A vizsgánk címe.
Nem is tudom pontosan mikor kezdődött el az, hogy reggeltől késő éjszakáig kibéreltük a sulit, és az életünk valahogy csak erről szólt. Sokat gondolkozom, hogy ez most normális, nem normális de ok, nem normális, de másképpen hogyan...
A végeredmény... nem akarom minősíteni. A miénk. Együtt kínlódtunk meg érte... ehhez mérten kissé jobban is tisztelhettük volna egymást, a munkánkat, a tanárunkat...
Én újból megkérdeztem magamtól, hogy mit is csinálok ezen az egyetemen, és ezen a pályán... most már nyugodt vagyok... játszani olyan jó, örömet szerezni olyan jó... olyan nehéz, olyan jó.
A sok olyan jó-t Bogi osztálytársamtól kölcsönöztem...
Legyetek áldottak.
Krisztina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése