Átlépve lustaságomon elsétáltam a Shenandoah folyó partjára, hogy az Úrral legyek, hogy figyelni tudjak rá. Sötétedett, csend volt és szél sem fújt, de a felhők haladtak... A természet segít elcsendesedni és újból és újból észreveteti velem, hogy milyen szép is az Isten. A napokban Sámuel könyveit, Dávid király életét olvasgattam, és többször is ezt lehet olvasni, hogy minden jól ment neki, mert vele volt az Úr.
Ez járt a fejembe, és közben éreztem az Úr jelenlétét, feltekintettem az égre és a felhők egy karjait kitáró emberi alakot rajzoltak ki. Lassan haladt előre az egész "kép".
"Menj csak, mert veled vagyok. Lassan és határozottan haladj. Én vigyázok rád."
És elindultam. Észre sem vettem, hogy igencsak besötétedett és tényleg tanácsos volt visszaindulni.
Hogyan tudom oly könnyen elfelejteni, hogy milyen szép is az Úr, és milyen jó is időt tölteni vele? Ilyenkor soha nem értem.
As I passed my lazy mood I run to the Shenandoah river to meet God. To spend time with him. In silence, peace and beauty there stood Him, waiting for me. I was amazed again by His beauty. He put a new song in my heart...I like singing to Him and I can actually feel that my voice goes up to Him.
After a while He told: Now just go. I am with you. I am watching your step and I will take care of you. Just go...
I haven't even noticed that it was almost dark, it was time to go home.
I am so blessed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése