vasárnap, augusztus 22, 2010

Nyomodban

tapintatos hatalommal
csatarendbe állsz
és elindulsz
követlek
kérlek
és menetelsz
és kezed érintésétől
és lábad nyomában
örömvirágot hajtok
te tényleg élsz
és én
mintha eltűnnék

hálával ámulok

1 megjegyzés:

C. Á. írta...

Ha ezek a sorok valóban az őszinteség mélyéből fakadnak, és valóban a valóságod tükrözik, akkor csodálnivaló...