Szombaton reggel életemben először felhők fölé emelkedtem. Mindig bambulom innen lentről a felhőket, és olyan gyönyörűek es csúnyák. Olyan jó, hogy vannak és olyan rossz, hogy vannak. Olyan véletlenszerűen helyezkednek el az égen. Így látszik lentről.Fentről nézve viszont más a helyzet. Minden felhő a helyén van. Fel nem merülne bennem, hogy valamelyik felhő csúnya, mert takarja a napot... Olyan gondosan kitervelt minden.
A reptéren nem tévelyegtem. Egyetlen titka a dolognak, hogy úgy kell viselkedni mint aki pontosan tudja mit csinál. :)
Ti számba szoktátok venni áldásaitokat? Nagy reményt, és örömet szül :) Azt hiszem birtokba kell vennünk Isten-gyermekségünk velejáróit.
Ölellek benneteket drága barátaim.
Krisztina
This saturday I had the chance to see the clouds from the airplane. Such a big difference. I always stare at clouds. I see them beautiful and ugly. Sometimes their presence is good and sometimes not. As if they are arranged by chance, but it is different, if you are above them. They are perfectly arranged and their is no place for accidentality.
Do you use to think about how blessed you are?
Hugs
From Krisztina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése