Törekedő gondolatokkal élek együtt naponta. Többféle irányba törekedő gondolatok ezek, és talán egyetlen közös pontjuk én magam vagyok.
A legnagyobb törekvő gondolatom azt célozta meg, hogy naponta megért valamit a vallásos törekvésekből és annak irányítottságából. Annyiféle vallás van, de ami számomra még nagyobb fejtörést okoz, a kereszténységen belüli felekezetek, és a felekezeteken belüli megosztottságok.
Nézzük például a katolikusokat, mert ugye én magam is katolikus vagyok. Katolikusból is van római meg görög. Én római vagyok, de el kell mondanom, hogy a görög szertartás szövege mélyebben szánt bennem mint a római. Na jó. Elmaradtunk a katolikusoknál:
- Van a hagyományos vonulat, mely az én értelmezésem és tapasztlataim szerint abban merül ki, hogy erkörlcsi nevelésben részesíti a népséget, és irodalmi szépségű prédikációkkal fárasztja a száját vasárnaponként. A nép, vagyis a templomba járok ehhez méltóan viszonyulnak hozzá:- hagyomány és neveltetés miatt még mindig hallgatják, a gyónást szükséges kényelmetlenségként kezelik. Így van ez jól. Minden vasárnap. Így van ez jól. A templomba nem járóknak, vagy hébe-hóba járóknak elegük van az erkölcsi nevelésekből, a gyónást szélsőséges módon hülyeségnek is szokták nevezni.
Ezen két nagy csoport mellett megfigyeltem más csoportok/közösségek létezését.
- Vannak ugye az imacsoportok. Öreg nénik, rosszallóan unatkozó néniknek is szoktam nevezni őket, de már hallottam olyant is, hogy ezek azok a nénik, akik 'nyalják a templom oldalát', de a legnagyobb pletykások a városban. Félretéve a véleményezéseket: ezek a nénik mondják rendületlenül a rózsafüzért. Sokat imádkoznak Máriához, talán még többet mint magához a Mindenhatóhoz. Ezek a nénik különböző búcsúkra is járnak. Nagyon szeretném tudni, hogy mi motiválja őket. Isten? vagy a társaság?
- És itt vannak az egyetemista lelkészségek. Fiatalok. Tele élettel és kereséssel. Vásárhelyen néha benéztem hozzuk. Micsoda prédikációkat, micsoda buzdításokat tart Bara László hétről-hétre, vagyis általa a Szent Lélek, és vannak olyan emberek, akik tudnak figyelni. Ilyen Mesó barátnőm, és ilyen Juckó is. Azt hiszem ezt nagyon megtanulták. Figyelni és hallgatni tudnak.
Van egy másik csoport ahová betekintést nyertem. A Mustármag közösség: a gyökerekből való megújulás szorgalmazói. Pap László atya a közösség vezetője. Hiteles ember. A legalázatosabb ember, akivel valaha találkoztam.
- Itt vannak a karizmatikus közösségek. Néhány ilyen közösségben megfordultam. Néhány akkordos dicsőítő dalokat énekelve dicsérik az ÉLŐ Istent. Élő, tehát tevékeny Istent. Kutatják az Ő törvényeit. Őket "ámen-klubbosoknak" is nevezik. Igen, hallottam. Én talán itt érzem a legjobban magam. Én is az élő Isten szomjazom.
- Ja és vannak azon katolikusok, akik hisznek, de hitüket magánügyként kezelik, és Rokonságom és nagyon jófej barátaim egész nagy része ide sorolható.
Egy pillanat. Eszembe jutott Szilágyi Domokosnak az a verse, amikor valami ilyensmit mond: az emberek szeretnek osztályozni... OOOpppsz. Talán nem vagyok kivétel.
Kilépve a katolikusok köréből protestánsokkal és neoprotestánsokkal találkozunk, találkozhatunk. Sok neoprotestáns gyülekezetet szkepticizmussal szemlélünk, és biztos, ami biztos "leszektázzuk".
Huuuu. Nézem a neten a God.tv közvetítéseit. Emberek százai, ezrei gyógyulnak meg. Szabadkeresztények lehetnek, vagy nem is tudom. Jézus Krisztus nevében történnek a gyógyítások. Sokszor két: Thank you Jesus, thank you Lord között, halálos betegségben szenvedők gyógyulnak meg. Igazi amerikai show, de mégis gyógyulnak az emberek.
Aztán vannak a kereszténynek keresztelt, de mára már inkább az ezoteriában és más keleti eredetű vallásban hívők. Többnyire ezek az ismerőseim is szeretni való jó fejek.
Lassan nem is tudom, hogy mit akartam ezzel a felsorolással... Ezeket látom. Ez vesz körül. Az a domináns, amelyik felé elfordulok. Ha nem szegezem az érdeklődésem ide vagy oda, akkor az ÖNVALLÁSÚ emberek vannak többségben, akik sokszor így fogalmaznak: az én istenem... És akkor elmondják milyen az istenük.
Szóval vázlatpontokba szedve kb. ez vesz körül. Jajjjj. Kihagytam azokat, akik a filozófiai gondolkodáson keresztül kívánják megérteni isten létezését....van egy-két ilyen ismerősöm.
Én pedig, szemlélem ezt a sokféleséget, azt is, ahogy ezek a különböző irányokhoz tartozó emberek lenézik a másikat, vagy hideg 21. századi toleranciával elfogadják a másikat, vagy csak egyszerűen közömbösek a másikkal szemben, vagy nem is tudnak más irányokról, ahogy valószínűleg én sem tudok minden irányról, vagy csak egyszerűen más útaknak nevezik egymást, vannak akik örülnek ennek a sokszínűségnek... stb. stb.
És bennem él egy hang, finom mégis erős, egy hang mely halk, de hallható, folyamatos és mégsem zavaró, mely azt mondja, hogy ENYÉM VAGY - Az Atya hangja, Jézus Krisztus hangja, mely HÍV ÉS BÁTORÍT, a Szent Szellem (bármennyire is a Szent Lélek elnevezés áll közel hozzám, felismerem, hogy csak rossz fordítás eredménye) hangja, mely azt modja, hogy vezetlek és tanítalak - Egy bizonyságtétel- Egy kinyilatkoztatás- Egy bizonyosság, mely minden látható irányok, irányvonalak ellen él. Akkor vagyok boldog, amikor ez a hang szólal meg a karizmatikusok között, a neoprotesténsok között vagy bárhol máshol...
Több teret kellen hagyni az Istennek, hogy bemutatkozhasson. Pontosítok: le kellene venni a hagyományok szemüvegét, a sebek szemüvegét, az előítéletek szemüvegét, a gőg szemüvegét, az eszmék- és ideálok szemüvegét, az ellenzőket és meztelenül fel kellene kiálltani: LÁTNI akarlak URAM! Olyan meztelenül, ahogy Jézus meghalt a kereszten.
Krisztina