These days, I am taking in account my blessings. And I have to say that I am very blessed.
Today I present you Meso...:) one of my best best friends.
:)
Hugs and kisses
Krisztina
péntek, október 27, 2006
How blessed...
These days, I am taking in account my blessings. And I have to say that I am very blessed.
Today I present you Meso...:) one of my best best friends.
:)
Hugs and kisses
Krisztina
szerda, október 25, 2006
Voiceless
My voice had gone. It had happened before, but now it bothers me a lot. We were in Czech Republic and we had a nice perfomance, but I just lost my voice over there in Ostrava...
These days I am reading a book by J.M. Nouwen. It is amazing. It is about us... that we are beloved persons of our Holy Father... I am reading thoughts wich had borned in my soul this summer... and I am very happy about hearing, a littlebit different, but though the same thing... voiceless, but somewhere deep :) that God is admaring us.
My dearest Friends! Today I just would love to say, that you are beloved, and blessed children of God almighty... even if you do not feel like.
Kisses and hugs
from
Krisztina
These days I am reading a book by J.M. Nouwen. It is amazing. It is about us... that we are beloved persons of our Holy Father... I am reading thoughts wich had borned in my soul this summer... and I am very happy about hearing, a littlebit different, but though the same thing... voiceless, but somewhere deep :) that God is admaring us.
My dearest Friends! Today I just would love to say, that you are beloved, and blessed children of God almighty... even if you do not feel like.
Kisses and hugs
from
Krisztina
csütörtök, október 05, 2006
Újból Vásárhelyen - Back to Tirgu-Mures
Kedveseim. Itt vagyok Vásárhelyen. Elkezdtem a harmadik évet. Erőteljes, mondhatni tömény évkezdésről számolhatok be.
Meghivták az osztályunkat Csehországba. Felújitásra kerül a múlt féléves "Jaj de jó" vizsgánk, ha bemutatjuk szólok... Harmadik munkarendipont (ez magyarul van?)egy úgynevezett XX. századi kollázs összeállitása, ezt mindannyian kiváncsian várjuk, mert rengeteg ötletünk van. ... Hmm.. és mindenek előtt és fölött, mi szervezzük a gólyabált, és aminek nagyon örülök, hogy jó hangulat van az osztályba... de jó is lenne, ha meg tudnánk őrizni.
A sulink új bőrbe bújt a nyár alatt, azt hiszem minden feltételünk megvan ahhoz, hogy teljes gőzzel nekifogjunk DOLGOZNI.
Nahát soha ilyen objektivebn nem irtam még a blogomba... ez jelent valamit???
Ölelés nektek és legyetek áldottak.
Krisztina
Hi everybody,
I started the third year of my studies :)Our class is invited to the Czech Republic for a Gala, so we are preparing for that big event.
Kisses and hugs
Krisztina
Meghivták az osztályunkat Csehországba. Felújitásra kerül a múlt féléves "Jaj de jó" vizsgánk, ha bemutatjuk szólok... Harmadik munkarendipont (ez magyarul van?)egy úgynevezett XX. századi kollázs összeállitása, ezt mindannyian kiváncsian várjuk, mert rengeteg ötletünk van. ... Hmm.. és mindenek előtt és fölött, mi szervezzük a gólyabált, és aminek nagyon örülök, hogy jó hangulat van az osztályba... de jó is lenne, ha meg tudnánk őrizni.
A sulink új bőrbe bújt a nyár alatt, azt hiszem minden feltételünk megvan ahhoz, hogy teljes gőzzel nekifogjunk DOLGOZNI.
Nahát soha ilyen objektivebn nem irtam még a blogomba... ez jelent valamit???
Ölelés nektek és legyetek áldottak.
Krisztina
Hi everybody,
I started the third year of my studies :)Our class is invited to the Czech Republic for a Gala, so we are preparing for that big event.
Kisses and hugs
Krisztina
kedd, szeptember 26, 2006
Reggel 6 - 6 A.M.
Kb 10 évig reggel 6 óra egyenlő volt azzal, hogy nagyon álmosan jégre léptem, és nagy rajongással próbáltam elsajátítani a műkorcsolya művészetét.
Ma reggel újból ellátogattam a jégpályára.
Hm. Nem is tudom, olyan finom-vegyesek az érzéseim. Nem tudok elég hálás lenni, hogy korcsolyázhattam, de mégis valahol fáj. Azt hiszem, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Régi csapattársaimmal beszélgettem, és ők is elmondják, hogy a mai napig azt álmodják, hogy korcsolyáznak, hogy versenyeznek...
Olyan édes-keserű az egész. Kegyetlen és gyönyörű. Álom és igazság. Öröm és méreg.
Ma leteszem, és emlékeim sorába állítom, hogy megszelídüljön és megszépüljön. Így van ez jól azt hiszem.
For 10 years 6 A.M. had been equal with figure skating training for me. Early in the morning with a great enthusiasm I had been trying to learn the jumps, the spins and so on. Today I decided to step on the ice once again.
Well. It is so confused. I am so greatful that I had the chance to skate, but still hurts so much. I am not alone with this feeling. Other skaters are saying that they continue to dream about skating, compeeting and so on...
It is sweet and bitter. Cruel and beautiful. Dream and reality. Happiness and poison.
Today I lay it down, and I enroll it into my memories, to tame it. God help me.
Krisztina
Ma reggel újból ellátogattam a jégpályára.
Hm. Nem is tudom, olyan finom-vegyesek az érzéseim. Nem tudok elég hálás lenni, hogy korcsolyázhattam, de mégis valahol fáj. Azt hiszem, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Régi csapattársaimmal beszélgettem, és ők is elmondják, hogy a mai napig azt álmodják, hogy korcsolyáznak, hogy versenyeznek...
Olyan édes-keserű az egész. Kegyetlen és gyönyörű. Álom és igazság. Öröm és méreg.
Ma leteszem, és emlékeim sorába állítom, hogy megszelídüljön és megszépüljön. Így van ez jól azt hiszem.
For 10 years 6 A.M. had been equal with figure skating training for me. Early in the morning with a great enthusiasm I had been trying to learn the jumps, the spins and so on. Today I decided to step on the ice once again.
Well. It is so confused. I am so greatful that I had the chance to skate, but still hurts so much. I am not alone with this feeling. Other skaters are saying that they continue to dream about skating, compeeting and so on...
It is sweet and bitter. Cruel and beautiful. Dream and reality. Happiness and poison.
Today I lay it down, and I enroll it into my memories, to tame it. God help me.
Krisztina
kedd, szeptember 19, 2006
A kicsi unokatestvérem
Képzeljétek el, hogy ma este a kertünkben voltunk a családdal, és a kis unokatestvérem bemutatta a legújabb szuper pasi fogását, igy két évesen. Koccintott mindenkivel mint egy felnőtt. Hm. Olyan drágaság.
Legyetek áldottak.
Legyetek áldottak.
péntek, szeptember 15, 2006
Bilincsek helyett
Így imádkoztam magamban, hogy Jézusom bilincselj magadhoz, mert jó nekem veled... és azt válaszolta: Én eljegyeztelek.
Értitek? :)
Értitek? :)
hétfő, szeptember 11, 2006
...hogy örüljön szívetek, ha ezt olvassátok
Istenem, Istenem, ó,
Istenem, Istenem, ó,
arcomat homokkal s könnyel mosom -
Ugye öledbe veszel?
Ugye enyém leszel?
Isten, én gyönyörűm, én aranyosom!
Dsida Jenő - Ad Deum, qui laetificat iuventutem meam
szombat, szeptember 09, 2006
Kirándulásom emlékei
Megigértem, hogy ma beszámolok az élményeimről.
Azt hiszem két hete és egy napja indultam utamra, és egyáltalán nem terveztem ilyen hosszúra ezt az, sőt egyáltlán nem terveztem, vagyis túlzás lenne azt állítanom, hogy ez egy jól megtervezett út volt. De egyáltalán mit kellett volna terveznem?
Nagyváradon Kincsőke és Gyulus várt az állomáson, és mikor megérkeztünk a Studióhoz még javában állt a bemutatót kísérő "ünnepség". Kócos a nyakamba ugrott, és két sikítás között tudtomra adta, hogy mennyire örül nekem. Hát eddig tartott a hajnali a beszélgetésünk, mivel komoly beszélgetések zajlottak, és nekem ilyen hosszú út után valahogy nem volt kedvem a társasághoz csatlakozni. Nyugovóra tértünk. Másnap megnéztem a Madarak című előadást, melynek rendkívülien örültem, mert játszott benne Anti és Kócos. Nagyon nagyon ügyesek voltak. Nem is értem, hogy miért kaptak kevesebb fizetést mint a többiek. Másnap este újból megnéztem az előadást és elkövettem azt a végzetes hibát, hogy nem mentem el időben aludni. Kellemes beszélgetésnek nem nevezhető társalgásba vegyültem. Sok érdekes dolgot tudtam meg aznap este magamról. Még soha senki nem fogalmazta meg nekem a gondolkodásom főbb jellemzőit, de most szavakba öntötték: Formákba gondolkozom, és különben is annyira vagány csaj lennék, csak ne gondolkoznék ilyen formákban vagy keretek közt, vagy kissé dogmatikusan mint aki jól megtanulta a hittan leckét. Hm... mindenképpen elgondolkodtam ezen a beszélgetésen, de talán nem fogok belebetegedni abba, hogy megértsem a beszélgető társaim gondolkodásmódját...
Kincsőke és Gyulus boldog napjaikat élik, és én úgy örülök nekik. Róluk talán most nem is írok többet.
Nagyváradról Szatmárra utaztam. Kb. tíz éve voltam először ebben a táborban, de már akkor kinőttem a korhatárt :) Esőben forró vízben lubickoltam, és sokat úsztam. Aztén jéghideg lett, és nagyon megfagytam. Nagykárolyba vezetett innen az utam, és Mesó barátnőmmel töltöttem egy fantasztikus délutánt és estét. A kedvemért elindítatta a szökőkutat, és nagyon sokat dumáltunk, amire én csak azt szoktam mondani, hogy GIRL talk... :) Mesó egy csoda az életemben. És így azt hiszem mindent elmondtam, bár igazából ezt csak én értem, hogy mit jelent.
Másnap hajnalban elindultam az ANYAországba...hm ..hm. Tiborszállásig volt jegyem, és bájosan megkérdeztem az ellenőrt, hogy lesz időm leszállni Tiborszálláson jegyet venni Budapestig. Mire ő kedvesen közölte velem, hogy külföldi utasnak nem adhat jegyet a vonatra, az okot most sem értem, pedig elmagyarázta. Nem tartom kizártnak, hogy a formákban való gondolkodásom akadályozott meg abban, hogy megértsem magyarázatát. Közben imádkoztam. És mi történik? Egy rövid idő után felbukkan az ellenőr elkéri a Magyarigazolványom, és megvásárolja nekem a jegyet Budapestig. Ez az tán a váltás. Én csak annyit mondtam, hogy köszönöm Uram, és áld meg ezt az embert.
Megérkeztem Budapestre a keleti pu-ra. Várt rám Pali, akivel a Sinaia-i fesztiválon ismerkedtem meg, és elkísért a nagymamájához, és ott laktam nála. Olyan igazán drága nagymama.
Nem maradtam sokáig Budapesten... Zebegényben részt vetten az első éves szinisek gólyatáborán. Inkább érdekes volt mint jó. Nem is lehetett igazán jó, mert a szájüregem úgy begyulladt, hogy csak a szilvapálinka érzéstelenítette annyira, hogy kicsit meg tudtam feledkezni róla. Ezenkívül a táborban jelenkévő pasik 5%-a volt képes arra, hogy fát gyűjtsön, meg egyáltalán ilyen férfiasabb munkával foglalkozzon. Hát ezen elcsodálkoztam, és megosztottam Palival nézeteimet. Ő persze nem találta annyira furcsának. Hát ez van. De most komolyan az nem jelent valamit, ha egy pasi képtelen ágakat gyűjteni? Még csak nem is favágásról lett volna szó.
Eltelt a gólyatábor. Vasárnap este már a Sziklakápolnában voltam szentmisén a Gellért téren.
Az elkövetkezendő napokban Budapest utcáit jártam, csatangoltam, barangoltam. Találkoztam egy perui lánnyal, és megígérte, hogy megírja nekem, amikor férjhez megy a SZt. István bazilikába...de szép. Én ilyensmit magamnak sem igérek meg egy ideig azt hiszem.
Voltam állatkertben, Rembrandt és Picasso kiállításon, és a Mammut plázában, egy telefon fülkében, a Citadellán, és belga sört ittunk Palival a Gellért téren. És utolsó este Irish Coffe koncerten voltam...hát az nem volt semmi.
Talán a legkellemesebb élményem a budaörsi családos garden party volt. Annyira szép volt több családot és sok-sok embert ilyen békességben és nyugalomban együtt látni.
Krisztina
Azt hiszem két hete és egy napja indultam utamra, és egyáltalán nem terveztem ilyen hosszúra ezt az, sőt egyáltlán nem terveztem, vagyis túlzás lenne azt állítanom, hogy ez egy jól megtervezett út volt. De egyáltalán mit kellett volna terveznem?
Nagyváradon Kincsőke és Gyulus várt az állomáson, és mikor megérkeztünk a Studióhoz még javában állt a bemutatót kísérő "ünnepség". Kócos a nyakamba ugrott, és két sikítás között tudtomra adta, hogy mennyire örül nekem. Hát eddig tartott a hajnali a beszélgetésünk, mivel komoly beszélgetések zajlottak, és nekem ilyen hosszú út után valahogy nem volt kedvem a társasághoz csatlakozni. Nyugovóra tértünk. Másnap megnéztem a Madarak című előadást, melynek rendkívülien örültem, mert játszott benne Anti és Kócos. Nagyon nagyon ügyesek voltak. Nem is értem, hogy miért kaptak kevesebb fizetést mint a többiek. Másnap este újból megnéztem az előadást és elkövettem azt a végzetes hibát, hogy nem mentem el időben aludni. Kellemes beszélgetésnek nem nevezhető társalgásba vegyültem. Sok érdekes dolgot tudtam meg aznap este magamról. Még soha senki nem fogalmazta meg nekem a gondolkodásom főbb jellemzőit, de most szavakba öntötték: Formákba gondolkozom, és különben is annyira vagány csaj lennék, csak ne gondolkoznék ilyen formákban vagy keretek közt, vagy kissé dogmatikusan mint aki jól megtanulta a hittan leckét. Hm... mindenképpen elgondolkodtam ezen a beszélgetésen, de talán nem fogok belebetegedni abba, hogy megértsem a beszélgető társaim gondolkodásmódját...
Kincsőke és Gyulus boldog napjaikat élik, és én úgy örülök nekik. Róluk talán most nem is írok többet.
Nagyváradról Szatmárra utaztam. Kb. tíz éve voltam először ebben a táborban, de már akkor kinőttem a korhatárt :) Esőben forró vízben lubickoltam, és sokat úsztam. Aztén jéghideg lett, és nagyon megfagytam. Nagykárolyba vezetett innen az utam, és Mesó barátnőmmel töltöttem egy fantasztikus délutánt és estét. A kedvemért elindítatta a szökőkutat, és nagyon sokat dumáltunk, amire én csak azt szoktam mondani, hogy GIRL talk... :) Mesó egy csoda az életemben. És így azt hiszem mindent elmondtam, bár igazából ezt csak én értem, hogy mit jelent.
Másnap hajnalban elindultam az ANYAországba...hm ..hm. Tiborszállásig volt jegyem, és bájosan megkérdeztem az ellenőrt, hogy lesz időm leszállni Tiborszálláson jegyet venni Budapestig. Mire ő kedvesen közölte velem, hogy külföldi utasnak nem adhat jegyet a vonatra, az okot most sem értem, pedig elmagyarázta. Nem tartom kizártnak, hogy a formákban való gondolkodásom akadályozott meg abban, hogy megértsem magyarázatát. Közben imádkoztam. És mi történik? Egy rövid idő után felbukkan az ellenőr elkéri a Magyarigazolványom, és megvásárolja nekem a jegyet Budapestig. Ez az tán a váltás. Én csak annyit mondtam, hogy köszönöm Uram, és áld meg ezt az embert.
Megérkeztem Budapestre a keleti pu-ra. Várt rám Pali, akivel a Sinaia-i fesztiválon ismerkedtem meg, és elkísért a nagymamájához, és ott laktam nála. Olyan igazán drága nagymama.
Nem maradtam sokáig Budapesten... Zebegényben részt vetten az első éves szinisek gólyatáborán. Inkább érdekes volt mint jó. Nem is lehetett igazán jó, mert a szájüregem úgy begyulladt, hogy csak a szilvapálinka érzéstelenítette annyira, hogy kicsit meg tudtam feledkezni róla. Ezenkívül a táborban jelenkévő pasik 5%-a volt képes arra, hogy fát gyűjtsön, meg egyáltalán ilyen férfiasabb munkával foglalkozzon. Hát ezen elcsodálkoztam, és megosztottam Palival nézeteimet. Ő persze nem találta annyira furcsának. Hát ez van. De most komolyan az nem jelent valamit, ha egy pasi képtelen ágakat gyűjteni? Még csak nem is favágásról lett volna szó.
Eltelt a gólyatábor. Vasárnap este már a Sziklakápolnában voltam szentmisén a Gellért téren.
Az elkövetkezendő napokban Budapest utcáit jártam, csatangoltam, barangoltam. Találkoztam egy perui lánnyal, és megígérte, hogy megírja nekem, amikor férjhez megy a SZt. István bazilikába...de szép. Én ilyensmit magamnak sem igérek meg egy ideig azt hiszem.
Voltam állatkertben, Rembrandt és Picasso kiállításon, és a Mammut plázában, egy telefon fülkében, a Citadellán, és belga sört ittunk Palival a Gellért téren. És utolsó este Irish Coffe koncerten voltam...hát az nem volt semmi.
Talán a legkellemesebb élményem a budaörsi családos garden party volt. Annyira szép volt több családot és sok-sok embert ilyen békességben és nyugalomban együtt látni.
Krisztina
csütörtök, augusztus 17, 2006
hétfő, augusztus 14, 2006
Fekete tulipán... vagyis ennyit az én hiszékenységemről - Black Tulip... or a few words about my credulousness
Néhány napja édesanyám lelkendzve mondta, hogy képzeljem el, hogy fekete tulipán nyílik a kertünkben. Ezt a csodálatos hírt lelkendezve adtam tovább Kati néninek, háziorvosomnak, két beteg között, amikor a virágokról ábrándoztunk. Ő csak annyit kérdezett, hogy nincs túl késő már a tulipán nyílásához? Mire én nemes egyszerűséggel kijelentettem, hogy Csikban nem lehet késő.
Eddig tart a mese. Az igazság pedig az, hogy gyönyörűszép sötétbordó kardvirág nyílt, mely bimbó állapotában még feketének látszott, és a tulipán csak egy szellemes asszociáció volt anyum részéről. Értitek? Fekete tulipán...
A virág gyönyörű, ti is láthatjátok, én ránéztem és az Isten kedves kacsintását láttam benne. OOOOlyan széééép.
Legyetek áldottak.
Krisztina
Black Tulip... or a few words about my credulousness :)
Few days ago my mother ws telling me with great happiness that we have black tulips in our garden. And I forwarded this wonderful news to my doctor, between two pacients when we were sharing our idea about the beutifl flower that she got that day. She asked me if it is not too late for tulips, and I anwered no, in Csikszereda everything can happen.
So this was tha fairy tale.
The truth is that we have in garden beautiful gladiolus, dark red ones (almost black) You can see for yourself that it is really beautiful. God'wonder.
Krisztina
szombat, augusztus 12, 2006
Home sweet home
So this is my blog, my thoughts and myself...
You know, these days I am thinking a lot about beauty and peace, but especially about the need what I found in myself to get in touch with beautiful, peaceful things. I am sure, that everybody has got this thirst deep down in his or her soul, heart... Two weeks ago I was in a christian camp, a worship camp. We were talking about a lot of things, but now I would love to write just about one issue.
Our Lord says in the Bible I am saint and I want you to be saint. Suddenly I rememberd an evening, when I was living in Oradea, and we were together some friends and our priest, and one girl ( I have not met her before) said that she wants to become saint, and than I tought... ok good for you, but it is something, that just a few of us ( I mean human beings) succeded to do... and to be honest I also thought that she is a little bit ... you know... too christian... I thought that this is exaggeration... Sudenly I rememberd Mother Teresa's words, being saint is not a privilige but it is a duty of everybody...
It was a really hard time for me, cause I had to decide wether I want to live a GOD worshipping life (means 100% saint, and living for God), or I want to stay with my wishes, with my rules ( they have driven me in very bad situation lately) my wishes... and my bad habbits and so on...it was a great struggle, but during praying I felt, that I like that God is saint, I felt that He is pure, good, loveful and I need His goodness, His love... I feel good in His presence... and when I decided to give my life in His hands, and I said yes to His call, I felt a strong YES in my heart, that YES, FINALLY I HAVE GOT HOME... it was amazing... I have found what I was searching for... my GOD...
I do not say that I am saint, and I will never but never do anything wrong, and never sin once again in my life, but I want to say that I forget what is behind me, and I look up to the cross, to Jesus, who took all our sins, all our weaknesses and all our problems. In Jesus we can have a new life, and oh we all need this new life.. I needed so much...
I believe that somehow all the struggles in our life are for doing something good, to have a nice family, to help poor peoples, to love somebody, to give love, to recieve love... I know, that life is not like this, there are wars, bad things, people are greedy and so on and so on, but these are all because we decided that we can live without God, we wanted to know what is good or what is wrong... you know Adam and Eva...
I could say a lot more, but today I just wanted to share my arriving home.
I would like to say that my english is not so good, so please try to understand what I would love to express. I will write more in hungarian, but I will surely try to do my best to share my thoughts in english as well.
God bless you.
Krisztina
You know, these days I am thinking a lot about beauty and peace, but especially about the need what I found in myself to get in touch with beautiful, peaceful things. I am sure, that everybody has got this thirst deep down in his or her soul, heart... Two weeks ago I was in a christian camp, a worship camp. We were talking about a lot of things, but now I would love to write just about one issue.
Our Lord says in the Bible I am saint and I want you to be saint. Suddenly I rememberd an evening, when I was living in Oradea, and we were together some friends and our priest, and one girl ( I have not met her before) said that she wants to become saint, and than I tought... ok good for you, but it is something, that just a few of us ( I mean human beings) succeded to do... and to be honest I also thought that she is a little bit ... you know... too christian... I thought that this is exaggeration... Sudenly I rememberd Mother Teresa's words, being saint is not a privilige but it is a duty of everybody...
It was a really hard time for me, cause I had to decide wether I want to live a GOD worshipping life (means 100% saint, and living for God), or I want to stay with my wishes, with my rules ( they have driven me in very bad situation lately) my wishes... and my bad habbits and so on...it was a great struggle, but during praying I felt, that I like that God is saint, I felt that He is pure, good, loveful and I need His goodness, His love... I feel good in His presence... and when I decided to give my life in His hands, and I said yes to His call, I felt a strong YES in my heart, that YES, FINALLY I HAVE GOT HOME... it was amazing... I have found what I was searching for... my GOD...
I do not say that I am saint, and I will never but never do anything wrong, and never sin once again in my life, but I want to say that I forget what is behind me, and I look up to the cross, to Jesus, who took all our sins, all our weaknesses and all our problems. In Jesus we can have a new life, and oh we all need this new life.. I needed so much...
I believe that somehow all the struggles in our life are for doing something good, to have a nice family, to help poor peoples, to love somebody, to give love, to recieve love... I know, that life is not like this, there are wars, bad things, people are greedy and so on and so on, but these are all because we decided that we can live without God, we wanted to know what is good or what is wrong... you know Adam and Eva...
I could say a lot more, but today I just wanted to share my arriving home.
I would like to say that my english is not so good, so please try to understand what I would love to express. I will write more in hungarian, but I will surely try to do my best to share my thoughts in english as well.
God bless you.
Krisztina
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)