Valahol Michigan államban van egy Ortodox kolostor. A Szűz Anya elalvásának emlékére szentelve. Néhány román apáca és néhány amerikai. A pap is román származású. A hétvégen úgy esett, hogy meglátogattam őket.
Soha nem gondoltam volna, hogy jól érzem magam az ortodoxia, és pláné román ortodoxia körében. Friss emlékeim vannak arról, hogy az iskolánkat el akarták venni, és hogy nyuomulnak a magyarlakta területekre...
Nem lepett meg igazán, hogy csendes harag van bennem irántunk... olyan, amit már megszoktam, amiben felnőttem. Valósággal meglepett pozitív oldalról szemlélni az egész Ortodox egyházat.
Harag. A pópával beszéltem... megkérdezte honnan vagyok, mondtam neki egyből, hogy magyar vagyok, nem hall szegény, ezért még egyszer megkérdezte, hogy honnan vagyok, másodjára már azt mondtam, hogy Romániából. Na. Hát akkor román vagy. Ezzel eltalálta a fájó pontot a szívemben. Valami ordított bennem, hogy nem nem vagyok román. De egy papnak mégsem akartam ordítani, Egy francia hölgy tanúja volt a beszélgetésnek, és utólag elmondta nekem, hogy ez a megjegyzés még neki is fájt. Engem azonban már jobban érdekelt az, hogy meg kell bocsátanom... és megtettem, és megbocsájtottam mindazért amivel valaha is megbántott az Ortodoxia. Az érzéseim nem követik a döntésemet, azt hiszem egyszerűen engedelmeskedek az Úrnak, hogy nyugodt szívvel mondhassam végig a MI ATYÁNKAT.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése