Oravecz

Képzeljétek. Oravecz Imre 1972 Szeptember című művét lefordították angolra. Napokon belül a kezemben lesz. Címe: When you become She... Nagyon tetszik ez a cím.

Amerika 3.

Telve van a szívem lelkesedéssel...
Mindenkinek kívánom, hogy olyan helyen dolgozzon egyszer, ahol a Papa a főnök, ahol ő ülteti a szeretetet, a figyelmességet az emberek szívében.
Egy hete vagyok, és JÓ nekem itt lenni, annak ellenére, hogy hiányoztok... Még jó, hogy az Isten tud magyarul, és örülök, hogy a nyelvi akadály, nem akadály NEKI... így nekem sem. Minden nap gazdagodik a szókincsem, és ez jóóóóóóóóó.
November 9.-én lesz az első előadásom. Teljesen szabadon választhatok, gondolkodhatok, ügyködhetek.
Isten JÓ, MEGTARTÓ, HŰSÉGES, ERŐS HARCOS, NAGYSZERŰ ÉS MINDENBEN TÖKÉLETES. WOW. Milyen szép napunk van. Ölellek benneteket.

Ameriak 2. - képek a házról, a tóról

Azt is mondhatnám, hogy ikres házban lakunk. Négy lány. Középen van egy hatalmas nappali, hatalmas ablakokkal. Ezt lathatjátok a képen. És en ezt lathatom minden nap.









És a naplemente. Minden nap egy, és minden nap gyönyörű.



Hát a vitorlás csónakok, vagy hajók vagy micsodák nem a mi tulajdonunk. Sajnos.





Házacskánk. Előről, hátulról... részletekben.

Hát szép helyen lakom. Nem?

Minden reggel kimegyek az udvarra, és hangos magyar szóval dicsérem az URAT.

Amerika 1.

Nos... sikerült előbányászni a magyar billentyűzetet, tehát nagy lendülettel és magyarosan foghatok neki első beszámolómhoz. Már türelmetlenül várjátok... tudom.

Nehéz ... kicsit úgy érzem, hogy forog velem a világ, vagy én forgok benne, vagy ha nem is forgok kissé furcsa ez a helyzet. Olyan mintha egy másik életet kezdenék élni. Tudom, hogy furcsán hangzik, de valahogy így érzem magam. Itt van ez az időeltolódás... soha nem érdekelt, de néhány napja magamtól ébredek hajnali 5-kor vagy 6-kor. Az édesapám büszke lenne rám. Otthon most éjjel 2 óra van... vuuuu. Mindenki alszik. Vagy nem?

És itt ez az drága angol nyelv. Én azt hittem, hogy tudok angolul, és alapjáraton tudok is, de kissé gyorsan beszélnek itt, és, ha kajákról kezdenek kérdezni, akkor megáll a tudományom. Ma reggelire az ismert rántotta mellett valami sárga izét ettem tejjel összekeverve. Íze nem volt, de jó volt. Mondták, hogy mi az, de nem értettem... Ja és a rántotta mellett találtam két fasírtot... gondoltam: jé fasírt, aztán kiderült, hogy az a kenyér. Hűha... de állítólag ORGANIC cucc, szóval drága, de jó. A hízás nagyon is fenyeget... két napja vagyok itt, és észrevettem, hogy ez tényleg nem vicc... nem fogom kivárni, hogy mennyire vagyok képes meghízni. Ma bevásáróltam vettem Indiana-i pityókat, veres hagymát, disznós husit, zöldségeket. Én fogok főzni. Eszméletlen, hogy milyen ízetlenül főznek. Az egészsges kajának nincs íze, a McDonaldsot pedig utálják, bár a Burger King-ben enni sem túl nagy élmény.

Szóval életem leghosszabb napját éltem meg október hetedikén. Egészen pontosan 32 órás nap volt, ha jól számolok. Román idő szerint reggel fél 5kor keltem. 13 óra indult a repülőgépem Londonba. A reptereken nem lehet eltévedni, csak azt tudom mondani, hogy nyugi nyugi... nem nagy ügy. Minden ki van írva. Londonban az ötös terminálról a hármasra kellett mennem, egyszerű volt ... És ekkor jött az első motozás, és csomagkipakolás. Egy nagyon kedves muzulmán lánnyal társalgott velem, mialatt Jézusról érdeklődött. Azt akarta tudni, hogy a zsidók ölték-e meg Jézust.
Aztán egyszerűen rövidre zárta a témát: Végülis egy isten van... de kiváncsi arra, hogy miben más a Biblia Istene... és közben kipakolta a kézitáskám, megtalálta a Bibliámat, a farmer dzsekimet, és a bátyámtól kapott polar felsőmet a taknyos papírzsepikkel a zsebében...a motozós lány keze is taknyos papírzsebkendőimbe ütközött. Szerencsésen véget ért a motozás és a kissé felszínes beszélgetés az Istenről, elfoglalhattam helyemet a várakozóban. Bájos látvány lehettem, mert egy kérdőívezős hölgy kiszúrt magának. Mindenfélét kérdezett, és nagyon kedves volt. Mondtam neki, hogy én nem szoktam reptereken vásárolni... nem is volt másra kiváncsi. De azért hiretelen kitöltött egy tízoldalas kérdőívet.

Rövidesen egy Boingen találtam magam. G ülés. Teljesen rendben volt. Ez a SZiget széle. Közelről nem volt tele a gép, kényelmesen használtam két széket is. Az előttem levő képernyő nem működött, de sebaj, a mellette lévő igen. Kedvemre szórakozhattam. Szóval ez annak érdekes aki még nem volt utazott ilyen repgépen. Lehet zenét hallgatni, filmet nézni, játszani stb stb... Többek között az August Rush is szerepelt a listán...

Amit én néztem: Kevin Costner egy lepukkant apa, akinek van egy okos lánya. Éppen választások vannak, és a lány szeretné, ha az apja szavazna, de az berug, és nem ér el a szavazóközpontba... az okos kiscsaj elveszi apja szavazokártyáját az alvó felügyelő elől, és szavazni akar, de ekkor a takarítónő kihúzza a szavazógépet a PRIZáBóL, a lány megijed és elszalad. Itt kezdődnek a bonyodalmak ... oooo... SZAVAZÁS úgy a filmben mint az életben... Fülembe cseng Pap Laci egyik mondata, melyet tulajdonképpen Wass Albertnek címeztek néhány évvel ezelőtt: ITT MINDENKI AZT OLVAS, AMIT MI AKARUNK, HOGY OLVASSON, ÉS MINDENKI AZT NÉZ, AMIT MI AKARUNK, HOGY NÉZZEN... hmmmm. Nem lehet nem észrevenni a film népnevelő szándékát.

Chicagoba érkezvén nem volt túl zűrös az ellenőrzés, de időközben a rendőr magyarázta a kollégájának, hogy több százan érkeznek a nyár elején J1-es vízummal Romániából. Engem aligha vettek figyelembe... nem is nagyon igényeltem. Hamar megtaláltam a táskámat, pedig felkészültem már arra, hogy elhagyták félúton, és nagy kártérítést követelek. Irány a kijárat. Sokan várakoznak...nem is olyan sokan... a lényeg, hogy engem nem vártak. Senki nem szorongatta a nevemmel jelzett táblát. Vártam vagy tíz percet, vagy húszat. Nem estem kétségbe egyáltalán. Teljesen nyugodt voltam. Hanem egyszer csak kitaláltam, hogy az információnál megkérdezem, hogy nem-e mondanák be, hogy én itt vagyok, és aki értem jött az jelentkezzen. Erre azt kérdi a hölgy, hogy hívják azt aki vár... mondtam neki, nem tudom, mondja az én nevem. Mondom... próbalja megismételni, nem nagyon megy neki, de egyszer csak felcsillan a szeme... FEKETE... I had a friend... her name was Olga FEKETE, I know... És tökéletesen bemondta a nevem a hangosbemondóba. És abban a pillanatban megjelent egy kedves hölgy, táblával a kezében... A WILDERS családnál voltam elszállásolva. 11 gyerekük van. Focicsapat mi? Majdnem mindenki zenél a családba. Az anyuka fuvola tanár... mi is lehetne más? Nem?

Másnap szétnéztem Chicago egyik kis külvásrosában... Halloween készülődik... örültem, hogy a WILDERS family nem ünnepli a Halloweent. A gyerekek otthon tanulnak, WILDERS mami tanítja őket. Néhány órára azért iskolában mennek, inkább a szocializáció végett gondolom. Nem tanulnak hülyeségeket, és közösen tanulmányozzák a Bibliát, és igyekeznek keresztény szemmel tanulni a tudományokat is. Nekem ez tetszik. Nagyon tetszik. Úgy a 11 gyerek, mint a HOME SCHOOLING.
Ezután JACOB, aki járt már Magyarországon... Sárospatakon, mely ugye néhány kilométerre van Sátoraljaújhelytől, és Linda hugival egyidős, és harmonikázik, bevitt a MILENIUM STATIONig, ahol beszáltam az alumínium vonatba, és SOUTH BEND airportnál szép kis alvás után felébredtem. Rögtön az út elején lehuppant mellém egy nagyon néger lány, szerintem észre sem vette, hogy egy székely leányzó mellé csöppent.

South Bend airport... ITT VÁRTAK. ANNAKA, FAITH és JULY, színessel írták fel a nevem és nagyon örültek nekem. Ők szintén internshipesek.
Ekkor kezdődtek a kommunikációs problémák, nehezen értettem amit mondtak, és nehezen tudtam mondani, amit akartam... nem is értem... én azért ennél sokkal jobban beszélek angolul... Sebaj, lehet, hogy csak néhánynapos jelenség.

A házunk a tópartra néz, és nagyon nagyon édiiiiii. Kivülről olyan kicsinek tűnik, de belülről más a helyzet...hatalmas konyhánk van, a szobám két fala csupa ablak, és a tópartra néz... gyönyorűséges hátsó udvar, és akár fejest is ugorhatnék a tóba, de a nem teszem...

A munkahelyem szintén tágas és szép... és külön irodám van... haaaa... majd remélem, hogy tudok néhény képet is mellékelni. Úgy képzeljétek el, mint a filmekben a néhány fallal elválasztott helyet, laptop és rtelefon az asztalon, és minden szükséges cucc.
Talán két hét múlva lesz az első fellépésem, de erről majd később. A munkám: DIRECTOR OF PUBLIC RELATION, NATIONAL AND INTERNATIONAL PUBLICITY.

Voltam az ALDI-ban vásárolni... Alig találtam számomra felismerhető és ehető kaját. rengeteg nassolni való cucc van, és egy halom ilyen olyan szósz... nem keltették fel érdeklődésem. Na azért vettem ezt-azt. Ma este összeütök valami franko kaját...

Most ennyi.
Legyetek áldottak, én az vagyok, és egyre inkább az leszek.

Krisztina

A nagy repülés

Hűha... messzire készülök. Nem is tudom milyen messzire.
Na, de most többet nem is írok. Majd jelentkezem az Ocean túloldaláról.

Egy kéz

Egy kar, amely ölel
Egy kar, amely enyém
Egy kar, amely száraz
Egy kar, amely fáj.

Ölelő karom száraz fájdalom?
Ölelő karja száraz fájdalom?

Korcsolyázom II. rész - a teljes igazság -

Korcsolyázom

Három évesen kezdtem korcsolyázni... hozzám tartozik. Ennyi.

...ha szerethetsz majd, az teljes és csodálatos...

Ismerek valakit, aki néhány napja adott nekem egy versválogatást, és írt nekem egy rövid üzenetet. Az első szót nem is tudom elolvasni, de ezt igen:... ha szerethetsz majd, az teljes és csodálatos. Nem is értem. Belenézett a szívembe és kiírta onnan azt amit a mélyben talált. Hiszen nem is ismer. És én sem. ... és lám, mit tett a szemem elé.
Azt hiszem minden megadatott nekünk ahhoz, hogy szeretni tudjunk... csak el kell vennünk, és hinnünk kell, hogy szeretettek vagyunk, mert ennélkül nem tudunk szeretni.
Mégis, ez a bejegyzés, ma, a szerelemről szól nekem.
"...ha szerethetsz majd..." mintha Valaki engedélye kellene ehhez. Mintha valaki kellene ehhez.

Rólunk írták - cikkek a Valami tegnap, mely mintha ma lenne című előadásról -

A Szatmári Friss Újságban megjelent cikk:


A Bihari naplóban megjelent cikk:




Nagyváradi Reggeli Újság:

A miniturné végén

Hazaértem. Tegnap volt a két utolsó előadás, itthon, Csíkszeredában. Szatmáron kezdtünk, Budapesten át Nagyváradra értünk, ahol meglepetésünkre két előadásra is sor került.
Nagyon sok meglepetésben és ajándékban volt részünk.
Szatmáron a hugim végre megnézhette az előadást, igaz, hogy késett három percet, de könnyen megtörténhetett volna, hogy oda sem ér. Tehát ott volt ő is. És ott voltak egy régi barátnőm szülei... virágot hoztak nekem. Mit is mondhatnék? Köszönöm.
Budapestre stoppal mentünk. Román névrokonnal utaztunk: Negru ... Szeretem az ilyen pici dolgokat. Nem szép, hogy Fekete áll az út szélén és Negru megáll és felveszi...
Budapesten, két egykori padtársamat is felfedeztem a nézők között, és az este csodálatos sörözésben végződött a Duna partján, az Erzsébet híd lábánál.
Kósa-Fischerék is megérkeztek, mind a hárman. Pocak lakó még pocakban, de mindenképpen ott volt. Boginak gyönyörűszép pocija van, és ő maga is nagyon szép.
A Duna partján Tamás és Vera megtiszteltek véleményükkel... annyira jól esett, nem azért mert dicsértek vagy sem, jót mondtak vagy nem, hanem mert elmondták. Szükségünk volt rá.
Soloztunk. Ramival turiztunk. Tamás finomakat főzött, de inkább sütött. És jó zenét hallgattunk.
Előadás előtt izgultunk, és családias hangulatban játszodtunk, adtunk és kaptunk vagy kaptunk és adtunk.
És volt egy önkéntes menedzserünk. Én soha nem gondoltam, hogy lehet ilyen. A menedzser szóhoz, általában a pénz valamilyen árnyalatát -dollár, euro, forint- társítjuk, társítom. Péter egyszerre volt menedzser, szervező, diszletező, világosító, hangosító, fényképész és még a dunaparti sörözésre is futotta idejéből, kedvéből, erejéből.
Vonattal Biharkeresztesig utaztam, a kalauz jól megnézte Magyarigazolvánnyal kiváltott 325 ft-os jegyemet... Csak addig? Kérdezte? És tényleg csak addig utaztam. Terka barátosném már várt az állomáson. Átutazó, külföldi vendégekkel tele volt a ház. Egy olyan házaspárral talalkoztam, akiknek nincs otthonuk, eladták mindenüket, és a világot járják fiukkal, aki most 8 hónapos. Hát erről még írok majd.
Másnap Csatárnál sikerült megsütni a Kincsőéknél felvert tojást. :)
Este előadás. Az Oberon tagjai, díszleteztek, fényeztek, hangosítottak, porszívóztak. Sok néző jött. Két előadás lett egy helyett, és a második... elszállt... a szó jó értelmében. Talán ez volt a 9 előadás közül a legszebb.
Sörözés az Irishben. Mindenki, majdnem mindenki ott volt. :) Néha, megkérdezem, hogy mit tettem én azért, hogy ilyen drága embereket ismerhetek meg... Semmit. Ez ajándék, és én csak megköszönni tudom.
Ilyen körülmények között nem volt szívünk vonatra ülni, és szerencsére... nem is szerencse. Kimondom: Isten szervezése: Csiszér Laciék éppen útban voltak Várad felé. Hajnali négykor indultunk Váradról, 7-kor már Kolozsváron stoppoltunk, és fel is vettek. Udvarhely nehezebb ügy volt, de aztán csak megérkeztünk. Félkomásan bementünk a Csíki Játékszín titkárságára... ezt követően végre pihenhettünk. A fehér cuccokat kimostuk, vasaltuk, hogy megszáradjon. Csudás módon meg is száradt. A csíki közönség elé mégsem állhattunk ki szürke ruciba.
Az első előadás fegyelmezetten ment le, talán túlságosan is fegyelmezetten. A közönség kicserélődött a második előadásra, és a hangulat is megváltozott újra életre keltek a mondatok, a labda "végre" ráesett a kávéscsészékre, jöhetett az impro.
Elfáradtunk, de jó ilyen ügyben elfáradni.

...egyszerre

Több évig vártam a tegnapi napot. Persze nem tudtam, hogy 2008 szeptember 1.-t várom. Néha belefeledkeztem a várakozásba, talán fel is adtam. És ugye nyilvánvaló, hogy nem is a napot vártam, hanem azt ami megtörtént a tegnap. Több éves hallgatás ért véget.
És mit mondhatnék - - - köszönöm.

Utak

Gyerekként, miután édesanyám úgy döntött, hogy megértem arra, hogy egyedül járjak ide vagy oda, megtanultam néhány útvonalat, amelyeken naponta járnom kellett. A napközitől a jégpályáig, a napközitől haza, otthonról a balett iskolába.
Egyszer úgy adódott, hogy a napköziből kellett mennem a balett iskolába. Ez az útvonal teljesen ismeretlen volt számomra, de megoldottam egyedül a problémát. A napközitől elmentem haza, és onnan elmentem a balett iskolába. Ma már ismerem a rövidebb utat.
Ugyancsak gyerekként tanulhattam meg otthonról a kertbe vezető utat. Ma a szüleim egy picit más útvonalon mennek a kertbe, és zavart, hogy miért. Rövidebb persze, de nem olyan nagyon. Ma, ahogy mentem a kertbe, és eldöntöttem, hogy az én régi útvonalamon megyek rájöttem, hogy miért nem szeretem ezt az általam újnak gondolt utat a kertig. Azért mert nem ezt tanultam meg, és azért mert gyerekként ott soha nem mentem egyedül, mert cigányok laktak ott és féltem tőlük. Nem kell félre érteni, nekem semmi bajom velük, de akkor gyerekként azok a cigányok kissé félelmetesek voltak. Nem is tudom, miért érdekes ez ma...
De tudom, hogy egyszer, szintén gyerekkoromban rosszat álmodtam a Szent Anna tóról, hogy a közepe beszivattyúzza az embereket. Azóta már jártam ott többször, de nem tudtam megszeretni, noha nagyon szép, és úsztam is a tóban. Nincs szivattyú tudom... de valahogy azóta sem tudtam megszeretni azt a helyet, és soha nem támad kedvem elkirándulni oda.

BUDAPESTEN is lesz a VALAMI TEGNAP, MELY MINTHA MA LENNE

Az előadás szeptember 7-én 19 órakor kezdődik a Padlás nevű teremben az Ódry Színpad fölött (1088 Budapest, Vas u. 2/C)
Mindenkit szeretettel várunk.

Újabb módosítások a Nagyváradi és a Szatmári időpontokat illetően

Ez most már a végleges.
Szatmáron szeptember 6.-án (szombaton)játszunk 18 órától a színház kamaratermében.
Nagyváradon pedig szeptember 9.-én (kedden) játszunk 19 órától az Ady Endre Líceum dísztermében.
A Csíkszeredai időpontok nem változtak. Szeptember 10.-én lesz 18 órától és 20 órától.

Mindenkit szeretettel várunk.