kedd, január 13, 2009

Befagyott a tó és lehullott egy gyöngyszem

Nem egyszerre történt, és a két esemény csak miattam találkozik egy címben. Régi álmom teljesült. Kis házikóban élek, hátsó udvaron tó, mely befagyott és melyen csúszhatok a korcsolyámmal, melyet több mint egy éve vettem az ebayen, vagyis nem egészen én vettem. És most veszem csak észre, hogy ily módon címem szereplői nemcsak az én személyem miatt találkoznak. Mert mit érne a befagyott tó korcsolya nélkül, és mit érne a korcsolya és a befagyott tó, ha nem tudnék korcsolyázni. Ezt pedig nagyrészt a szüleimnek köszönhetem, aki három és fél éves koromtól minden reggel hatkor elvittek edzésre... majdnem 1o éven keresztül. És mit érne mindez, ha nem lenne az Isten, akinek a tegnap korcsolyáztam és aki örült annak, hogy ilymódon minden összehangolva ilyen csodálatos ajándékkal lepett meg. Örült nekem az Isten, és hát több mint csodálatos.
Néhány napja lehullott egy gyöngyszem a rózsfüzéremről éppen akkor amikor azért a személyért imádkoztam, akiért talán a legtöbbet szoktam...örökre hiányozni fog az a gyöngyszem a rózsafüzérről, de nem ez a legnagyobb üzenete a lehullott gyöngyszemnek. Nem ez, hanem az, hogy valóban rábízhatom az Úrra, hiszen Ő tudja a legjobban, hogy mily fontos nekem, hogy jól őrzött és szeretett legyen ő.

Nincsenek megjegyzések: