kedd, október 12, 2010

Imahét a marosvásárhelyi művészekért október 11-17. - Második nap




A Kövesdombi Unitárius Templomban voltunk ma este.
Ma egész este gyermeki egyszerűség vett erőt rajtam. Olyan egyértelmű számomra, hogy az Isten a szívéhez nagyon nagyon közel szeretné tudni a művészeket.
Ennek a megértéséhez és megéléséhez kellene mélyre evezni.
Isten minket így segítsen.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hát azért nem minden függ Istentől. Rajtunk is múlik sokminden.

Névtelen írta...

A kiválasztottság, a megtérés az Ő titka. Egy egész életet le lehet élni (emberi erőfeszitésből származó) "szentként", és Őt várni, hiábavalóság, miközben a legnagyobb sorozatgyilkos hirtelen nagy megvilágosodásban részesülve megtér, s akkor mi van? Ő oda megy, ahova akar, hisz a szabadság Istene. És ezt senki sem értheti meg, és nem is kérheti számon. Mert felettünk van. Mi Őt soha nem is fogjuk megérteni, csupán néhány jobb pillanatainkban legfenneb azt érezhetjük, hogy mellettünk van, esetleg elcsodálkozhatunk egy s más zseniális tulajdonságának hirtelen megmutatkozásában... Megadatott a teremtményeknek a választás lehetősége. Van Isten, és van... Lehet választani. Nem szolgálhat két úrnak senki sem: az egyiket gyűlölni, vagy szeretni kell.