...egen... az utolsó utas... a tök részeg... akit erőszakkal kidobnak... vagy maga zuhan önnön élemedett állapotában nagyot botolva a jéghideg fagyba ki...
háló-manó... ez édi, tehát még vannak vágyaik... nem amolyan matt részeg, agyukat már régen elvesztett utasok, hiszen egészen biztos az, hogy háló-manó titulust nem vállalják
AZ AZNAPI UTOLSÓ, TÖK RÉSZEG UTAS (miután kissé magához tér, felócsúdik a földről, és önnön részegségéből, a borosflaskóba kapaszkodva térdrerogyottan dűlingél, úgy néz fel, erősen erőlködve) AZ AZNAPI UTOLSÓ HÉV-JÁRAT (hirtelen harsányan csilingel, röviden, de határozottan, ajtajai egyszere csak gyorsan bezárulnak, elmegy) AZ AZNAPI UTOLSÓ, TÖK RÉSZEG UTAS (kissé hosszasan nézi a távozó járatot, majd hirtelen undorral émelyegve felböffen) Most akkor hol vagyok? (szünet, erőlködik, eléggé) Merre van... (kis szünet) a... (kis szünet) haza... (kis szünet) ...fele... (kis szünet) út? (még egy röpke pillanat, és máris öszzerogyik, egyből, hirtelen, teste nagyot huppan a földön) A BOROSFLASKÓ (kigurul a kezéből, kis ideig egymagában zörög arrébb, odébb majd meg is áll, és a maradék nedű csorog belőle ki, egy darabig) AZ AZNAPI UTOLSÓ, TÖK RÉSZEG UTAS (hosszasat morog, zizegve dörmögőn, mint egy kutya és medve közötti átmenetben eddig még nem létező elterült előlény, és menten el is alszik) Mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmrrrrrrrrrrrrrrrrrzzzzzzzzzzzzzzzzzzz (karja még félálomban is az elgurult borosflaskó irányába nyúlik ki)
mintha egy dramaturg veszett volna el bennem...
írta...
Kedves Fekete Krisztina Irma! Épp most olvasom a Kisvárdai Lapokba, hogy osztálytársaid mind elhelyezkedtek saját szakmájukba, te viszont egyedül nem kerültél egyetlen szinházhoz sem. Meg kell mondanom, hogy helyetted én is ezt tettem volna. De most nem ezért irok. Hanem azért, mert ugyanitt azt irja, hogy Marosvásárhelyen amatőr szinjátszócsoportot vezetsz. Ha ez igaz... Nem csinálnánk meg Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjét? Már olyan régóta tervezem, két rendezővel is átfésültem már az egész darabot, és újra átfésülném...
Nem tudlak elérni másképp, így hát itt írom neked, hogy jó volna egyet találkozni, beszélgetni. Gyönyörű a blogod, szépek a verseid, bejegyzéseid! Szeretettel üdvözöllek!
12 megjegyzés:
HANGOSBEMONDÓ A HÉVEN (éjfélkor, valahol Budapest külvárosaiban): "Végállomás! Kérem tessék kiszállni!"
és minden külvárosban ekkor leszáll egy utas...vagy nem
...egen... az utolsó utas... a tök részeg... akit erőszakkal kidobnak... vagy maga zuhan önnön élemedett állapotában nagyot botolva a jéghideg fagyba ki...
és ki ez utas? kik ezek az utasok? van nevük?
...minden bizonnyal hogy van nevük... csak nem kivánnak háló-manóvá válni...
háló-manó... ez édi, tehát még vannak vágyaik... nem amolyan matt részeg, agyukat már régen elvesztett utasok, hiszen egészen biztos az, hogy háló-manó titulust nem vállalják
AZ AZNAPI UTOLSÓ, TÖK RÉSZEG UTAS (miután kissé magához tér, felócsúdik a földről, és önnön részegségéből, a borosflaskóba kapaszkodva térdrerogyottan dűlingél, úgy néz fel, erősen erőlködve)
AZ AZNAPI UTOLSÓ HÉV-JÁRAT (hirtelen harsányan csilingel, röviden, de határozottan, ajtajai egyszere csak gyorsan bezárulnak, elmegy)
AZ AZNAPI UTOLSÓ, TÖK RÉSZEG UTAS (kissé hosszasan nézi a távozó járatot, majd hirtelen undorral émelyegve felböffen) Most akkor hol vagyok? (szünet, erőlködik, eléggé) Merre van... (kis szünet) a... (kis szünet) haza... (kis szünet) ...fele... (kis szünet) út? (még egy röpke pillanat, és máris öszzerogyik, egyből, hirtelen, teste nagyot huppan a földön)
A BOROSFLASKÓ (kigurul a kezéből, kis ideig egymagában zörög arrébb, odébb majd meg is áll, és a maradék nedű csorog belőle ki, egy darabig)
AZ AZNAPI UTOLSÓ, TÖK RÉSZEG UTAS (hosszasat morog, zizegve dörmögőn, mint egy kutya és medve közötti átmenetben eddig még nem létező elterült előlény, és menten el is alszik) Mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmrrrrrrrrrrrrrrrrrzzzzzzzzzzzzzzzzzzz (karja még félálomban is az elgurult borosflaskó irányába nyúlik ki)
mintha egy dramaturg veszett volna el benned ...
Kedves Fekete Krisztina Irma!
Épp most olvasom a Kisvárdai Lapokba, hogy osztálytársaid mind elhelyezkedtek saját szakmájukba, te viszont egyedül nem kerültél egyetlen szinházhoz sem. Meg kell mondanom, hogy helyetted én is ezt tettem volna. De most nem ezért irok. Hanem azért, mert ugyanitt azt irja, hogy Marosvásárhelyen amatőr szinjátszócsoportot vezetsz. Ha ez igaz... Nem csinálnánk meg Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjét? Már olyan régóta tervezem, két rendezővel is átfésültem már az egész darabot, és újra átfésülném...
nahat...ez erdekes. azert megiscsak szeretnem tudni, hogy kihez van szerencsem.
Nem tudlak elérni másképp, így hát itt írom neked, hogy jó volna egyet találkozni, beszélgetni. Gyönyörű a blogod, szépek a verseid, bejegyzéseid! Szeretettel üdvözöllek!
"I ask for nothing more: the sky above me and the way under my feet." (R. L. Stevenson)
Megjegyzés küldése