Megigértem, hogy ma beszámolok az élményeimről.
Azt hiszem két hete és egy napja indultam utamra, és egyáltalán nem terveztem ilyen hosszúra ezt az, sőt egyáltlán nem terveztem, vagyis túlzás lenne azt állítanom, hogy ez egy jól megtervezett út volt. De egyáltalán mit kellett volna terveznem?
Nagyváradon Kincsőke és Gyulus várt az állomáson, és mikor megérkeztünk a Studióhoz még javában állt a bemutatót kísérő "ünnepség". Kócos a nyakamba ugrott, és két sikítás között tudtomra adta, hogy mennyire örül nekem. Hát eddig tartott a hajnali a beszélgetésünk, mivel komoly beszélgetések zajlottak, és nekem ilyen hosszú út után valahogy nem volt kedvem a társasághoz csatlakozni. Nyugovóra tértünk. Másnap megnéztem a Madarak című előadást, melynek rendkívülien örültem, mert játszott benne Anti és Kócos. Nagyon nagyon ügyesek voltak. Nem is értem, hogy miért kaptak kevesebb fizetést mint a többiek. Másnap este újból megnéztem az előadást és elkövettem azt a végzetes hibát, hogy nem mentem el időben aludni. Kellemes beszélgetésnek nem nevezhető társalgásba vegyültem. Sok érdekes dolgot tudtam meg aznap este magamról. Még soha senki nem fogalmazta meg nekem a gondolkodásom főbb jellemzőit, de most szavakba öntötték: Formákba gondolkozom, és különben is annyira vagány csaj lennék, csak ne gondolkoznék ilyen formákban vagy keretek közt, vagy kissé dogmatikusan mint aki jól megtanulta a hittan leckét. Hm... mindenképpen elgondolkodtam ezen a beszélgetésen, de talán nem fogok belebetegedni abba, hogy megértsem a beszélgető társaim gondolkodásmódját...
Kincsőke és Gyulus boldog napjaikat élik, és én úgy örülök nekik. Róluk talán most nem is írok többet.
Nagyváradról Szatmárra utaztam. Kb. tíz éve voltam először ebben a táborban, de már akkor kinőttem a korhatárt :) Esőben forró vízben lubickoltam, és sokat úsztam. Aztén jéghideg lett, és nagyon megfagytam. Nagykárolyba vezetett innen az utam, és Mesó barátnőmmel töltöttem egy fantasztikus délutánt és estét. A kedvemért elindítatta a szökőkutat, és nagyon sokat dumáltunk, amire én csak azt szoktam mondani, hogy GIRL talk... :) Mesó egy csoda az életemben. És így azt hiszem mindent elmondtam, bár igazából ezt csak én értem, hogy mit jelent.
Másnap hajnalban elindultam az ANYAországba...hm ..hm. Tiborszállásig volt jegyem, és bájosan megkérdeztem az ellenőrt, hogy lesz időm leszállni Tiborszálláson jegyet venni Budapestig. Mire ő kedvesen közölte velem, hogy külföldi utasnak nem adhat jegyet a vonatra, az okot most sem értem, pedig elmagyarázta. Nem tartom kizártnak, hogy a formákban való gondolkodásom akadályozott meg abban, hogy megértsem magyarázatát. Közben imádkoztam. És mi történik? Egy rövid idő után felbukkan az ellenőr elkéri a Magyarigazolványom, és megvásárolja nekem a jegyet Budapestig. Ez az tán a váltás. Én csak annyit mondtam, hogy köszönöm Uram, és áld meg ezt az embert.
Megérkeztem Budapestre a keleti pu-ra. Várt rám Pali, akivel a Sinaia-i fesztiválon ismerkedtem meg, és elkísért a nagymamájához, és ott laktam nála. Olyan igazán drága nagymama.
Nem maradtam sokáig Budapesten... Zebegényben részt vetten az első éves szinisek gólyatáborán. Inkább érdekes volt mint jó. Nem is lehetett igazán jó, mert a szájüregem úgy begyulladt, hogy csak a szilvapálinka érzéstelenítette annyira, hogy kicsit meg tudtam feledkezni róla. Ezenkívül a táborban jelenkévő pasik 5%-a volt képes arra, hogy fát gyűjtsön, meg egyáltalán ilyen férfiasabb munkával foglalkozzon. Hát ezen elcsodálkoztam, és megosztottam Palival nézeteimet. Ő persze nem találta annyira furcsának. Hát ez van. De most komolyan az nem jelent valamit, ha egy pasi képtelen ágakat gyűjteni? Még csak nem is favágásról lett volna szó.
Eltelt a gólyatábor. Vasárnap este már a Sziklakápolnában voltam szentmisén a Gellért téren.
Az elkövetkezendő napokban Budapest utcáit jártam, csatangoltam, barangoltam. Találkoztam egy perui lánnyal, és megígérte, hogy megírja nekem, amikor férjhez megy a SZt. István bazilikába...de szép. Én ilyensmit magamnak sem igérek meg egy ideig azt hiszem.
Voltam állatkertben, Rembrandt és Picasso kiállításon, és a Mammut plázában, egy telefon fülkében, a Citadellán, és belga sört ittunk Palival a Gellért téren. És utolsó este Irish Coffe koncerten voltam...hát az nem volt semmi.
Talán a legkellemesebb élményem a budaörsi családos garden party volt. Annyira szép volt több családot és sok-sok embert ilyen békességben és nyugalomban együtt látni.
Krisztina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése