Utak

Gyerekként, miután édesanyám úgy döntött, hogy megértem arra, hogy egyedül járjak ide vagy oda, megtanultam néhány útvonalat, amelyeken naponta járnom kellett. A napközitől a jégpályáig, a napközitől haza, otthonról a balett iskolába.
Egyszer úgy adódott, hogy a napköziből kellett mennem a balett iskolába. Ez az útvonal teljesen ismeretlen volt számomra, de megoldottam egyedül a problémát. A napközitől elmentem haza, és onnan elmentem a balett iskolába. Ma már ismerem a rövidebb utat.
Ugyancsak gyerekként tanulhattam meg otthonról a kertbe vezető utat. Ma a szüleim egy picit más útvonalon mennek a kertbe, és zavart, hogy miért. Rövidebb persze, de nem olyan nagyon. Ma, ahogy mentem a kertbe, és eldöntöttem, hogy az én régi útvonalamon megyek rájöttem, hogy miért nem szeretem ezt az általam újnak gondolt utat a kertig. Azért mert nem ezt tanultam meg, és azért mert gyerekként ott soha nem mentem egyedül, mert cigányok laktak ott és féltem tőlük. Nem kell félre érteni, nekem semmi bajom velük, de akkor gyerekként azok a cigányok kissé félelmetesek voltak. Nem is tudom, miért érdekes ez ma...
De tudom, hogy egyszer, szintén gyerekkoromban rosszat álmodtam a Szent Anna tóról, hogy a közepe beszivattyúzza az embereket. Azóta már jártam ott többször, de nem tudtam megszeretni, noha nagyon szép, és úsztam is a tóban. Nincs szivattyú tudom... de valahogy azóta sem tudtam megszeretni azt a helyet, és soha nem támad kedvem elkirándulni oda.

BUDAPESTEN is lesz a VALAMI TEGNAP, MELY MINTHA MA LENNE

Az előadás szeptember 7-én 19 órakor kezdődik a Padlás nevű teremben az Ódry Színpad fölött (1088 Budapest, Vas u. 2/C)
Mindenkit szeretettel várunk.

Újabb módosítások a Nagyváradi és a Szatmári időpontokat illetően

Ez most már a végleges.
Szatmáron szeptember 6.-án (szombaton)játszunk 18 órától a színház kamaratermében.
Nagyváradon pedig szeptember 9.-én (kedden) játszunk 19 órától az Ady Endre Líceum dísztermében.
A Csíkszeredai időpontok nem változtak. Szeptember 10.-én lesz 18 órától és 20 órától.

Mindenkit szeretettel várunk.

Reggeli gondolatok

Ritkán ébredek ilyen korán reggel, és még ritkábban megyek misére ilyen korán reggel, ma a Papa kegyelméből mindkettő megtörtént. Ilyenkor minden olyan friss. Úgy élem meg, hogy minden nap amikor reggel kinyitom a szemem a kegyelem napja. Valahol talan irja is a Szentírásban, hogy Isten irgalma megújul minden reggelre.
Új módon mutatkozik be. Egyetlen reggel frissessége sem unalmas... és nem csak azért, mert olyan ritkán látom, hanem mert mindig friss. Nem olyan mint egy új piacra dobott termék, melynek minősége fél év alatt látványosan csökken.

A hétvégén három barátnőmmel a Hargitán voltunk, a Kicsiházunknál, ott a Linakanyarban, vagyis majdnem ott. Három nap... pontosabban egy egész és két fél... ajándék a Papától. Csend volt. Béke volt. Csaj duma volt, amennyi csak kifért rajtunk. Minden magától müködött. Olyan szép volt amikor mindenikünk külön csendre vágyott, és ezt nem kellett bejelenteni...
Politizáltunk is... Beszéltünk az Istenről. Rékának elolvastam kedvenc Ószövetségi könyvemet a Tóbiás könyvét... azt hiszem nagyon tetszett neki. Mindenkinek ajánlom. Főként az apáknak és anyáknak, akik útmutató akarnak adni gyermekeiknek az élethez, de azoknak is, akik társra vágynak, és azoknak is, akik szerelmi történetet akarnak olavasni a Bibliából. Azoknak is, akik nem hisznek a Gonosz létezésében, és azoknak is, akik nem hiszik, hogy a Gonoszt az Úr semmi perc alatt megkötözi. És végül ajánlom magamnak, mert még annyi mindent nem értek belőle.

Három drága barátnőm volt velem. Nagyon hálás vagyok értük.

Szép és áldott napot nektek.

ui. Fénykép nincs, csak olyan ami a bensőkben van elraktározva. Pl. látom M.t amint alszik a szabad ég alatt, M.-t ahogy tovább vonult a domboldalon a telefonjával a fülén, és R.-t meg magamat a hintán, ahogy olvassuk Tóbiás könyvét, aztán látom még magunkat, ahogy körbeaggódjuk a tüzet és a rablópecsenyéket, hogy hátha megsülnének már. Hát ilyen képek... És még van néhány.

Újból - Valami tegnap, mely mintha ma lenne

Nagyváradon: szeptember 4.-én 19 órától az Ady Endre Líceum dísztermében
Szatmáron: szeptember 5.-én 19 órától a színház kamaratermében
Csíkszereda: szeptember 10.-én 18 órától és 20.00 órától a Csíki Játékszín Kamaratermében

Nem értem az érzéseim

Mikor azt gondoltam volna, hogy én már erős lány vagyok, nem nagyon bőgöm el magam, akkor Arnold testvérem nekem szegezte a kérdést, hogy ki vagy kik nélkül nem szeretnék bemenni az Atyához az örök életre.
Az idén, és az elmúlt néhány év alatt sokszorosan kellett megélnem egy személy elvesztését. Egy kapcsolatról való lemondás: fájdalmas. Döntést hozni arról, hogy valakit soha többé az életedben nem látsz: fájdalmas. Soha. A földi életben fájdalmas a SOHA. Az örök élet szélességét, hosszát, mélységét és magasságát Jézus ismeri. Mi nem. Ő felméri, hogy a SOHA és a végleges elszakadásnak mi a jelentősége... És így mondja az Édesapjának: "Papa, látod nélkülük nem akarok bemenni... te ismertetted meg őket velem, megszerettem őket, meghaltam értük, nem élhetek már én sem nélkülük"
Szűk két hónapja elengedtem ezt a személyt, mert úgy éreztem nem szeretem eléggé. Most Ő volt az első azok közül, akik nélkül nem mennék, nem akarnék, nem szeretnék az örök életre bemenni.
A vicces csak az, hogy az a személy aki miatt nem tudtam ezt kimondani: eszembe sem jutott. Van ilyen.

Az ember

"Az ember olyan lény, aki csak a másik kezéből, szeméből, öléből kaphat kenyeret, poharat, tudást, örömöt - mindent.
Ki mondja meg, hogy miért megyünk ölre mégis és annyiszor?" Ancsel Éva

Ez tetszik

"Ha valaki szisztematikus rendben elő tudja adni, hogy mely okokból kifolyólag s milyen indokok alapján szereti azt, akit szeret, az vagy úgy hiszi, hogy a jól nevelt embernek így kell beszélnie, vagy sohase szeretett." Ancsel Éva

Grrrrrrrr

Csak ennyit tudok ma üzenni magamnak. Pedig ma voltam templomban, az Ur maga teljes jelenlétével ajándékozott meg, és bennem már csak ennyi van egy GRRRRRRRRRRRR... én szakértő vagyok abban, hogy hogyan kell az Urat kihajítani a volán mellől. Hát ezért a GRRRRRRRRR.

Krisztina

Törekedő gondolatok ezen a szép vasárnapi napon

Törekedő gondolatokkal élek együtt naponta. Többféle irányba törekedő gondolatok ezek, és talán egyetlen közös pontjuk én magam vagyok.

A legnagyobb törekvő gondolatom azt célozta meg, hogy naponta megért valamit a vallásos törekvésekből és annak irányítottságából. Annyiféle vallás van, de ami számomra még nagyobb fejtörést okoz, a kereszténységen belüli felekezetek, és a felekezeteken belüli megosztottságok.
Nézzük például a katolikusokat, mert ugye én magam is katolikus vagyok. Katolikusból is van római meg görög. Én római vagyok, de el kell mondanom, hogy a görög szertartás szövege mélyebben szánt bennem mint a római. Na jó. Elmaradtunk a katolikusoknál:
- Van a hagyományos vonulat, mely az én értelmezésem és tapasztlataim szerint abban merül ki, hogy erkörlcsi nevelésben részesíti a népséget, és irodalmi szépségű prédikációkkal fárasztja a száját vasárnaponként. A nép, vagyis a templomba járok ehhez méltóan viszonyulnak hozzá:- hagyomány és neveltetés miatt még mindig hallgatják, a gyónást szükséges kényelmetlenségként kezelik. Így van ez jól. Minden vasárnap. Így van ez jól. A templomba nem járóknak, vagy hébe-hóba járóknak elegük van az erkölcsi nevelésekből, a gyónást szélsőséges módon hülyeségnek is szokták nevezni.
Ezen két nagy csoport mellett megfigyeltem más csoportok/közösségek létezését.
- Vannak ugye az imacsoportok. Öreg nénik, rosszallóan unatkozó néniknek is szoktam nevezni őket, de már hallottam olyant is, hogy ezek azok a nénik, akik 'nyalják a templom oldalát', de a legnagyobb pletykások a városban. Félretéve a véleményezéseket: ezek a nénik mondják rendületlenül a rózsafüzért. Sokat imádkoznak Máriához, talán még többet mint magához a Mindenhatóhoz. Ezek a nénik különböző búcsúkra is járnak. Nagyon szeretném tudni, hogy mi motiválja őket. Isten? vagy a társaság?
- És itt vannak az egyetemista lelkészségek. Fiatalok. Tele élettel és kereséssel. Vásárhelyen néha benéztem hozzuk. Micsoda prédikációkat, micsoda buzdításokat tart Bara László hétről-hétre, vagyis általa a Szent Lélek, és vannak olyan emberek, akik tudnak figyelni. Ilyen Mesó barátnőm, és ilyen Juckó is. Azt hiszem ezt nagyon megtanulták. Figyelni és hallgatni tudnak.
Van egy másik csoport ahová betekintést nyertem. A Mustármag közösség: a gyökerekből való megújulás szorgalmazói. Pap László atya a közösség vezetője. Hiteles ember. A legalázatosabb ember, akivel valaha találkoztam.
- Itt vannak a karizmatikus közösségek. Néhány ilyen közösségben megfordultam. Néhány akkordos dicsőítő dalokat énekelve dicsérik az ÉLŐ Istent. Élő, tehát tevékeny Istent. Kutatják az Ő törvényeit. Őket "ámen-klubbosoknak" is nevezik. Igen, hallottam. Én talán itt érzem a legjobban magam. Én is az élő Isten szomjazom.
- Ja és vannak azon katolikusok, akik hisznek, de hitüket magánügyként kezelik, és Rokonságom és nagyon jófej barátaim egész nagy része ide sorolható.

Egy pillanat. Eszembe jutott Szilágyi Domokosnak az a verse, amikor valami ilyensmit mond: az emberek szeretnek osztályozni... OOOpppsz. Talán nem vagyok kivétel.

Kilépve a katolikusok köréből protestánsokkal és neoprotestánsokkal találkozunk, találkozhatunk. Sok neoprotestáns gyülekezetet szkepticizmussal szemlélünk, és biztos, ami biztos "leszektázzuk".
Huuuu. Nézem a neten a God.tv közvetítéseit. Emberek százai, ezrei gyógyulnak meg. Szabadkeresztények lehetnek, vagy nem is tudom. Jézus Krisztus nevében történnek a gyógyítások. Sokszor két: Thank you Jesus, thank you Lord között, halálos betegségben szenvedők gyógyulnak meg. Igazi amerikai show, de mégis gyógyulnak az emberek.

Aztán vannak a kereszténynek keresztelt, de mára már inkább az ezoteriában és más keleti eredetű vallásban hívők. Többnyire ezek az ismerőseim is szeretni való jó fejek.

Lassan nem is tudom, hogy mit akartam ezzel a felsorolással... Ezeket látom. Ez vesz körül. Az a domináns, amelyik felé elfordulok. Ha nem szegezem az érdeklődésem ide vagy oda, akkor az ÖNVALLÁSÚ emberek vannak többségben, akik sokszor így fogalmaznak: az én istenem... És akkor elmondják milyen az istenük.
Szóval vázlatpontokba szedve kb. ez vesz körül. Jajjjj. Kihagytam azokat, akik a filozófiai gondolkodáson keresztül kívánják megérteni isten létezését....van egy-két ilyen ismerősöm.

Én pedig, szemlélem ezt a sokféleséget, azt is, ahogy ezek a különböző irányokhoz tartozó emberek lenézik a másikat, vagy hideg 21. századi toleranciával elfogadják a másikat, vagy csak egyszerűen közömbösek a másikkal szemben, vagy nem is tudnak más irányokról, ahogy valószínűleg én sem tudok minden irányról, vagy csak egyszerűen más útaknak nevezik egymást, vannak akik örülnek ennek a sokszínűségnek... stb. stb.

És bennem él egy hang, finom mégis erős, egy hang mely halk, de hallható, folyamatos és mégsem zavaró, mely azt mondja, hogy ENYÉM VAGY - Az Atya hangja, Jézus Krisztus hangja, mely HÍV ÉS BÁTORÍT, a Szent Szellem (bármennyire is a Szent Lélek elnevezés áll közel hozzám, felismerem, hogy csak rossz fordítás eredménye) hangja, mely azt modja, hogy vezetlek és tanítalak - Egy bizonyságtétel- Egy kinyilatkoztatás- Egy bizonyosság, mely minden látható irányok, irányvonalak ellen él. Akkor vagyok boldog, amikor ez a hang szólal meg a karizmatikusok között, a neoprotesténsok között vagy bárhol máshol...

Több teret kellen hagyni az Istennek, hogy bemutatkozhasson. Pontosítok: le kellene venni a hagyományok szemüvegét, a sebek szemüvegét, az előítéletek szemüvegét, a gőg szemüvegét, az eszmék- és ideálok szemüvegét, az ellenzőket és meztelenül fel kellene kiálltani: LÁTNI akarlak URAM! Olyan meztelenül, ahogy Jézus meghalt a kereszten.

Krisztina

Valami tegnap...

Augusztus 3.-án Csíkszeredában, mondhatnám azt is, hogy itthon játszottuk Anti osztálytársammal a /valami tegnap, mely mintha ma lenne/ előadásocskánkat. Nagyon örülök, hogy erre sor kerülhetett.
Előadás szervezésből nagyon sokat tanultam ez alkalommal, és mit is mondhatnék. Furcsa itthon lenni. Ismerős közönségnek játszani. Inkább elkezdeni nehéz. Azután már megy, mert nem az lesz a fontos, hogy ki ismer, hanem az, hogy én mit akarok mondani, és hogy ki mit ért abból, amit mondani akarok.
Elnézést kérek azoktól akik nem fértek be.
Talán... legközelebb.

Krisztina

Én voltam Leona Miller

Néhány napja lelepleztek, ezért úgy gondoltam, hogy összegyűjtök néhány linket Leona Miller koromból.





http://www.rtlklub.hu/videotar/?vkatid=40&videoid=080630575&adasid=4875

http://velvet.hu/sztori/leona0623/

http://velvet.hu/sztori/leona0801/

http://www.budapestinfo.hu/hu/hirkozpont/12_ezer_jatekos_es_kozel_3_millio_oldalletoltes_a_reneszansz_programiroda_internetes_kalandjatekan__2008__augusztus_1_

http://nol.hu/cikk/502128/

http://www.metro.hu/kultura/cikk/279611

Krisztina

valami tegnap, mely mintha ma lenne

Szeretnélek meghívni benneteket a kedd esti vizsgaelőadásra, melyet egyik osztálytársammal készítettünk.
Címe: valami tegnap, mely mintha ma lenne
Oravecz Imre 1972.szeptember című írása képezi az előadás alapját.
Szeretettel várunk.

Csíksomlyói búcsú

Csíki vagyok, aki ismer az tudja. Ezért, de nem csak ezért kötelességemnek érzem, hogy írjak néhány sort a Csíksomlyói búcsúról... Évről évre egyre többen jönnek... a legtöbben az anyaországból zarándokolnak ide. Számomra lenyűgöző ez az áramlás... de nem tudom naív örömmel nyugtázni a jelenséget, mert nem tudom megfejteni az egész jelenség mögött meghúzódó indokot...persze hazudok, ha ezt mondom, mert azért azonosítottam néhányat a motivációk széles skálájából...
Kezdeném a közvélemény által legalantasabbnak tartott motivációval
1. Jó vásár:
Az össztömeg viszonylag kis százaléka képezi az árusok csoportját, akik az idén, valljuk be diszkréten a főút mentén lévű házak udvarain tartózkodtak.
Bármilyen hihetetlen számomra, de vannak olyanok, akik egyszerűen vásárolni szeretnének, mert ilyenkor azért az árú javát pakolják ki a kereskedők. Érdemes megfigyelni, hogy mit is lehet venni a Csíksomlyói búcsún, mert sokat elárul arról, hogy az ide látogatók mit keresnek, vagy az itt élők mit akarnak "megvetetni" és "megetetni" a kedves IGEN-el szavazó magyar testvéreinkel.
Van néhány teljesen érdektelen kirakat, nyilván nem anyagi szempontból, ahol ingeket, cipőket, nadrágokat és giccsesebbnél giccsesebb cikkeket árulnak... ezeknek a jelenlétét nem is értem. Aztán roma testvéreink minden évben gondoskodnak valamilyen jópofa dologról... az első búcsúmon, emlékszem, hogy nagy felfújhatos kalapácsokkal rukkoltak elő, az idén, a hosszú karok majmócák voltak a nyerők...
Minden évben árulnak összecsukható kisszékeket... soha nem értettem... vagyis nem tudom elképzelni a kis széket, a nyereg közepén, mint használható, praktikus bútordarabot.
Nem hiányozhatnak egyetlen évben sem, a csergék, a "népies" ruhák, a fából faragott ez-azok, a merített papírra nyomott nagy Magyarország térképek és elcsépelt idézetek, amelyek azért ma is elérzékenyülésre késztetik az elérzékenyülni vágyók szívét.
Van Jézus és Mária szobor, meglehetősen vicces kinézetben.
Nagyon ritkán talál az ember olyan helyet, ahol megihat valamit, ha megszomjazik... ez persze már csak kivonulásnál érdekes, mert bevonuláskor már fentről érkezik a gyakran jeges és bubi nélküli friss víz.
Mi van még? Ja... vannak könyvek... Wass Albert könyvei a nyerők... aztán "Erdélyország szép hazám" cím alá tartozó útikönyvek...
És vannak a szervezők által felállított kirakatok...ezek számomra igazán szimpatikusak. Nem... nem .. nem vagyok szervező.
Nagy a kínálat... van akinek... és ugyan melyik üzletember szalasztaná el a lehetőséget... DE...
2. Pusztán hagyomány
Én igazából ilyen dolgot nem feltételezek senkiről, de azt mondják, hogy vannak ilyenek.
3. Hagyomány, mint a valahovatartozás vágyának kifejeződése
Azt hiszem, ez igazán megható tud lenni, ha a több kilométert megtevő csángóasszonyokat vagy öregnéniket nézem, akiknek valjuk meg, hogy a hitük mozgatja a lábukat.
4. Ápoljuk magyarságunkat
Itt kezdenek problémáim lenni az üggyel... Nem az bánt, hogy olyan sok magyarországi idejön, és néha azt sem tudja miről van szó. Mert azért jön, hogy megtudja, és jól teszi. De bánt, ha a tévesen elterjedt "magyarság éves nagy összegyülése" hangulatot az itteniek még jól alágyújtják a megfelelő árucikkekkel, könyvekkel, és magyarkodó szlogenekkel ellátott polókkal, és az álszenteskedő korondi kereskedők rájuk sozzák a félkínai cuccaikat...
Az az érzésem, hogy aki tényleg a lényeget keresné, annak sem a lényeget mutatják fel a helyiek. Hanem a jól bevállt álmagyarkodással mossák a határontúliak eszét, és akkor csodálkozunk, ha a magyarországi IGEN-el szavazók többségében megszületik és él egy idealizált kép, a romanságtól még kicsit szenvedő, de az értékeket azért derekasan örző székelynépről... Ugyan már...
Bánt, hogy lóg a magyar zászló, mert nem úgy libeg, ahogy kellene. És mégjobban bánt az ősmagyarság értékeit libegtető zászlók lengése... a táltoskodások... Ezer évvel ezelőtt emberek halltak meg azért, hogy a keresztény hit elterjedjen (most nem akarok, arról vitázni, hogy így kellett volna, vagy sem terjeszteni a keresztény hitet)... és most egy keresztény szertartáson, erény az, hogy az egykor pogányvallás megjelenik a szertartáson... nincs semmi bajom velük... mindenki abban hisz amiben akar, bár távolról sem hiszem, hogy mindegy, hogy miben hiszünk...Nem értem, hogy kerül a csizma az asztalra... mi a találkozási pont... A magyarság a gyökereit kutatja? Ez rendben is lenne... de hogy fér meg egy helyen két isten dicsérete. Koppány nem adta be a derekát... kiállt a hite mellett? Az őt követők, hogy tudnak nyájasan és büszkén felvonulni egy olyan helyen, ahol ő bizonyára megvetéssel lett volna jelen. És a keresztények hogy ülnek egy ünnepséget a táltosokkal. István és Koppány tudták, hogy nem lehet a szezont a fazonnal összemosni, ezért harcoltak, ezért életeket adtak oda... Ma... ma melyik a langyos oldal, hogy a MAGYARSÁG, ÉS ŐSMAGYARSÁG és TÁPLÁLJUK ŐSI MAGYAR ÉRTÉKEINKET címszó alatt megférnek egymás mellett. Értem én, hogy szabad világ van, és én magam sem ragadnék kardot, hogy leszúrjak a Csíksomlyói búcsú közepén egy táltoskát... nehogy valaki félreértsen... csak azt kérdezem, hogy hogyan jutottunk el mi magyrok István és Koppány nagy szembenállásától, a bájos együttlevés langyosságáig...Melyik oldal hite lett hitvány?
Vagy kérdezzem úgy, hogy melyik oldal hite lett halott? Vagy melyik oldal hite lett egyszerű hagyomány ápolássá?
Én a magam részéről értem a kialakult helyzetet:
- a katolikus egyház elég nagy hiányosságokkal küzd, ritkán tudja felmutatni az élő Jézus Krisztust... Ezt nem érdemes tagadni, inkább változtatni kellene rajta... nem pedig szépirodalmi prédikációkat tartani. Én szeretem a költészetet... nagyon... de az gyakran visszatetszést vált ki benne, ha egy prédikáció alatt három verset és két prózai művet idéz a pap... és az Élő Igéről semmit nem hallok.
- másrészről azt gondolom, hogy a hagyományörző vallásoskodásból elege van az embereknek, és a magyaroknak is. És hát van egy igazán izgalmas történelmünk, és annál még izgalmasabb ősvallásunk...és a jószándékkal gyökereit kutató magyar biztosan megtalálja. És talán kielégíti vágyait.
- időközben ugye kimondták a vallásszabadságot (és ezt is magyarok tették - külön büszkesége a magyar unitárius egyháznak)... hát akkor miért is nem férhetne meg a magyar ősvallás, és a kereszténység egyhelyen... Azt hiszem a szabad vallásgyakorlást nem kellene összetéveszteni az együttünnepléssel...mint ahogy a budhisták sem lépnek be keresztény templomba, az unitárius nem áldozik katolikus misén stb. Nem vagyok az ökümenizmus ellen... csak a szezon és a fazon keverése ellen... Ilyen szinten a sátánisták és a katolikusok is "bulizhatnának" egy helyen ... elvégre csak két különböző vallásról beszélünk... neeeeeeem? Vagy én látom ennyire rosszul a helyzetet?
5. A magyarság identitását keresi. --- erről azt érzem már nem kell részletesebben írnom.
6. A búcsú - Hiszem, hogy nagyon sokan gondolják ezt komolyan. Hiszem, hogy nagyon sokan tartanak bűnbánatot, és nagyon sokan térnek meg.
Ezzel a búcsú fogalommal viszont én katolikusként sem vagyok kibékülve... Bár hallottam néhány magyarázatot már a búcsú lényegéről, mégsem tudtam elcsípni az esszenciát... talán mert nincs is... mert az nem válasz nekem, hogy teljes búcsút nyerni azt jelenti, hogy az Úr nem emlékezik meg bűneimről, azok következményeit is "letudja"... Jézus Krisztus az összes bűnért meghalt, a megváltás teljes gyönyörűségében készen áll azok számára, akik hisznek benne. Nem tudom elfogadni, hogy Isten bizonyos alkalmakkor kicsit bocsájt meg a tördelmes szívűnek, és máskor például búcsú alkalmából nagyon megbocsájt... Én bízom abban, hogy a búcsú igazi értelme még nem jutott el hozzám, és valaki meg tudja magyarázni nekem.
7. Tudatos vagy ösztönös Istenkeresés...
Hiszem, hogy minden ember szívében ott él a vágy arra, hogy találkozzon az Istennel, aki az ő életét akarta, és megformálta. Én csak kívánni, tudom, hogy a Csíksomlyói búcsú egy ilyen lehetőség lehessen a magyarok számára. Főként, hogy Pünkösdi búcsúnak is nevezzük. Első Pünkösdkor többezren találkoztak az élő Istennel... mert az apostolok várták a Szent Lelket, és az ígéret beteljesedett... Élő igét hirdettek, ami lángba borította az emberek szívét és azonnal megkeresztelkedtek... nem pedig többhónapos bérmálkozási előkészület után még mindig nem tudták, hogy miről szól a bérmálkozás... a drága hugicám is hónapokon keresztül járt ilyen "edzésre" és csak éppen az élő Isten szeretetéről és a Szent Lélekről nem beszéltek neki.
Milyen szép lenne, ha jövőre a jelenlévő félmillió magyarnak úgy hírdetnék meg az evangéliumot mint Péter első Pünkösdkor.
Ezért érdemes imádkozni!!!!!!!
8. Mária közbenjárása - ebben a témában nagyon nem szeretnék elhamarkodott kijelentéseket tenni. Nagyon tisztelem Máriát...példaképe kellene legyen minden kereszténynek. De nem tudom nem észre venni, azt a babonarendszert, ami lassan kialakul egy-egy ember fejében, a Csíksomlyói Szűzanya körül... igazából nem is értem ezeket a sokféle elnevezésű szűzanyák jelenségét.. Szűzanya egy van... és merő lokálpatriotizmus Guadelupei Szűzanyának, vagy Csíksomlyóinak nevezni... Ez épp akkora badarság mint az Istent "magyarok Istenének" becézni. Értem én Petőfit, de azért mégis...
A szobor törölgetését is hiábavalónak tartom, ha az ember nem tart bűnbánatot és nem tér meg, és nem az élő Istenben hisz. Ez a törölgetés számomra már egyszerű babonás praktikának tűnik, ami ráadásul bűn.
9. Más okok. Hiszem, hogy az általam felsorolt motivációkon kivűl létezik még más is. Az idén én magam néhány olyan embert vittem ki a szivemben, akik kedvesek számomra, vagy csak egyszerűen az Úr kedvessé tette számomra őket. Az igazat megvalva egy kicsit megfigyelő attitűddel vágtam neki az útnak, mert évek óta érzem, hogy az egész jelenség rossz irányba halad, "falcs levegőt" kapott. Saját magam számára figyelőztem, nem vagyok ám senki besúgója... :)
És érdekelt az eső és a jégeső jelensége is... Sokszor voltam már búcsún, de talán csak egyszer nem volt eső. A múlt évben a jég vert el... És nem tudom a VÉLETLEN művének nevezni azt, hogy napsütéssel kezdődik a nap, és a mise megkezdése után lecseppen az első esőcsepp... és levonuláskor jól elmossa a bandát... erről a jelenségről is megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint igy lehet igazán búcsút nyerni. Ez számomra nem elfogadható magyarázat, mert a tékozló fiú hazatérésekor az Úr lakomát rendez és ünnepel nem pedig jeget tölt a már amúgyis tönkrement fiú nyakába, és a bűnök bocsánatát nem lehet kiérdemelni, mert ha ki lehetne, akkor Jézus hiába halt volna meg. Mások azt mondják, hogy igy próbálja meg az Út az emberek kitartását. Minden évben?
Én azt gondolom, hogy figyelmeztető akar lenni... Szerintem sir az Úr, hogy a sok magyarkodás és szépirodalom között nem kap helyet, pedig már úgy átölelné ezt a népet.
Megfigyelő attitűdömet feladtam ahogy felértem a nyeregbe... letettem mindent ami a szivemben volt az Úr elé, imádkoztam azokért, akiket kivittem magammal. Himnuszainkat nem vártam meg. Sok van belőle, és bár érzelmileg mindenikhez kötődöm és mindig meghatódom, hitem miatt nem tudok azonosulni egyikkel sem, a székelyhimnusszal a legkevésbé.
Azt kivántam, hogy a szivem is megtisztuljon az esőben, és hogy egyszer leirjam mindazt amit megéltem ezen a napon. Hát itt van.
Remélem senkit nem bántottam meg, ha mégis, már most bocsánatot kérek...igyekszem tisztán látni, ha extrém vagyok, csak azért van mert valami vagy tiszta vagy nem, és azért is mert fiatal vagyok és főként azért mert, akiben hiszek az arra tanit, hogy a mi szavunk legyen IGEN-IGEN vagy NEM-NEM.
Áldott napot.
Krisztina

Vihar

Nagyon nagy vihar volt ma hajnalban... villámlott és dörgött...
Ilyenkor mindig lenyűgöz ez a hatalmas erőmegnyilvánulás. És milyen hatalmas, aki mindennek a szerzője.
Dicsőség neked Uram... és áldalak azért aki vagy.