről és az Istenről beszélnek, nem annyira fontos, hogy ki milyen felekezethez tartozik.
Tegnap marketing szemináriumon voltam, South Bend nevezetű kisvárosban. Én és a marketing. Na puffff. Hát tényleg van humorérzéke az Úrnak. Egészen használható infokkal láttak el, és tágul a kis agyam. Érzem...
Az ötleteim nagyrészét elfogadták, ezért lassan konkrétabban tudom majd, hogy mi a feladatom.
Néhány gondolat a hétvégéről:
Nem hagyhatom, hogy az üdvösség vihara lágy szellővé csituljon a szívemben, és aztán szélcsend legyen. A mai Szeled Uram soha többé nem kergeti meg úgy a faleveleket mint ma.
Félre állok utamból, hogy követni tudjalak, mert nem akarok magamban élni untalan.
Ki akarom nyújtani kezem. Mások felé nyúztózni lenne jó, de ilyent mozdulni oly bénán tudok. Szívátültetésre van szükségem Uram. Mert a parancsot a szív adja. Ha nincs parancs sorvad a kar. Elsorvadt karom hitben emelem hozzád és legyen hitem szerint, hogy bizsergés fut végig rajta, ahogy az elszáradt rostok hosszú idő után újból hírt vihetnek Másoknak arról, hogy élsz.
péntek, október 17, 2008
Isten országa
Tegnap este a nagy főnök vendégelt meg bennünket. Igazából Patricknek kell szólítani, és olyannyira szerény és barátságos, hogy akár el is lehetne felejteni, hogy ő a főnök, és egyébként meg mindenki igazgató itt, de az IGAZI nagy főnök a Papa. Ezt már biztosan írtam, de nem győzöm eleget írni, mert oly nagy örömmel tölti el a szívem.
Lenyűgöz továbbá az is, hogy itt minden munkát az úgymond társulati tagok végeznek. Nem is bíznák másra azt hiszem. Fontosnak tartják, hogy az amúgy felhőkben járó, most mondjam azt, hogy művészek(?) megszervezzék saját munkakörüket, és egyáltalán nem pánikol senki attól, hogy én, egy színész, legyen a PR igazgató.
Nem olyan rég kifejtettem azon álláspontomat, hogy a PR azon kevés szakmák közé tartozik, amelyet soha életben nem tanulnék vagy végeznék szívesen. Szeretem a Papa humorérzékét.
Patrick egy nagyon fontos tanáccsal látott el, és azt hiszem, hogy ennél jobbat nem is mondhatott volna: PRAY AND THINK! Imádkozz és gondolkozz! Gyorsan ki is ragasztottam kis irodám falára. Erről jut eszembe... lassan ki kellene dekorálnom kis kuckómat...
Holnap már péntek van... egyszerűen nem tudom mikor telt el ez a hét.
Szombaton gulyásra invitáltam kis társulat-közösségünket, mind a 14 igazgatót :). Remélem senkit nem hagytam ki.
Szóval a tegnap este Patricknél volt a közösségi est. Megnéztük a CPAF legelső video felvételét, 1988-ben készült. Akkor hat éves voltam, és elsős, és a Papa már akkor tudta, hogy egyszer részesévé vállok ennek a szogálatnak, melynek az a célja, hogy Jézus Krisztust szeretetét meghirdesse az előadóművészek világában.
Nagyon komolyan vesznek mindent, de érdekes módon semminek sincs izzadság szaga, és senki sem stresszeli a másikat, senki nem fikáz senkit... nincs állandó zúgolódás, elégedetlenség, és annyi minden amelyből otthon néhanapján alig láttam ki, és néha én magam is generáltam hasonló hangulatot.
Ja... és ez nem azért van, mert ez Amerika, és az embereknek pénzük van és nyugodtak lehetnek, hanem azért mert gyerek szívvel bíznak az Úrban, és hálás szívvel élnek minden nap. És örülnek mindennek ami szép, és nem felejtenek el kedvesen szólni a másikhoz, bátorító véleménnyel lenni.
Sokszor azt érzem, hogy az európai szívem kesernyés... azon kaptam magam, hogy valamibe vagy valakibe jó lenne már belekötni... rossz véleménnyel lenni.
Nem azt akarom mondani, hogy tökéletesek itt az emberek, nem, de higgyétek el, annyira más a munkahangulat azáltal, hogy nincs állandó fikázás, “szarozás”, szivatás, depizés, elégedetlenkedés és zugolódás... persze mindez azért van és azért lehet, mert Jézus Krisztus a főnök, és egyre inkább Ő lesz... mindannyiunknak növekednünk kell az Ő szeretetében, hogy egyre inkább elmondhassuk, hogy Ő él mibennünk.
"Isten országa köztetek van"
Lenyűgöz továbbá az is, hogy itt minden munkát az úgymond társulati tagok végeznek. Nem is bíznák másra azt hiszem. Fontosnak tartják, hogy az amúgy felhőkben járó, most mondjam azt, hogy művészek(?) megszervezzék saját munkakörüket, és egyáltalán nem pánikol senki attól, hogy én, egy színész, legyen a PR igazgató.
Nem olyan rég kifejtettem azon álláspontomat, hogy a PR azon kevés szakmák közé tartozik, amelyet soha életben nem tanulnék vagy végeznék szívesen. Szeretem a Papa humorérzékét.
Patrick egy nagyon fontos tanáccsal látott el, és azt hiszem, hogy ennél jobbat nem is mondhatott volna: PRAY AND THINK! Imádkozz és gondolkozz! Gyorsan ki is ragasztottam kis irodám falára. Erről jut eszembe... lassan ki kellene dekorálnom kis kuckómat...
Holnap már péntek van... egyszerűen nem tudom mikor telt el ez a hét.
Szombaton gulyásra invitáltam kis társulat-közösségünket, mind a 14 igazgatót :). Remélem senkit nem hagytam ki.
Szóval a tegnap este Patricknél volt a közösségi est. Megnéztük a CPAF legelső video felvételét, 1988-ben készült. Akkor hat éves voltam, és elsős, és a Papa már akkor tudta, hogy egyszer részesévé vállok ennek a szogálatnak, melynek az a célja, hogy Jézus Krisztust szeretetét meghirdesse az előadóművészek világában.
Nagyon komolyan vesznek mindent, de érdekes módon semminek sincs izzadság szaga, és senki sem stresszeli a másikat, senki nem fikáz senkit... nincs állandó zúgolódás, elégedetlenség, és annyi minden amelyből otthon néhanapján alig láttam ki, és néha én magam is generáltam hasonló hangulatot.
Ja... és ez nem azért van, mert ez Amerika, és az embereknek pénzük van és nyugodtak lehetnek, hanem azért mert gyerek szívvel bíznak az Úrban, és hálás szívvel élnek minden nap. És örülnek mindennek ami szép, és nem felejtenek el kedvesen szólni a másikhoz, bátorító véleménnyel lenni.
Sokszor azt érzem, hogy az európai szívem kesernyés... azon kaptam magam, hogy valamibe vagy valakibe jó lenne már belekötni... rossz véleménnyel lenni.
Nem azt akarom mondani, hogy tökéletesek itt az emberek, nem, de higgyétek el, annyira más a munkahangulat azáltal, hogy nincs állandó fikázás, “szarozás”, szivatás, depizés, elégedetlenkedés és zugolódás... persze mindez azért van és azért lehet, mert Jézus Krisztus a főnök, és egyre inkább Ő lesz... mindannyiunknak növekednünk kell az Ő szeretetében, hogy egyre inkább elmondhassuk, hogy Ő él mibennünk.
"Isten országa köztetek van"
csütörtök, október 16, 2008
Nem számlálom tovább
Azt hiszem nem írok többet amerika akárhány szám bejegyzést, mert kissé unalmasnak tűnik, és már lassan úgyis megbarátkoztok a gondolattal, hogy itt vagyok.
Ma volt az első olvasópróbám...hát. Mondanom sem kell, hogy egy kortyot ha értettem az egészből. Hihetetlen gyorsan olvasnak, alig tudom követni... kellett nekem Amerika gondoltam magamban. De igazából nem Amerika kell, hanem az amire az Úr elhívott. A nyelvi akadály csak motivál, és hiszem, hogy nem lesz sokáig akadály.
Ma nyújtottam be az első három projektemet, kiváncsi vagyok mit szólnak hozzá.
Most pedig vége a munkának. Ma edző terembe megyek, és teljesen ingyen van nekünk, mert a város szereti ezt a közösséget és minden jóval ellát.
Ma volt az első olvasópróbám...hát. Mondanom sem kell, hogy egy kortyot ha értettem az egészből. Hihetetlen gyorsan olvasnak, alig tudom követni... kellett nekem Amerika gondoltam magamban. De igazából nem Amerika kell, hanem az amire az Úr elhívott. A nyelvi akadály csak motivál, és hiszem, hogy nem lesz sokáig akadály.
Ma nyújtottam be az első három projektemet, kiváncsi vagyok mit szólnak hozzá.
Most pedig vége a munkának. Ma edző terembe megyek, és teljesen ingyen van nekünk, mert a város szereti ezt a közösséget és minden jóval ellát.
szerda, október 15, 2008
Vers
többezer kilométer, egy rajzszeg
26 évet szövegez a térkép egy pontjára
én itt vagyok
tán minden nap elhoz egy évet
és egy hónap múlva mindenestől itt leszek
vagy nem
26 évet szövegez a térkép egy pontjára
én itt vagyok
tán minden nap elhoz egy évet
és egy hónap múlva mindenestől itt leszek
vagy nem
Oravecz
Képzeljétek. Oravecz Imre 1972 Szeptember című művét lefordították angolra. Napokon belül a kezemben lesz. Címe: When you become She... Nagyon tetszik ez a cím.
kedd, október 14, 2008
Amerika 3.
Telve van a szívem lelkesedéssel...
Mindenkinek kívánom, hogy olyan helyen dolgozzon egyszer, ahol a Papa a főnök, ahol ő ülteti a szeretetet, a figyelmességet az emberek szívében.
Egy hete vagyok, és JÓ nekem itt lenni, annak ellenére, hogy hiányoztok... Még jó, hogy az Isten tud magyarul, és örülök, hogy a nyelvi akadály, nem akadály NEKI... így nekem sem. Minden nap gazdagodik a szókincsem, és ez jóóóóóóóóó.
November 9.-én lesz az első előadásom. Teljesen szabadon választhatok, gondolkodhatok, ügyködhetek.
Isten JÓ, MEGTARTÓ, HŰSÉGES, ERŐS HARCOS, NAGYSZERŰ ÉS MINDENBEN TÖKÉLETES. WOW. Milyen szép napunk van. Ölellek benneteket.
Mindenkinek kívánom, hogy olyan helyen dolgozzon egyszer, ahol a Papa a főnök, ahol ő ülteti a szeretetet, a figyelmességet az emberek szívében.
Egy hete vagyok, és JÓ nekem itt lenni, annak ellenére, hogy hiányoztok... Még jó, hogy az Isten tud magyarul, és örülök, hogy a nyelvi akadály, nem akadály NEKI... így nekem sem. Minden nap gazdagodik a szókincsem, és ez jóóóóóóóóó.
November 9.-én lesz az első előadásom. Teljesen szabadon választhatok, gondolkodhatok, ügyködhetek.
Isten JÓ, MEGTARTÓ, HŰSÉGES, ERŐS HARCOS, NAGYSZERŰ ÉS MINDENBEN TÖKÉLETES. WOW. Milyen szép napunk van. Ölellek benneteket.
hétfő, október 13, 2008
Ameriak 2. - képek a házról, a tóról
Azt is mondhatnám, hogy ikres házban lakunk. Négy lány. Középen van egy hatalmas nappali, hatalmas ablakokkal. Ezt lathatjátok a képen. És en ezt lathatom minden nap.
És a naplemente. Minden nap egy, és minden nap gyönyörű.
Hát a vitorlás csónakok, vagy hajók vagy micsodák nem a mi tulajdonunk. Sajnos.
Házacskánk. Előről, hátulról... részletekben.
Hát szép helyen lakom. Nem?
Minden reggel kimegyek az udvarra, és hangos magyar szóval dicsérem az URAT.
csütörtök, október 09, 2008
Amerika 1.
Nos... sikerült előbányászni a magyar billentyűzetet, tehát nagy lendülettel és magyarosan foghatok neki első beszámolómhoz. Már türelmetlenül várjátok... tudom.
Nehéz ... kicsit úgy érzem, hogy forog velem a világ, vagy én forgok benne, vagy ha nem is forgok kissé furcsa ez a helyzet. Olyan mintha egy másik életet kezdenék élni. Tudom, hogy furcsán hangzik, de valahogy így érzem magam. Itt van ez az időeltolódás... soha nem érdekelt, de néhány napja magamtól ébredek hajnali 5-kor vagy 6-kor. Az édesapám büszke lenne rám. Otthon most éjjel 2 óra van... vuuuu. Mindenki alszik. Vagy nem?
És itt ez az drága angol nyelv. Én azt hittem, hogy tudok angolul, és alapjáraton tudok is, de kissé gyorsan beszélnek itt, és, ha kajákról kezdenek kérdezni, akkor megáll a tudományom. Ma reggelire az ismert rántotta mellett valami sárga izét ettem tejjel összekeverve. Íze nem volt, de jó volt. Mondták, hogy mi az, de nem értettem... Ja és a rántotta mellett találtam két fasírtot... gondoltam: jé fasírt, aztán kiderült, hogy az a kenyér. Hűha... de állítólag ORGANIC cucc, szóval drága, de jó. A hízás nagyon is fenyeget... két napja vagyok itt, és észrevettem, hogy ez tényleg nem vicc... nem fogom kivárni, hogy mennyire vagyok képes meghízni. Ma bevásáróltam vettem Indiana-i pityókat, veres hagymát, disznós husit, zöldségeket. Én fogok főzni. Eszméletlen, hogy milyen ízetlenül főznek. Az egészsges kajának nincs íze, a McDonaldsot pedig utálják, bár a Burger King-ben enni sem túl nagy élmény.
Szóval életem leghosszabb napját éltem meg október hetedikén. Egészen pontosan 32 órás nap volt, ha jól számolok. Román idő szerint reggel fél 5kor keltem. 13 óra indult a repülőgépem Londonba. A reptereken nem lehet eltévedni, csak azt tudom mondani, hogy nyugi nyugi... nem nagy ügy. Minden ki van írva. Londonban az ötös terminálról a hármasra kellett mennem, egyszerű volt ... És ekkor jött az első motozás, és csomagkipakolás. Egy nagyon kedves muzulmán lánnyal társalgott velem, mialatt Jézusról érdeklődött. Azt akarta tudni, hogy a zsidók ölték-e meg Jézust.
Aztán egyszerűen rövidre zárta a témát: Végülis egy isten van... de kiváncsi arra, hogy miben más a Biblia Istene... és közben kipakolta a kézitáskám, megtalálta a Bibliámat, a farmer dzsekimet, és a bátyámtól kapott polar felsőmet a taknyos papírzsepikkel a zsebében...a motozós lány keze is taknyos papírzsebkendőimbe ütközött. Szerencsésen véget ért a motozás és a kissé felszínes beszélgetés az Istenről, elfoglalhattam helyemet a várakozóban. Bájos látvány lehettem, mert egy kérdőívezős hölgy kiszúrt magának. Mindenfélét kérdezett, és nagyon kedves volt. Mondtam neki, hogy én nem szoktam reptereken vásárolni... nem is volt másra kiváncsi. De azért hiretelen kitöltött egy tízoldalas kérdőívet.
Rövidesen egy Boingen találtam magam. G ülés. Teljesen rendben volt. Ez a SZiget széle. Közelről nem volt tele a gép, kényelmesen használtam két széket is. Az előttem levő képernyő nem működött, de sebaj, a mellette lévő igen. Kedvemre szórakozhattam. Szóval ez annak érdekes aki még nem volt utazott ilyen repgépen. Lehet zenét hallgatni, filmet nézni, játszani stb stb... Többek között az August Rush is szerepelt a listán...
Amit én néztem: Kevin Costner egy lepukkant apa, akinek van egy okos lánya. Éppen választások vannak, és a lány szeretné, ha az apja szavazna, de az berug, és nem ér el a szavazóközpontba... az okos kiscsaj elveszi apja szavazokártyáját az alvó felügyelő elől, és szavazni akar, de ekkor a takarítónő kihúzza a szavazógépet a PRIZáBóL, a lány megijed és elszalad. Itt kezdődnek a bonyodalmak ... oooo... SZAVAZÁS úgy a filmben mint az életben... Fülembe cseng Pap Laci egyik mondata, melyet tulajdonképpen Wass Albertnek címeztek néhány évvel ezelőtt: ITT MINDENKI AZT OLVAS, AMIT MI AKARUNK, HOGY OLVASSON, ÉS MINDENKI AZT NÉZ, AMIT MI AKARUNK, HOGY NÉZZEN... hmmmm. Nem lehet nem észrevenni a film népnevelő szándékát.
Chicagoba érkezvén nem volt túl zűrös az ellenőrzés, de időközben a rendőr magyarázta a kollégájának, hogy több százan érkeznek a nyár elején J1-es vízummal Romániából. Engem aligha vettek figyelembe... nem is nagyon igényeltem. Hamar megtaláltam a táskámat, pedig felkészültem már arra, hogy elhagyták félúton, és nagy kártérítést követelek. Irány a kijárat. Sokan várakoznak...nem is olyan sokan... a lényeg, hogy engem nem vártak. Senki nem szorongatta a nevemmel jelzett táblát. Vártam vagy tíz percet, vagy húszat. Nem estem kétségbe egyáltalán. Teljesen nyugodt voltam. Hanem egyszer csak kitaláltam, hogy az információnál megkérdezem, hogy nem-e mondanák be, hogy én itt vagyok, és aki értem jött az jelentkezzen. Erre azt kérdi a hölgy, hogy hívják azt aki vár... mondtam neki, nem tudom, mondja az én nevem. Mondom... próbalja megismételni, nem nagyon megy neki, de egyszer csak felcsillan a szeme... FEKETE... I had a friend... her name was Olga FEKETE, I know... És tökéletesen bemondta a nevem a hangosbemondóba. És abban a pillanatban megjelent egy kedves hölgy, táblával a kezében... A WILDERS családnál voltam elszállásolva. 11 gyerekük van. Focicsapat mi? Majdnem mindenki zenél a családba. Az anyuka fuvola tanár... mi is lehetne más? Nem?
Másnap szétnéztem Chicago egyik kis külvásrosában... Halloween készülődik... örültem, hogy a WILDERS family nem ünnepli a Halloweent. A gyerekek otthon tanulnak, WILDERS mami tanítja őket. Néhány órára azért iskolában mennek, inkább a szocializáció végett gondolom. Nem tanulnak hülyeségeket, és közösen tanulmányozzák a Bibliát, és igyekeznek keresztény szemmel tanulni a tudományokat is. Nekem ez tetszik. Nagyon tetszik. Úgy a 11 gyerek, mint a HOME SCHOOLING.
Ezután JACOB, aki járt már Magyarországon... Sárospatakon, mely ugye néhány kilométerre van Sátoraljaújhelytől, és Linda hugival egyidős, és harmonikázik, bevitt a MILENIUM STATIONig, ahol beszáltam az alumínium vonatba, és SOUTH BEND airportnál szép kis alvás után felébredtem. Rögtön az út elején lehuppant mellém egy nagyon néger lány, szerintem észre sem vette, hogy egy székely leányzó mellé csöppent.
South Bend airport... ITT VÁRTAK. ANNAKA, FAITH és JULY, színessel írták fel a nevem és nagyon örültek nekem. Ők szintén internshipesek.
Ekkor kezdődtek a kommunikációs problémák, nehezen értettem amit mondtak, és nehezen tudtam mondani, amit akartam... nem is értem... én azért ennél sokkal jobban beszélek angolul... Sebaj, lehet, hogy csak néhánynapos jelenség.
A házunk a tópartra néz, és nagyon nagyon édiiiiii. Kivülről olyan kicsinek tűnik, de belülről más a helyzet...hatalmas konyhánk van, a szobám két fala csupa ablak, és a tópartra néz... gyönyorűséges hátsó udvar, és akár fejest is ugorhatnék a tóba, de a nem teszem...
A munkahelyem szintén tágas és szép... és külön irodám van... haaaa... majd remélem, hogy tudok néhény képet is mellékelni. Úgy képzeljétek el, mint a filmekben a néhány fallal elválasztott helyet, laptop és rtelefon az asztalon, és minden szükséges cucc.
Talán két hét múlva lesz az első fellépésem, de erről majd később. A munkám: DIRECTOR OF PUBLIC RELATION, NATIONAL AND INTERNATIONAL PUBLICITY.
Voltam az ALDI-ban vásárolni... Alig találtam számomra felismerhető és ehető kaját. rengeteg nassolni való cucc van, és egy halom ilyen olyan szósz... nem keltették fel érdeklődésem. Na azért vettem ezt-azt. Ma este összeütök valami franko kaját...
Most ennyi.
Legyetek áldottak, én az vagyok, és egyre inkább az leszek.
Krisztina
Nehéz ... kicsit úgy érzem, hogy forog velem a világ, vagy én forgok benne, vagy ha nem is forgok kissé furcsa ez a helyzet. Olyan mintha egy másik életet kezdenék élni. Tudom, hogy furcsán hangzik, de valahogy így érzem magam. Itt van ez az időeltolódás... soha nem érdekelt, de néhány napja magamtól ébredek hajnali 5-kor vagy 6-kor. Az édesapám büszke lenne rám. Otthon most éjjel 2 óra van... vuuuu. Mindenki alszik. Vagy nem?
És itt ez az drága angol nyelv. Én azt hittem, hogy tudok angolul, és alapjáraton tudok is, de kissé gyorsan beszélnek itt, és, ha kajákról kezdenek kérdezni, akkor megáll a tudományom. Ma reggelire az ismert rántotta mellett valami sárga izét ettem tejjel összekeverve. Íze nem volt, de jó volt. Mondták, hogy mi az, de nem értettem... Ja és a rántotta mellett találtam két fasírtot... gondoltam: jé fasírt, aztán kiderült, hogy az a kenyér. Hűha... de állítólag ORGANIC cucc, szóval drága, de jó. A hízás nagyon is fenyeget... két napja vagyok itt, és észrevettem, hogy ez tényleg nem vicc... nem fogom kivárni, hogy mennyire vagyok képes meghízni. Ma bevásáróltam vettem Indiana-i pityókat, veres hagymát, disznós husit, zöldségeket. Én fogok főzni. Eszméletlen, hogy milyen ízetlenül főznek. Az egészsges kajának nincs íze, a McDonaldsot pedig utálják, bár a Burger King-ben enni sem túl nagy élmény.
Szóval életem leghosszabb napját éltem meg október hetedikén. Egészen pontosan 32 órás nap volt, ha jól számolok. Román idő szerint reggel fél 5kor keltem. 13 óra indult a repülőgépem Londonba. A reptereken nem lehet eltévedni, csak azt tudom mondani, hogy nyugi nyugi... nem nagy ügy. Minden ki van írva. Londonban az ötös terminálról a hármasra kellett mennem, egyszerű volt ... És ekkor jött az első motozás, és csomagkipakolás. Egy nagyon kedves muzulmán lánnyal társalgott velem, mialatt Jézusról érdeklődött. Azt akarta tudni, hogy a zsidók ölték-e meg Jézust.
Aztán egyszerűen rövidre zárta a témát: Végülis egy isten van... de kiváncsi arra, hogy miben más a Biblia Istene... és közben kipakolta a kézitáskám, megtalálta a Bibliámat, a farmer dzsekimet, és a bátyámtól kapott polar felsőmet a taknyos papírzsepikkel a zsebében...a motozós lány keze is taknyos papírzsebkendőimbe ütközött. Szerencsésen véget ért a motozás és a kissé felszínes beszélgetés az Istenről, elfoglalhattam helyemet a várakozóban. Bájos látvány lehettem, mert egy kérdőívezős hölgy kiszúrt magának. Mindenfélét kérdezett, és nagyon kedves volt. Mondtam neki, hogy én nem szoktam reptereken vásárolni... nem is volt másra kiváncsi. De azért hiretelen kitöltött egy tízoldalas kérdőívet.
Rövidesen egy Boingen találtam magam. G ülés. Teljesen rendben volt. Ez a SZiget széle. Közelről nem volt tele a gép, kényelmesen használtam két széket is. Az előttem levő képernyő nem működött, de sebaj, a mellette lévő igen. Kedvemre szórakozhattam. Szóval ez annak érdekes aki még nem volt utazott ilyen repgépen. Lehet zenét hallgatni, filmet nézni, játszani stb stb... Többek között az August Rush is szerepelt a listán...
Amit én néztem: Kevin Costner egy lepukkant apa, akinek van egy okos lánya. Éppen választások vannak, és a lány szeretné, ha az apja szavazna, de az berug, és nem ér el a szavazóközpontba... az okos kiscsaj elveszi apja szavazokártyáját az alvó felügyelő elől, és szavazni akar, de ekkor a takarítónő kihúzza a szavazógépet a PRIZáBóL, a lány megijed és elszalad. Itt kezdődnek a bonyodalmak ... oooo... SZAVAZÁS úgy a filmben mint az életben... Fülembe cseng Pap Laci egyik mondata, melyet tulajdonképpen Wass Albertnek címeztek néhány évvel ezelőtt: ITT MINDENKI AZT OLVAS, AMIT MI AKARUNK, HOGY OLVASSON, ÉS MINDENKI AZT NÉZ, AMIT MI AKARUNK, HOGY NÉZZEN... hmmmm. Nem lehet nem észrevenni a film népnevelő szándékát.
Chicagoba érkezvén nem volt túl zűrös az ellenőrzés, de időközben a rendőr magyarázta a kollégájának, hogy több százan érkeznek a nyár elején J1-es vízummal Romániából. Engem aligha vettek figyelembe... nem is nagyon igényeltem. Hamar megtaláltam a táskámat, pedig felkészültem már arra, hogy elhagyták félúton, és nagy kártérítést követelek. Irány a kijárat. Sokan várakoznak...nem is olyan sokan... a lényeg, hogy engem nem vártak. Senki nem szorongatta a nevemmel jelzett táblát. Vártam vagy tíz percet, vagy húszat. Nem estem kétségbe egyáltalán. Teljesen nyugodt voltam. Hanem egyszer csak kitaláltam, hogy az információnál megkérdezem, hogy nem-e mondanák be, hogy én itt vagyok, és aki értem jött az jelentkezzen. Erre azt kérdi a hölgy, hogy hívják azt aki vár... mondtam neki, nem tudom, mondja az én nevem. Mondom... próbalja megismételni, nem nagyon megy neki, de egyszer csak felcsillan a szeme... FEKETE... I had a friend... her name was Olga FEKETE, I know... És tökéletesen bemondta a nevem a hangosbemondóba. És abban a pillanatban megjelent egy kedves hölgy, táblával a kezében... A WILDERS családnál voltam elszállásolva. 11 gyerekük van. Focicsapat mi? Majdnem mindenki zenél a családba. Az anyuka fuvola tanár... mi is lehetne más? Nem?
Másnap szétnéztem Chicago egyik kis külvásrosában... Halloween készülődik... örültem, hogy a WILDERS family nem ünnepli a Halloweent. A gyerekek otthon tanulnak, WILDERS mami tanítja őket. Néhány órára azért iskolában mennek, inkább a szocializáció végett gondolom. Nem tanulnak hülyeségeket, és közösen tanulmányozzák a Bibliát, és igyekeznek keresztény szemmel tanulni a tudományokat is. Nekem ez tetszik. Nagyon tetszik. Úgy a 11 gyerek, mint a HOME SCHOOLING.
Ezután JACOB, aki járt már Magyarországon... Sárospatakon, mely ugye néhány kilométerre van Sátoraljaújhelytől, és Linda hugival egyidős, és harmonikázik, bevitt a MILENIUM STATIONig, ahol beszáltam az alumínium vonatba, és SOUTH BEND airportnál szép kis alvás után felébredtem. Rögtön az út elején lehuppant mellém egy nagyon néger lány, szerintem észre sem vette, hogy egy székely leányzó mellé csöppent.
South Bend airport... ITT VÁRTAK. ANNAKA, FAITH és JULY, színessel írták fel a nevem és nagyon örültek nekem. Ők szintén internshipesek.
Ekkor kezdődtek a kommunikációs problémák, nehezen értettem amit mondtak, és nehezen tudtam mondani, amit akartam... nem is értem... én azért ennél sokkal jobban beszélek angolul... Sebaj, lehet, hogy csak néhánynapos jelenség.
A házunk a tópartra néz, és nagyon nagyon édiiiiii. Kivülről olyan kicsinek tűnik, de belülről más a helyzet...hatalmas konyhánk van, a szobám két fala csupa ablak, és a tópartra néz... gyönyorűséges hátsó udvar, és akár fejest is ugorhatnék a tóba, de a nem teszem...
A munkahelyem szintén tágas és szép... és külön irodám van... haaaa... majd remélem, hogy tudok néhény képet is mellékelni. Úgy képzeljétek el, mint a filmekben a néhány fallal elválasztott helyet, laptop és rtelefon az asztalon, és minden szükséges cucc.
Talán két hét múlva lesz az első fellépésem, de erről majd később. A munkám: DIRECTOR OF PUBLIC RELATION, NATIONAL AND INTERNATIONAL PUBLICITY.
Voltam az ALDI-ban vásárolni... Alig találtam számomra felismerhető és ehető kaját. rengeteg nassolni való cucc van, és egy halom ilyen olyan szósz... nem keltették fel érdeklődésem. Na azért vettem ezt-azt. Ma este összeütök valami franko kaját...
Most ennyi.
Legyetek áldottak, én az vagyok, és egyre inkább az leszek.
Krisztina
hétfő, október 06, 2008
A nagy repülés
Hűha... messzire készülök. Nem is tudom milyen messzire.
Na, de most többet nem is írok. Majd jelentkezem az Ocean túloldaláról.
Na, de most többet nem is írok. Majd jelentkezem az Ocean túloldaláról.
péntek, október 03, 2008
Egy kéz
Egy kar, amely ölel
Egy kar, amely enyém
Egy kar, amely száraz
Egy kar, amely fáj.
Ölelő karom száraz fájdalom?
Ölelő karja száraz fájdalom?
Egy kar, amely enyém
Egy kar, amely száraz
Egy kar, amely fáj.
Ölelő karom száraz fájdalom?
Ölelő karja száraz fájdalom?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)