Eljött az idő, hogy újból két nyelven írjam a blogom - It is time to start writing my blog in english too

Azért született meg bennem ez a döntés, mert azt vettem észre, hogy amerikánusok is kíváncsiak lennének arra, hogy mit írok, meg eredetileg is két nyelven írtam.

I made this decision, because I found out that I have a lot of English-speaking friends, who would love to read my blog. My English is still not perfect, but I am working on it.

Eltelt egy hónap - néhány kép

Hűha. November 7. van, egy hónappal ezelőtt reppentem ... vagyis reppppppppppppppppppppppppentem, az Euból az USAba. Nem híztam meg. Ne aggódjatok!!!!!
Férjhez sem mentem. Ne aggódjatok. Jaajjj, csupa rossz vicceskedés jut eszembe, de egyszer a kicsiháznál megtanultam, hogy ha a rossz viccek elhagyják az embert, akkor sor kerülhet a jóra is.
Igazából csak meg akartam állapítani, hogy egy hónap eltelt. Megállapítottam. Tehát mára ennyi. Dicsőség az Úrnak.

Krisztina

?????

Élek és panaszra nincs okom. Ha panaszra nyitanám gondolatom hálátlan lennék. Biztosan találkoztatok már nagy és súlyos helyzetekkel, mely után csak annyit tudsz mondani, hogy HÁT NEKEM SEMMI BAJOM, és talán kissé kellemetlenül is érzed magad azért, hogy nincs semmi bajod.
Ma egy olyan családnál voltunk, ahol öt gyerek van, az anya 24 éves és rákos, a családbam nemrég meghalt valaki, az egyik gyereket most diagnosztizálták autistának. Én elhallgatok, és... imádkozom.

Nyugodtan alszom

A nagymamámat és az édesanyámat is megműtötték a múlt héten. Egyik sem kis műtét, egyik sem élet-halál kérdés, de mindkettőjük felépülési ideje hosszabb lesz. Én nem tudok ott lenni velük, de éjjel mégis nyugodtan alszom, mert tudom, hogy az Úr vigyáz rájuk. Micsoda kegyelem ezt ilyen erősen tudni.
Élet-térképet készítettünk ezen a héten. Száraz adatok és piros-betűs események, hősök és ősök és Isten, aki mindezt akarta, aki engem akart. Mit akar még? Ez itt a kérdés? És ezért vagyok én itt. Tudni akarom, hogy mit akar az aki az eget és a földet teremtette az én életemben. Kicsit költői kérdés, és ugyanolyan költői türelmetlenséggel szeretnék válaszolni rá.
Butaságokat beszélek. Az élet legfontosabb kérdésére nem várok választ? Hogy is juthatott ilyen eszembe? Talán a bátortalan szívem nem akarja hallani a választ. Bátortalan szív, melyet táplál a félelem, mert nem szabott határt neki az Istenbe vetett bizalom. Bekötött szemmel oly bátran járok, ha barátom vezet, és a Megfeszített lépteit félem követni? Mily Hazugság tart megkötözve engem? Mily jogtalan Hazugság? A Megfeszítettért, Jézus Krisztusért hagyj szabaddá válnom engem! Az Ő nevenék hallatán meghajol minden térd, és elszakadnak a láncok. Ő értem jött. Mert én elismertem gonoszságom, félszegségem, betegségem és ha újabb nyavaja üti fel fejét azt is elismerem, mert gyógyulni akarok, az Ő dicsőségére, hogy szeretetben éljek, most és mindörökké, ámen.

Csokigyár

Tegnap este csokigyárban voltam. Háááát, nagyon nagy kedvet kaptam arra, hogy csokoládé szobrokat alkossak. Ez csak amolyan fellángolás, azt hiszem még hobbi szinten sem érdekel a dolog, de azért olyan finommmmm foglalkozás lenne.
Megkóstoltam a forrócsokoládéjukat. Szóval a vizzel feltöltött porcuccot többé nem nevezhetem forrócsokinak... És micsoda karamellájuk van...
Szóval a tegnap este a közösség sweet-eveningje volt. Már csak egy sweet-heart hiányzot, bár csokoládéból biztosan ízletes szívet lehet gyúrni.
Közeledik a bemutatóm időpontja, és én egyre jobban izgulok. Ez az angol nyelv nem sicimici... pláné, ha Oscar Wild szintjén kell megszólalni.
Olyan gyorsan telnek a hetek, es nekem annyi dolgom van.
Az éjjek hajócsavarról álmodtam. Inkább hajnalban, vagy reggel? Mindegy. A hajócsavar a lényeg. Tudja valaki, hogy hány részből áll egy hajócsavar?
Áldott napokat.

Egy este, hárfa, fuvola,tánc és egy CD borító felkavaró sorai

Micsoda nyugodt este én Uram, én Istenem! Köszönöm a békességet, a szép zenét, a nyugalmat, a jelenlétedet, hogy szépíted a szívem, és tisztogatod a gaztól és önmagamtól. Kettőnk útjában állok, érzem én Uram. Félre kellene állnom, hogy végre átölelhess. Oldd ki bilincseimet... te, aki eljegyeztél magadnak!
Olyan káinszerű szívem van. Ezt fogalmaztam meg, és ezt írom le. Bizonyítani akarok, de a termésem nem jó, ezért irigy vagyok, arra, akinek a termése jó. Könyörülj rajtam, hadd jussak jobb sorsra, URAM! Lásd valóban bizonyítani akarok, és tudom, hogy rémes ötlet, mert mit adhatok neked, amit nem tőled kaptam Uram. Van néhány fonyadt, kukacos gyümölcsöm?
Táncra hívtál, és táncolni akartam Veled, de közénk áltam. Félre kell állnom, mert az ölelésedre vágyom, rád URAM, nem magamra.
Valami egészen elképesztőt olvastam ma egy CD boríton: azok, akik közszemlére állították gyengeségüket, szégyenüket és bűnösségüket azoknak adatott meg, hogy örömmel igyanak az örök megbocsátás és szeretet forrásaiból. Míg azok, akik azon fáradoztak, hogy önigazolásuk omladozó homlokzatát kitámasszák, nevetséges és fájdalmas helyre szorultak, észre sem véve, hogy a szeretet és saját szabadságuk ellen küzdtöttek minden erejükkel.
Ugyan ki nem veszi észre, ha egy ház homlokzata omladozik, hogyan lehet azt elrejteni, úgy tenni mintha nem omlana. A nagypapám házába “beleállt” a gomba. Belülről szedi szét a házat. Hatalmas gerendákkal támasztották ki imitt-amott, és a homlokzatot hiába vakolják újra és újra. Pedig milyen jól esett annak idején nagyapámnak, hogy újra lett vakolva, és nem azt nézi mindenki, hogy omlik meg a háza.
Én gyakran tapasztom a vakolatot, hogy senki ne lássa a repedéseket. Nem lenne könnyebb megmutatni annak, aki a legjobban ért ahhoz, hogy helyrehozza? Nézd, Uram itt van. Nem fest túl jól, de nem tagadom, és nem állok utadba, szörnyen dolgozva és kapálózva a kis nevetséges ecsetemmel és vízfestékemmel, hogy eltűntessem homlokzatom repedéseit. Gyere és vakarj le mindenféle mázat, ha kell döntsd le a falakat és építsd újra, mert én beismerem, hogy nem értek hozzá.
Csodállak Uram, mert igazi MESTER vagy. NEM. TE vagy A MESTER. Te tudod, hogy jó nekem, és én vakon bízom benned...

A nyilvánvalót tagadni nem kell, mert nem lehet

Helyét kéri a létező,
és áttöri a távolság leplét.

Szépen fáj a létező,
és szépen él.

Elszorítja torkom a szépségben létező,
és él, él mindörökké.

(neked)

My cublicle... és hétvégi gondolatok

Cubicle... vagyis az irodám. Így hívják errefelé, a kb 4 négyzetméternyi területet, amelyet három 2m-es fal és egy 1m-es fal vesz körül.
Egy laptop, egy telefon, egy lámpa, egy asztal, amely majdnem körülvesz, ceruzatartó, akta tartó. Az én kis kuckóm.
Cyd, aki az én felettesem ma nagyon édes videoval lepett meg. My cubicle song. A youtube-n megtalálható:
http://www.youtube.com/watch?v=Hjhi_FHxY8k
:)))))
Persze mindebből egy szó sem igaz.
A hétvégén egy újabb templomot látogattam meg, ez sem katolikus, de állítom, hogy Isten igazságát hirdetik. Itt inkább a kereszténységről és az Istenről beszélnek, nem annyira fontos, hogy ki milyen felekezethez tartozik.
Tegnap marketing szemináriumon voltam, South Bend nevezetű kisvárosban. Én és a marketing. Na puffff. Hát tényleg van humorérzéke az Úrnak. Egészen használható infokkal láttak el, és tágul a kis agyam. Érzem...
Az ötleteim nagyrészét elfogadták, ezért lassan konkrétabban tudom majd, hogy mi a feladatom.

Néhány gondolat a hétvégéről:

Nem hagyhatom, hogy az üdvösség vihara lágy szellővé csituljon a szívemben, és aztán szélcsend legyen. A mai Szeled Uram soha többé nem kergeti meg úgy a faleveleket mint ma.

Félre állok utamból, hogy követni tudjalak, mert nem akarok magamban élni untalan.

Ki akarom nyújtani kezem. Mások felé nyúztózni lenne jó, de ilyent mozdulni oly bénán tudok. Szívátültetésre van szükségem Uram. Mert a parancsot a szív adja. Ha nincs parancs sorvad a kar. Elsorvadt karom hitben emelem hozzád és legyen hitem szerint, hogy bizsergés fut végig rajta, ahogy az elszáradt rostok hosszú idő után újból hírt vihetnek Másoknak arról, hogy élsz.

Isten országa

Tegnap este a nagy főnök vendégelt meg bennünket. Igazából Patricknek kell szólítani, és olyannyira szerény és barátságos, hogy akár el is lehetne felejteni, hogy ő a főnök, és egyébként meg mindenki igazgató itt, de az IGAZI nagy főnök a Papa. Ezt már biztosan írtam, de nem győzöm eleget írni, mert oly nagy örömmel tölti el a szívem.

Lenyűgöz továbbá az is, hogy itt minden munkát az úgymond társulati tagok végeznek. Nem is bíznák másra azt hiszem. Fontosnak tartják, hogy az amúgy felhőkben járó, most mondjam azt, hogy művészek(?) megszervezzék saját munkakörüket, és egyáltalán nem pánikol senki attól, hogy én, egy színész, legyen a PR igazgató.

Nem olyan rég kifejtettem azon álláspontomat, hogy a PR azon kevés szakmák közé tartozik, amelyet soha életben nem tanulnék vagy végeznék szívesen. Szeretem a Papa humorérzékét.

Patrick egy nagyon fontos tanáccsal látott el, és azt hiszem, hogy ennél jobbat nem is mondhatott volna: PRAY AND THINK! Imádkozz és gondolkozz! Gyorsan ki is ragasztottam kis irodám falára. Erről jut eszembe... lassan ki kellene dekorálnom kis kuckómat...

Holnap már péntek van... egyszerűen nem tudom mikor telt el ez a hét.

Szombaton gulyásra invitáltam kis társulat-közösségünket, mind a 14 igazgatót :). Remélem senkit nem hagytam ki.

Szóval a tegnap este Patricknél volt a közösségi est. Megnéztük a CPAF legelső video felvételét, 1988-ben készült. Akkor hat éves voltam, és elsős, és a Papa már akkor tudta, hogy egyszer részesévé vállok ennek a szogálatnak, melynek az a célja, hogy Jézus Krisztust szeretetét meghirdesse az előadóművészek világában.

Nagyon komolyan vesznek mindent, de érdekes módon semminek sincs izzadság szaga, és senki sem stresszeli a másikat, senki nem fikáz senkit... nincs állandó zúgolódás, elégedetlenség, és annyi minden amelyből otthon néhanapján alig láttam ki, és néha én magam is generáltam hasonló hangulatot.
Ja... és ez nem azért van, mert ez Amerika, és az embereknek pénzük van és nyugodtak lehetnek, hanem azért mert gyerek szívvel bíznak az Úrban, és hálás szívvel élnek minden nap. És örülnek mindennek ami szép, és nem felejtenek el kedvesen szólni a másikhoz, bátorító véleménnyel lenni.
Sokszor azt érzem, hogy az európai szívem kesernyés... azon kaptam magam, hogy valamibe vagy valakibe jó lenne már belekötni... rossz véleménnyel lenni.

Nem azt akarom mondani, hogy tökéletesek itt az emberek, nem, de higgyétek el, annyira más a munkahangulat azáltal, hogy nincs állandó fikázás, “szarozás”, szivatás, depizés, elégedetlenkedés és zugolódás... persze mindez azért van és azért lehet, mert Jézus Krisztus a főnök, és egyre inkább Ő lesz... mindannyiunknak növekednünk kell az Ő szeretetében, hogy egyre inkább elmondhassuk, hogy Ő él mibennünk.

"Isten országa köztetek van"

Nem számlálom tovább

Azt hiszem nem írok többet amerika akárhány szám bejegyzést, mert kissé unalmasnak tűnik, és már lassan úgyis megbarátkoztok a gondolattal, hogy itt vagyok.

Ma volt az első olvasópróbám...hát. Mondanom sem kell, hogy egy kortyot ha értettem az egészből. Hihetetlen gyorsan olvasnak, alig tudom követni... kellett nekem Amerika gondoltam magamban. De igazából nem Amerika kell, hanem az amire az Úr elhívott. A nyelvi akadály csak motivál, és hiszem, hogy nem lesz sokáig akadály.

Ma nyújtottam be az első három projektemet, kiváncsi vagyok mit szólnak hozzá.

Most pedig vége a munkának. Ma edző terembe megyek, és teljesen ingyen van nekünk, mert a város szereti ezt a közösséget és minden jóval ellát.

Amerika 4

Vers

többezer kilométer, egy rajzszeg
26 évet szövegez a térkép egy pontjára
én itt vagyok

tán minden nap elhoz egy évet
és egy hónap múlva mindenestől itt leszek

vagy nem

Oravecz

Képzeljétek. Oravecz Imre 1972 Szeptember című művét lefordították angolra. Napokon belül a kezemben lesz. Címe: When you become She... Nagyon tetszik ez a cím.

Amerika 3.

Telve van a szívem lelkesedéssel...
Mindenkinek kívánom, hogy olyan helyen dolgozzon egyszer, ahol a Papa a főnök, ahol ő ülteti a szeretetet, a figyelmességet az emberek szívében.
Egy hete vagyok, és JÓ nekem itt lenni, annak ellenére, hogy hiányoztok... Még jó, hogy az Isten tud magyarul, és örülök, hogy a nyelvi akadály, nem akadály NEKI... így nekem sem. Minden nap gazdagodik a szókincsem, és ez jóóóóóóóóó.
November 9.-én lesz az első előadásom. Teljesen szabadon választhatok, gondolkodhatok, ügyködhetek.
Isten JÓ, MEGTARTÓ, HŰSÉGES, ERŐS HARCOS, NAGYSZERŰ ÉS MINDENBEN TÖKÉLETES. WOW. Milyen szép napunk van. Ölellek benneteket.

Ameriak 2. - képek a házról, a tóról

Azt is mondhatnám, hogy ikres házban lakunk. Négy lány. Középen van egy hatalmas nappali, hatalmas ablakokkal. Ezt lathatjátok a képen. És en ezt lathatom minden nap.









És a naplemente. Minden nap egy, és minden nap gyönyörű.



Hát a vitorlás csónakok, vagy hajók vagy micsodák nem a mi tulajdonunk. Sajnos.





Házacskánk. Előről, hátulról... részletekben.

Hát szép helyen lakom. Nem?

Minden reggel kimegyek az udvarra, és hangos magyar szóval dicsérem az URAT.