Rólunk írták - cikkek a Valami tegnap, mely mintha ma lenne című előadásról -

A Szatmári Friss Újságban megjelent cikk:


A Bihari naplóban megjelent cikk:




Nagyváradi Reggeli Újság:

A miniturné végén

Hazaértem. Tegnap volt a két utolsó előadás, itthon, Csíkszeredában. Szatmáron kezdtünk, Budapesten át Nagyváradra értünk, ahol meglepetésünkre két előadásra is sor került.
Nagyon sok meglepetésben és ajándékban volt részünk.
Szatmáron a hugim végre megnézhette az előadást, igaz, hogy késett három percet, de könnyen megtörténhetett volna, hogy oda sem ér. Tehát ott volt ő is. És ott voltak egy régi barátnőm szülei... virágot hoztak nekem. Mit is mondhatnék? Köszönöm.
Budapestre stoppal mentünk. Román névrokonnal utaztunk: Negru ... Szeretem az ilyen pici dolgokat. Nem szép, hogy Fekete áll az út szélén és Negru megáll és felveszi...
Budapesten, két egykori padtársamat is felfedeztem a nézők között, és az este csodálatos sörözésben végződött a Duna partján, az Erzsébet híd lábánál.
Kósa-Fischerék is megérkeztek, mind a hárman. Pocak lakó még pocakban, de mindenképpen ott volt. Boginak gyönyörűszép pocija van, és ő maga is nagyon szép.
A Duna partján Tamás és Vera megtiszteltek véleményükkel... annyira jól esett, nem azért mert dicsértek vagy sem, jót mondtak vagy nem, hanem mert elmondták. Szükségünk volt rá.
Soloztunk. Ramival turiztunk. Tamás finomakat főzött, de inkább sütött. És jó zenét hallgattunk.
Előadás előtt izgultunk, és családias hangulatban játszodtunk, adtunk és kaptunk vagy kaptunk és adtunk.
És volt egy önkéntes menedzserünk. Én soha nem gondoltam, hogy lehet ilyen. A menedzser szóhoz, általában a pénz valamilyen árnyalatát -dollár, euro, forint- társítjuk, társítom. Péter egyszerre volt menedzser, szervező, diszletező, világosító, hangosító, fényképész és még a dunaparti sörözésre is futotta idejéből, kedvéből, erejéből.
Vonattal Biharkeresztesig utaztam, a kalauz jól megnézte Magyarigazolvánnyal kiváltott 325 ft-os jegyemet... Csak addig? Kérdezte? És tényleg csak addig utaztam. Terka barátosném már várt az állomáson. Átutazó, külföldi vendégekkel tele volt a ház. Egy olyan házaspárral talalkoztam, akiknek nincs otthonuk, eladták mindenüket, és a világot járják fiukkal, aki most 8 hónapos. Hát erről még írok majd.
Másnap Csatárnál sikerült megsütni a Kincsőéknél felvert tojást. :)
Este előadás. Az Oberon tagjai, díszleteztek, fényeztek, hangosítottak, porszívóztak. Sok néző jött. Két előadás lett egy helyett, és a második... elszállt... a szó jó értelmében. Talán ez volt a 9 előadás közül a legszebb.
Sörözés az Irishben. Mindenki, majdnem mindenki ott volt. :) Néha, megkérdezem, hogy mit tettem én azért, hogy ilyen drága embereket ismerhetek meg... Semmit. Ez ajándék, és én csak megköszönni tudom.
Ilyen körülmények között nem volt szívünk vonatra ülni, és szerencsére... nem is szerencse. Kimondom: Isten szervezése: Csiszér Laciék éppen útban voltak Várad felé. Hajnali négykor indultunk Váradról, 7-kor már Kolozsváron stoppoltunk, és fel is vettek. Udvarhely nehezebb ügy volt, de aztán csak megérkeztünk. Félkomásan bementünk a Csíki Játékszín titkárságára... ezt követően végre pihenhettünk. A fehér cuccokat kimostuk, vasaltuk, hogy megszáradjon. Csudás módon meg is száradt. A csíki közönség elé mégsem állhattunk ki szürke ruciba.
Az első előadás fegyelmezetten ment le, talán túlságosan is fegyelmezetten. A közönség kicserélődött a második előadásra, és a hangulat is megváltozott újra életre keltek a mondatok, a labda "végre" ráesett a kávéscsészékre, jöhetett az impro.
Elfáradtunk, de jó ilyen ügyben elfáradni.

...egyszerre

Több évig vártam a tegnapi napot. Persze nem tudtam, hogy 2008 szeptember 1.-t várom. Néha belefeledkeztem a várakozásba, talán fel is adtam. És ugye nyilvánvaló, hogy nem is a napot vártam, hanem azt ami megtörtént a tegnap. Több éves hallgatás ért véget.
És mit mondhatnék - - - köszönöm.

Utak

Gyerekként, miután édesanyám úgy döntött, hogy megértem arra, hogy egyedül járjak ide vagy oda, megtanultam néhány útvonalat, amelyeken naponta járnom kellett. A napközitől a jégpályáig, a napközitől haza, otthonról a balett iskolába.
Egyszer úgy adódott, hogy a napköziből kellett mennem a balett iskolába. Ez az útvonal teljesen ismeretlen volt számomra, de megoldottam egyedül a problémát. A napközitől elmentem haza, és onnan elmentem a balett iskolába. Ma már ismerem a rövidebb utat.
Ugyancsak gyerekként tanulhattam meg otthonról a kertbe vezető utat. Ma a szüleim egy picit más útvonalon mennek a kertbe, és zavart, hogy miért. Rövidebb persze, de nem olyan nagyon. Ma, ahogy mentem a kertbe, és eldöntöttem, hogy az én régi útvonalamon megyek rájöttem, hogy miért nem szeretem ezt az általam újnak gondolt utat a kertig. Azért mert nem ezt tanultam meg, és azért mert gyerekként ott soha nem mentem egyedül, mert cigányok laktak ott és féltem tőlük. Nem kell félre érteni, nekem semmi bajom velük, de akkor gyerekként azok a cigányok kissé félelmetesek voltak. Nem is tudom, miért érdekes ez ma...
De tudom, hogy egyszer, szintén gyerekkoromban rosszat álmodtam a Szent Anna tóról, hogy a közepe beszivattyúzza az embereket. Azóta már jártam ott többször, de nem tudtam megszeretni, noha nagyon szép, és úsztam is a tóban. Nincs szivattyú tudom... de valahogy azóta sem tudtam megszeretni azt a helyet, és soha nem támad kedvem elkirándulni oda.

BUDAPESTEN is lesz a VALAMI TEGNAP, MELY MINTHA MA LENNE

Az előadás szeptember 7-én 19 órakor kezdődik a Padlás nevű teremben az Ódry Színpad fölött (1088 Budapest, Vas u. 2/C)
Mindenkit szeretettel várunk.

Újabb módosítások a Nagyváradi és a Szatmári időpontokat illetően

Ez most már a végleges.
Szatmáron szeptember 6.-án (szombaton)játszunk 18 órától a színház kamaratermében.
Nagyváradon pedig szeptember 9.-én (kedden) játszunk 19 órától az Ady Endre Líceum dísztermében.
A Csíkszeredai időpontok nem változtak. Szeptember 10.-én lesz 18 órától és 20 órától.

Mindenkit szeretettel várunk.

Reggeli gondolatok

Ritkán ébredek ilyen korán reggel, és még ritkábban megyek misére ilyen korán reggel, ma a Papa kegyelméből mindkettő megtörtént. Ilyenkor minden olyan friss. Úgy élem meg, hogy minden nap amikor reggel kinyitom a szemem a kegyelem napja. Valahol talan irja is a Szentírásban, hogy Isten irgalma megújul minden reggelre.
Új módon mutatkozik be. Egyetlen reggel frissessége sem unalmas... és nem csak azért, mert olyan ritkán látom, hanem mert mindig friss. Nem olyan mint egy új piacra dobott termék, melynek minősége fél év alatt látványosan csökken.

A hétvégén három barátnőmmel a Hargitán voltunk, a Kicsiházunknál, ott a Linakanyarban, vagyis majdnem ott. Három nap... pontosabban egy egész és két fél... ajándék a Papától. Csend volt. Béke volt. Csaj duma volt, amennyi csak kifért rajtunk. Minden magától müködött. Olyan szép volt amikor mindenikünk külön csendre vágyott, és ezt nem kellett bejelenteni...
Politizáltunk is... Beszéltünk az Istenről. Rékának elolvastam kedvenc Ószövetségi könyvemet a Tóbiás könyvét... azt hiszem nagyon tetszett neki. Mindenkinek ajánlom. Főként az apáknak és anyáknak, akik útmutató akarnak adni gyermekeiknek az élethez, de azoknak is, akik társra vágynak, és azoknak is, akik szerelmi történetet akarnak olavasni a Bibliából. Azoknak is, akik nem hisznek a Gonosz létezésében, és azoknak is, akik nem hiszik, hogy a Gonoszt az Úr semmi perc alatt megkötözi. És végül ajánlom magamnak, mert még annyi mindent nem értek belőle.

Három drága barátnőm volt velem. Nagyon hálás vagyok értük.

Szép és áldott napot nektek.

ui. Fénykép nincs, csak olyan ami a bensőkben van elraktározva. Pl. látom M.t amint alszik a szabad ég alatt, M.-t ahogy tovább vonult a domboldalon a telefonjával a fülén, és R.-t meg magamat a hintán, ahogy olvassuk Tóbiás könyvét, aztán látom még magunkat, ahogy körbeaggódjuk a tüzet és a rablópecsenyéket, hogy hátha megsülnének már. Hát ilyen képek... És még van néhány.

Újból - Valami tegnap, mely mintha ma lenne

Nagyváradon: szeptember 4.-én 19 órától az Ady Endre Líceum dísztermében
Szatmáron: szeptember 5.-én 19 órától a színház kamaratermében
Csíkszereda: szeptember 10.-én 18 órától és 20.00 órától a Csíki Játékszín Kamaratermében

Nem értem az érzéseim

Mikor azt gondoltam volna, hogy én már erős lány vagyok, nem nagyon bőgöm el magam, akkor Arnold testvérem nekem szegezte a kérdést, hogy ki vagy kik nélkül nem szeretnék bemenni az Atyához az örök életre.
Az idén, és az elmúlt néhány év alatt sokszorosan kellett megélnem egy személy elvesztését. Egy kapcsolatról való lemondás: fájdalmas. Döntést hozni arról, hogy valakit soha többé az életedben nem látsz: fájdalmas. Soha. A földi életben fájdalmas a SOHA. Az örök élet szélességét, hosszát, mélységét és magasságát Jézus ismeri. Mi nem. Ő felméri, hogy a SOHA és a végleges elszakadásnak mi a jelentősége... És így mondja az Édesapjának: "Papa, látod nélkülük nem akarok bemenni... te ismertetted meg őket velem, megszerettem őket, meghaltam értük, nem élhetek már én sem nélkülük"
Szűk két hónapja elengedtem ezt a személyt, mert úgy éreztem nem szeretem eléggé. Most Ő volt az első azok közül, akik nélkül nem mennék, nem akarnék, nem szeretnék az örök életre bemenni.
A vicces csak az, hogy az a személy aki miatt nem tudtam ezt kimondani: eszembe sem jutott. Van ilyen.

Az ember

"Az ember olyan lény, aki csak a másik kezéből, szeméből, öléből kaphat kenyeret, poharat, tudást, örömöt - mindent.
Ki mondja meg, hogy miért megyünk ölre mégis és annyiszor?" Ancsel Éva

Ez tetszik

"Ha valaki szisztematikus rendben elő tudja adni, hogy mely okokból kifolyólag s milyen indokok alapján szereti azt, akit szeret, az vagy úgy hiszi, hogy a jól nevelt embernek így kell beszélnie, vagy sohase szeretett." Ancsel Éva

Grrrrrrrr

Csak ennyit tudok ma üzenni magamnak. Pedig ma voltam templomban, az Ur maga teljes jelenlétével ajándékozott meg, és bennem már csak ennyi van egy GRRRRRRRRRRRR... én szakértő vagyok abban, hogy hogyan kell az Urat kihajítani a volán mellől. Hát ezért a GRRRRRRRRR.

Krisztina

Törekedő gondolatok ezen a szép vasárnapi napon

Törekedő gondolatokkal élek együtt naponta. Többféle irányba törekedő gondolatok ezek, és talán egyetlen közös pontjuk én magam vagyok.

A legnagyobb törekvő gondolatom azt célozta meg, hogy naponta megért valamit a vallásos törekvésekből és annak irányítottságából. Annyiféle vallás van, de ami számomra még nagyobb fejtörést okoz, a kereszténységen belüli felekezetek, és a felekezeteken belüli megosztottságok.
Nézzük például a katolikusokat, mert ugye én magam is katolikus vagyok. Katolikusból is van római meg görög. Én római vagyok, de el kell mondanom, hogy a görög szertartás szövege mélyebben szánt bennem mint a római. Na jó. Elmaradtunk a katolikusoknál:
- Van a hagyományos vonulat, mely az én értelmezésem és tapasztlataim szerint abban merül ki, hogy erkörlcsi nevelésben részesíti a népséget, és irodalmi szépségű prédikációkkal fárasztja a száját vasárnaponként. A nép, vagyis a templomba járok ehhez méltóan viszonyulnak hozzá:- hagyomány és neveltetés miatt még mindig hallgatják, a gyónást szükséges kényelmetlenségként kezelik. Így van ez jól. Minden vasárnap. Így van ez jól. A templomba nem járóknak, vagy hébe-hóba járóknak elegük van az erkölcsi nevelésekből, a gyónást szélsőséges módon hülyeségnek is szokták nevezni.
Ezen két nagy csoport mellett megfigyeltem más csoportok/közösségek létezését.
- Vannak ugye az imacsoportok. Öreg nénik, rosszallóan unatkozó néniknek is szoktam nevezni őket, de már hallottam olyant is, hogy ezek azok a nénik, akik 'nyalják a templom oldalát', de a legnagyobb pletykások a városban. Félretéve a véleményezéseket: ezek a nénik mondják rendületlenül a rózsafüzért. Sokat imádkoznak Máriához, talán még többet mint magához a Mindenhatóhoz. Ezek a nénik különböző búcsúkra is járnak. Nagyon szeretném tudni, hogy mi motiválja őket. Isten? vagy a társaság?
- És itt vannak az egyetemista lelkészségek. Fiatalok. Tele élettel és kereséssel. Vásárhelyen néha benéztem hozzuk. Micsoda prédikációkat, micsoda buzdításokat tart Bara László hétről-hétre, vagyis általa a Szent Lélek, és vannak olyan emberek, akik tudnak figyelni. Ilyen Mesó barátnőm, és ilyen Juckó is. Azt hiszem ezt nagyon megtanulták. Figyelni és hallgatni tudnak.
Van egy másik csoport ahová betekintést nyertem. A Mustármag közösség: a gyökerekből való megújulás szorgalmazói. Pap László atya a közösség vezetője. Hiteles ember. A legalázatosabb ember, akivel valaha találkoztam.
- Itt vannak a karizmatikus közösségek. Néhány ilyen közösségben megfordultam. Néhány akkordos dicsőítő dalokat énekelve dicsérik az ÉLŐ Istent. Élő, tehát tevékeny Istent. Kutatják az Ő törvényeit. Őket "ámen-klubbosoknak" is nevezik. Igen, hallottam. Én talán itt érzem a legjobban magam. Én is az élő Isten szomjazom.
- Ja és vannak azon katolikusok, akik hisznek, de hitüket magánügyként kezelik, és Rokonságom és nagyon jófej barátaim egész nagy része ide sorolható.

Egy pillanat. Eszembe jutott Szilágyi Domokosnak az a verse, amikor valami ilyensmit mond: az emberek szeretnek osztályozni... OOOpppsz. Talán nem vagyok kivétel.

Kilépve a katolikusok köréből protestánsokkal és neoprotestánsokkal találkozunk, találkozhatunk. Sok neoprotestáns gyülekezetet szkepticizmussal szemlélünk, és biztos, ami biztos "leszektázzuk".
Huuuu. Nézem a neten a God.tv közvetítéseit. Emberek százai, ezrei gyógyulnak meg. Szabadkeresztények lehetnek, vagy nem is tudom. Jézus Krisztus nevében történnek a gyógyítások. Sokszor két: Thank you Jesus, thank you Lord között, halálos betegségben szenvedők gyógyulnak meg. Igazi amerikai show, de mégis gyógyulnak az emberek.

Aztán vannak a kereszténynek keresztelt, de mára már inkább az ezoteriában és más keleti eredetű vallásban hívők. Többnyire ezek az ismerőseim is szeretni való jó fejek.

Lassan nem is tudom, hogy mit akartam ezzel a felsorolással... Ezeket látom. Ez vesz körül. Az a domináns, amelyik felé elfordulok. Ha nem szegezem az érdeklődésem ide vagy oda, akkor az ÖNVALLÁSÚ emberek vannak többségben, akik sokszor így fogalmaznak: az én istenem... És akkor elmondják milyen az istenük.
Szóval vázlatpontokba szedve kb. ez vesz körül. Jajjjj. Kihagytam azokat, akik a filozófiai gondolkodáson keresztül kívánják megérteni isten létezését....van egy-két ilyen ismerősöm.

Én pedig, szemlélem ezt a sokféleséget, azt is, ahogy ezek a különböző irányokhoz tartozó emberek lenézik a másikat, vagy hideg 21. századi toleranciával elfogadják a másikat, vagy csak egyszerűen közömbösek a másikkal szemben, vagy nem is tudnak más irányokról, ahogy valószínűleg én sem tudok minden irányról, vagy csak egyszerűen más útaknak nevezik egymást, vannak akik örülnek ennek a sokszínűségnek... stb. stb.

És bennem él egy hang, finom mégis erős, egy hang mely halk, de hallható, folyamatos és mégsem zavaró, mely azt mondja, hogy ENYÉM VAGY - Az Atya hangja, Jézus Krisztus hangja, mely HÍV ÉS BÁTORÍT, a Szent Szellem (bármennyire is a Szent Lélek elnevezés áll közel hozzám, felismerem, hogy csak rossz fordítás eredménye) hangja, mely azt modja, hogy vezetlek és tanítalak - Egy bizonyságtétel- Egy kinyilatkoztatás- Egy bizonyosság, mely minden látható irányok, irányvonalak ellen él. Akkor vagyok boldog, amikor ez a hang szólal meg a karizmatikusok között, a neoprotesténsok között vagy bárhol máshol...

Több teret kellen hagyni az Istennek, hogy bemutatkozhasson. Pontosítok: le kellene venni a hagyományok szemüvegét, a sebek szemüvegét, az előítéletek szemüvegét, a gőg szemüvegét, az eszmék- és ideálok szemüvegét, az ellenzőket és meztelenül fel kellene kiálltani: LÁTNI akarlak URAM! Olyan meztelenül, ahogy Jézus meghalt a kereszten.

Krisztina

Valami tegnap...

Augusztus 3.-án Csíkszeredában, mondhatnám azt is, hogy itthon játszottuk Anti osztálytársammal a /valami tegnap, mely mintha ma lenne/ előadásocskánkat. Nagyon örülök, hogy erre sor kerülhetett.
Előadás szervezésből nagyon sokat tanultam ez alkalommal, és mit is mondhatnék. Furcsa itthon lenni. Ismerős közönségnek játszani. Inkább elkezdeni nehéz. Azután már megy, mert nem az lesz a fontos, hogy ki ismer, hanem az, hogy én mit akarok mondani, és hogy ki mit ért abból, amit mondani akarok.
Elnézést kérek azoktól akik nem fértek be.
Talán... legközelebb.

Krisztina

Én voltam Leona Miller

Néhány napja lelepleztek, ezért úgy gondoltam, hogy összegyűjtök néhány linket Leona Miller koromból.





http://www.rtlklub.hu/videotar/?vkatid=40&videoid=080630575&adasid=4875

http://velvet.hu/sztori/leona0623/

http://velvet.hu/sztori/leona0801/

http://www.budapestinfo.hu/hu/hirkozpont/12_ezer_jatekos_es_kozel_3_millio_oldalletoltes_a_reneszansz_programiroda_internetes_kalandjatekan__2008__augusztus_1_

http://nol.hu/cikk/502128/

http://www.metro.hu/kultura/cikk/279611

Krisztina