hétfő, december 04, 2006

Szorít az idő

Jó is. Nem is.
Jó mert hamarosan Kis Karácsony, Nagy Karácsony.
Nem is... mert hétvégén már itt a gólyabál, és 12. körül a vizsgánk... és a jeleneteim kissé hadilábon állnak.
Semmi gond... megyek próbálni.

Ne felejtsétek el, hogy áldottak vagytok.

Krisztina

csütörtök, november 30, 2006

Amit a Papa talál ki

Hogyan készülök Adventre? Hm hm... ahogy a Papa megadta. Hálával a szívemben.
És persze egy-két meglepetéssel. Hogy kit is lepek meg?
Lehet, hogy téged.

Legyetek áldottak.
Krisztina

szerda, november 29, 2006

Adventre készülve

Terka barátosném kérdezte, hogyan készülök Adventre...
Hogy is?
Két próba, és gólyabál szervezés között kitalálom.

Legyetek áldottak.
Krisztina

hétfő, november 27, 2006

Köd

Napok óta olyan köd van Vásárhelyen, hogy öt méterre alig lehet ellátni.
Az osztály úgymond főpróba szakaszba lépett. Én személyszerint amióta itt vagyok a főiskolán először vagyok igazán lelkes. Persze erről természtesen csak én tehetek. Amióta bejutottam a főiskolára most érzem először (végre újból), hogy szeretek játszani.
Eddig mintha teher lett volna, vagy nyűg, vagy nem is tudom... de most valami változik.
Legyetel áldottak, és kevés ködöt.
Krisztina

hétfő, november 20, 2006

Holy Spirit


How shall I speak to you about the Holy Spirit? There are a lot of things that I could say, but today... I will say just this: You are God's child, probably you know that, I knew that... but it is not enough... (It is one thing to know that I have a good car, and another thing that I can use that)
The Holy Spirit made me to understand that, deep in my heart.
I am wondering what can I do as God's child?
What do you think?

Krisztina

kedd, november 14, 2006

So easy to mix up everything

Today... oh would not love to repeat it... just a little bad mood, and I destroyed a lot of things around me. I feel sorry about that.

That is all for now.
:) little bit sad
Krisztina

csütörtök, november 02, 2006

Felhők fölött -- Above the clouds


Szombaton reggel életemben először felhők fölé emelkedtem. Mindig bambulom innen lentről a felhőket, és olyan gyönyörűek es csúnyák. Olyan jó, hogy vannak és olyan rossz, hogy vannak. Olyan véletlenszerűen helyezkednek el az égen. Így látszik lentről.Fentről nézve viszont más a helyzet. Minden felhő a helyén van. Fel nem merülne bennem, hogy valamelyik felhő csúnya, mert takarja a napot... Olyan gondosan kitervelt minden.

A reptéren nem tévelyegtem. Egyetlen titka a dolognak, hogy úgy kell viselkedni mint aki pontosan tudja mit csinál. :)

Ti számba szoktátok venni áldásaitokat? Nagy reményt, és örömet szül :) Azt hiszem birtokba kell vennünk Isten-gyermekségünk velejáróit.

Ölellek benneteket drága barátaim.
Krisztina

This saturday I had the chance to see the clouds from the airplane. Such a big difference. I always stare at clouds. I see them beautiful and ugly. Sometimes their presence is good and sometimes not. As if they are arranged by chance, but it is different, if you are above them. They are perfectly arranged and their is no place for accidentality.

Do you use to think about how blessed you are?

Hugs
From Krisztina

péntek, október 27, 2006

How blessed...


These days, I am taking in account my blessings. And I have to say that I am very blessed.
Today I present you Meso...:) one of my best best friends.
:)
Hugs and kisses
Krisztina

szerda, október 25, 2006

Voiceless

My voice had gone. It had happened before, but now it bothers me a lot. We were in Czech Republic and we had a nice perfomance, but I just lost my voice over there in Ostrava...
These days I am reading a book by J.M. Nouwen. It is amazing. It is about us... that we are beloved persons of our Holy Father... I am reading thoughts wich had borned in my soul this summer... and I am very happy about hearing, a littlebit different, but though the same thing... voiceless, but somewhere deep :) that God is admaring us.
My dearest Friends! Today I just would love to say, that you are beloved, and blessed children of God almighty... even if you do not feel like.
Kisses and hugs
from
Krisztina

csütörtök, október 05, 2006

Újból Vásárhelyen - Back to Tirgu-Mures

Kedveseim. Itt vagyok Vásárhelyen. Elkezdtem a harmadik évet. Erőteljes, mondhatni tömény évkezdésről számolhatok be.
Meghivták az osztályunkat Csehországba. Felújitásra kerül a múlt féléves "Jaj de jó" vizsgánk, ha bemutatjuk szólok... Harmadik munkarendipont (ez magyarul van?)egy úgynevezett XX. századi kollázs összeállitása, ezt mindannyian kiváncsian várjuk, mert rengeteg ötletünk van. ... Hmm.. és mindenek előtt és fölött, mi szervezzük a gólyabált, és aminek nagyon örülök, hogy jó hangulat van az osztályba... de jó is lenne, ha meg tudnánk őrizni.
A sulink új bőrbe bújt a nyár alatt, azt hiszem minden feltételünk megvan ahhoz, hogy teljes gőzzel nekifogjunk DOLGOZNI.
Nahát soha ilyen objektivebn nem irtam még a blogomba... ez jelent valamit???
Ölelés nektek és legyetek áldottak.

Krisztina

Hi everybody,
I started the third year of my studies :)Our class is invited to the Czech Republic for a Gala, so we are preparing for that big event.
Kisses and hugs

Krisztina

kedd, szeptember 26, 2006

Reggel 6 - 6 A.M.

Kb 10 évig reggel 6 óra egyenlő volt azzal, hogy nagyon álmosan jégre léptem, és nagy rajongással próbáltam elsajátítani a műkorcsolya művészetét.
Ma reggel újból ellátogattam a jégpályára.
Hm. Nem is tudom, olyan finom-vegyesek az érzéseim. Nem tudok elég hálás lenni, hogy korcsolyázhattam, de mégis valahol fáj. Azt hiszem, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Régi csapattársaimmal beszélgettem, és ők is elmondják, hogy a mai napig azt álmodják, hogy korcsolyáznak, hogy versenyeznek...
Olyan édes-keserű az egész. Kegyetlen és gyönyörű. Álom és igazság. Öröm és méreg.
Ma leteszem, és emlékeim sorába állítom, hogy megszelídüljön és megszépüljön. Így van ez jól azt hiszem.

For 10 years 6 A.M. had been equal with figure skating training for me. Early in the morning with a great enthusiasm I had been trying to learn the jumps, the spins and so on. Today I decided to step on the ice once again.
Well. It is so confused. I am so greatful that I had the chance to skate, but still hurts so much. I am not alone with this feeling. Other skaters are saying that they continue to dream about skating, compeeting and so on...
It is sweet and bitter. Cruel and beautiful. Dream and reality. Happiness and poison.
Today I lay it down, and I enroll it into my memories, to tame it. God help me.

Krisztina

kedd, szeptember 19, 2006

A kicsi unokatestvérem

Képzeljétek el, hogy ma este a kertünkben voltunk a családdal, és a kis unokatestvérem bemutatta a legújabb szuper pasi fogását, igy két évesen. Koccintott mindenkivel mint egy felnőtt. Hm. Olyan drágaság.
Legyetek áldottak.

péntek, szeptember 15, 2006

Bilincsek helyett

Így imádkoztam magamban, hogy Jézusom bilincselj magadhoz, mert jó nekem veled... és azt válaszolta: Én eljegyeztelek.
Értitek? :)

hétfő, szeptember 11, 2006

...hogy örüljön szívetek, ha ezt olvassátok


Istenem, Istenem, ó,
Istenem, Istenem, ó,
arcomat homokkal s könnyel mosom -

Ugye öledbe veszel?
Ugye enyém leszel?
Isten, én gyönyörűm, én aranyosom!

Dsida Jenő - Ad Deum, qui laetificat iuventutem meam

szombat, szeptember 09, 2006

Kirándulásom emlékei

Megigértem, hogy ma beszámolok az élményeimről.
Azt hiszem két hete és egy napja indultam utamra, és egyáltalán nem terveztem ilyen hosszúra ezt az, sőt egyáltlán nem terveztem, vagyis túlzás lenne azt állítanom, hogy ez egy jól megtervezett út volt. De egyáltalán mit kellett volna terveznem?
Nagyváradon Kincsőke és Gyulus várt az állomáson, és mikor megérkeztünk a Studióhoz még javában állt a bemutatót kísérő "ünnepség". Kócos a nyakamba ugrott, és két sikítás között tudtomra adta, hogy mennyire örül nekem. Hát eddig tartott a hajnali a beszélgetésünk, mivel komoly beszélgetések zajlottak, és nekem ilyen hosszú út után valahogy nem volt kedvem a társasághoz csatlakozni. Nyugovóra tértünk. Másnap megnéztem a Madarak című előadást, melynek rendkívülien örültem, mert játszott benne Anti és Kócos. Nagyon nagyon ügyesek voltak. Nem is értem, hogy miért kaptak kevesebb fizetést mint a többiek. Másnap este újból megnéztem az előadást és elkövettem azt a végzetes hibát, hogy nem mentem el időben aludni. Kellemes beszélgetésnek nem nevezhető társalgásba vegyültem. Sok érdekes dolgot tudtam meg aznap este magamról. Még soha senki nem fogalmazta meg nekem a gondolkodásom főbb jellemzőit, de most szavakba öntötték: Formákba gondolkozom, és különben is annyira vagány csaj lennék, csak ne gondolkoznék ilyen formákban vagy keretek közt, vagy kissé dogmatikusan mint aki jól megtanulta a hittan leckét. Hm... mindenképpen elgondolkodtam ezen a beszélgetésen, de talán nem fogok belebetegedni abba, hogy megértsem a beszélgető társaim gondolkodásmódját...
Kincsőke és Gyulus boldog napjaikat élik, és én úgy örülök nekik. Róluk talán most nem is írok többet.
Nagyváradról Szatmárra utaztam. Kb. tíz éve voltam először ebben a táborban, de már akkor kinőttem a korhatárt :) Esőben forró vízben lubickoltam, és sokat úsztam. Aztén jéghideg lett, és nagyon megfagytam. Nagykárolyba vezetett innen az utam, és Mesó barátnőmmel töltöttem egy fantasztikus délutánt és estét. A kedvemért elindítatta a szökőkutat, és nagyon sokat dumáltunk, amire én csak azt szoktam mondani, hogy GIRL talk... :) Mesó egy csoda az életemben. És így azt hiszem mindent elmondtam, bár igazából ezt csak én értem, hogy mit jelent.
Másnap hajnalban elindultam az ANYAországba...hm ..hm. Tiborszállásig volt jegyem, és bájosan megkérdeztem az ellenőrt, hogy lesz időm leszállni Tiborszálláson jegyet venni Budapestig. Mire ő kedvesen közölte velem, hogy külföldi utasnak nem adhat jegyet a vonatra, az okot most sem értem, pedig elmagyarázta. Nem tartom kizártnak, hogy a formákban való gondolkodásom akadályozott meg abban, hogy megértsem magyarázatát. Közben imádkoztam. És mi történik? Egy rövid idő után felbukkan az ellenőr elkéri a Magyarigazolványom, és megvásárolja nekem a jegyet Budapestig. Ez az tán a váltás. Én csak annyit mondtam, hogy köszönöm Uram, és áld meg ezt az embert.
Megérkeztem Budapestre a keleti pu-ra. Várt rám Pali, akivel a Sinaia-i fesztiválon ismerkedtem meg, és elkísért a nagymamájához, és ott laktam nála. Olyan igazán drága nagymama.
Nem maradtam sokáig Budapesten... Zebegényben részt vetten az első éves szinisek gólyatáborán. Inkább érdekes volt mint jó. Nem is lehetett igazán jó, mert a szájüregem úgy begyulladt, hogy csak a szilvapálinka érzéstelenítette annyira, hogy kicsit meg tudtam feledkezni róla. Ezenkívül a táborban jelenkévő pasik 5%-a volt képes arra, hogy fát gyűjtsön, meg egyáltalán ilyen férfiasabb munkával foglalkozzon. Hát ezen elcsodálkoztam, és megosztottam Palival nézeteimet. Ő persze nem találta annyira furcsának. Hát ez van. De most komolyan az nem jelent valamit, ha egy pasi képtelen ágakat gyűjteni? Még csak nem is favágásról lett volna szó.
Eltelt a gólyatábor. Vasárnap este már a Sziklakápolnában voltam szentmisén a Gellért téren.
Az elkövetkezendő napokban Budapest utcáit jártam, csatangoltam, barangoltam. Találkoztam egy perui lánnyal, és megígérte, hogy megírja nekem, amikor férjhez megy a SZt. István bazilikába...de szép. Én ilyensmit magamnak sem igérek meg egy ideig azt hiszem.
Voltam állatkertben, Rembrandt és Picasso kiállításon, és a Mammut plázában, egy telefon fülkében, a Citadellán, és belga sört ittunk Palival a Gellért téren. És utolsó este Irish Coffe koncerten voltam...hát az nem volt semmi.
Talán a legkellemesebb élményem a budaörsi családos garden party volt. Annyira szép volt több családot és sok-sok embert ilyen békességben és nyugalomban együtt látni.

Krisztina